Izer Norbert

IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Kihasználva azt a szerencsés lehetőséget, hogy Banai államtitkár úr és jómagam is végigkövettük a vitát, ezért a vitában elhangzott adózással kapcsolatos témákra szeretnék röviden reagálni.

Bangóné Borbély Ildikó és Varju László képviselő úr is jelezte, hogy a tb-törvénnyel kapcsolatban vannak fenntartásaik, és hogy ezért nem tudják támogatni a javaslatot. Szeretném megköszönni, hogy felvetették ezt a problémát, ugyanis akkor szeretném egy picit helyre tenni a törvény hátterét.

Magyarországon a tb-háló viszonylag széles körű, és nagyon-nagyon szorosra font. Ennek egyik eleme a nyugdíjbiztosítás, a másik pedig az egészségbiztosítás. Az egészségbiztosításon belül az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférésről szeretnék egy picit részletesebben beszélni. Nagyon fontos, hogy mindenki jogosult erre az egészségügyi szolgáltatásra, tehát orvoshoz el tud menni, gyógyszertárba el tud menni, jogosult gyógyszertámogatásra, akinek bármilyen munkaviszonya van, aki dolgozik, aki közalkalmazott, vagy akár vállalkozó; tehát aki dolgozik, az biztosított, és így a biztosítottsággal nyugdíjbiztosítás és egészségbiztosítás is jár.

Van egy másik nagyon széles kör, akik szolidaritási alapon jogosultak az egészségügyi szolgáltatásra. Ők azok, akiknek az állam vállalja át a fizetési kötelezettségüket. Például a nyugdíjasok, a gyermekek, a csedben, gyedben, gyesben részesülők, bárki, aki az államtól bármilyen támogatást, fogyatékossági támogatást, rokkantsági járadékot, hadigondozotti ellátást kap. Ugyanúgy ellátásra jogosultak a tanulók, a hallgatók, tehát akik nappali tagozatos képzésben vesznek részt. Szintén ellátásra kerülnek a fogvatartottak és a hajléktalanok is, illetve a szociálisan rászorulók. Tehát ez a második nagyon nagy kör, akik szolidaritási alapon jogosultak az egészségügyi szolgáltatásra.

Akik ezekből kimaradnak, azoknak kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot, tehát azoknak, akik munkaképes korúak, nem akadályozottak foglalkoztatásukban, de nem dolgoznak, nem is álláskeresők, tehát az a munkaképes, aktív korú állomány, aki nem tud valamilyen oknál fogva vagy nem akar valamilyen oknál fogva dolgozni, és szociálisan nem is rászoruló. Tehát ennek a körnek kell ezt az adókötelezettséget fizetni. Egyébként 2008 óta létezik ez a tételes adófizetési kötelezettség. Ahogy képviselő asszony jelezte, 7710 forint, tehát napi 257 forintért cserébe egy rendkívül széles szolgáltatást tudnak megkapni ezek a magánszemélyek.

Azért gondoltam fontosnak bemutatni ezt a hátteret, ugyanis az hangzott el a vitában, hogy kiesnek nagyon sokan ebből a szociális hálóból, és hogy nem tudják megfizetni ezt az összeget, akkor majd a magánellátásba kényszerülnek ezek az érintettek. Nagyon fontos megjegyezni, hogy minimálisan sem csökkent az ellátásra jogosultak száma, tehát pontosan ugyanazok jogosultak ellátásra, akik a ma hatályos szabályok szerint, vagy akár a tavalyi, tavalyelőtti hatályos szabályok szerint jogosultak voltak. Tehát mindenki jogosult marad ellátásra, aki eddig is jogosult volt. A nagy különbség az, hogy az adóhatóság és a NEAK közös erővel ‑ amihez egyébként a mostani megalapozó törvény is ad lehetőséget azzal, hogy a köztük lévő adatáramlást pontosítja és szabályozza ‑, tehát a két hatóság fog segíteni abban, hogy időben, még a fizetési kötelezettség fennállásának az elején, kitisztázzák a jogviszonyokat az érintett magánszemélyekkel. Tehát nem az van, hogy esetleg egy magánszemély évekig ül egy piroslámpás tajkártyával, és bizonytalanságban van, hogy érvényes‑e a tajkártyája vagy sem, elmenjen orvoshoz vagy sem, hanem július 1-jétől egy olyan tiszta és átlátható rendszer kerül bevezetésre, ahol az adóhatóság a NEAK-kal közösen értesíti az összes érintett magánszemélyt, hogy rendezetlen a jogviszonya, nézzen utána, próbálja meg kitisztázni a helyzetet. És van rá a mostani javaslat szerint hat hónap, hogy ezt az adategyeztetést mindenféle szankció nélkül megtegyék. Tehát én azt gondolom, nagyon fontos az, hogy itt egy nagyon tiszta, átlátható helyzetet fogunk tudni teremteni, és senki nem szembesülhet azzal, hogy esetleg az orvosnál vagy bárhol máshol szembesül azzal, hogy a tajkártyája érvénytelen, ahogy egyébként a múltban ez előfordulhatott.

A másik fontos, amit Bangóné képviselő asszony is felvetett, hogy mi van azokkal az érintettekkel, akiknek a foglalkoztatója, a munkáltatója esetleg nem fizeti a járulékokat, és a magánszemély jóhiszeműen dolgozik a cégnél, és egyébként nincsen biztosítva.

(16.50)

Ez is egy rendkívül fontos problémakör, amit szintén kezel az új tb-törvény, ugyanis, ha azt látja az adóhatóság és a NEAK, hogy valaki nem biztosított, akkor jelzi ezt a magánszemély felé. Tehát nem fordulhat elő az, hogy valaki éveken keresztül nincsen bejelentve a foglalkoztatónál, és éveken keresztül feketén foglalkoztatják úgy, hogy ő erről nem tud. Az első adandó alkalommal erről fog egy tájékoztatást kapni a hatóságoktól, tehát képes lesz kitisztázni ezt a rendszert.

Aki pedig be van jelentve a foglalkoztatójánál, ez is egy fontos szempont, hogy nem függ attól az ellátás, tehát az egészségügyi szolgáltatási hozzáférés nem függ attól, hogy a munkáltató megfizeti‑e ezt a járulékot vagy sem, tehát ha a munkáltatónak fizetési nehézsége támad, mondjuk, itt a koronavírus-járvány kapcsán, vagy hanyagságból vagy bármi oknál fogva nem fizeti meg ezt a járulékot, ez nem befolyásolja az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférést. Ugyanis azzal, hogy valaki be van jelentve, azzal ő biztosított, és azzal ő hozzáfér az ellátáshoz. Tehát a járulék megfizetése vagy az egyéni járulékoknak a megfizetése és levonása nem befolyásolja az ellátást. Ezt nagyon fontosnak tartottam megjegyezni.

Végül egy harmadik témakör merült fel az előző vitában: Varga-Damm Andrea jelezte, hogy Párizsban méltatlanul érezte a 9 százalékos magyar adókulcs kapcsán magát. Én azt gondolom, hogy inkább büszkeséggel kellene hogy eltöltsön minket, hogy az egész Unió legversenyképesebb adókulcsával tudunk működni. Köztudomású tény egyébként, hogy a jövedelemadókat majdnem minden ország próbálja csökkenteni, hiszen az gátolja leginkább a cégeknek a versenyképességét és a beruházásokat, tehát minden ország törekszik ezt az adóját csökkenteni. Az, hogy egyes nyugat-európai országok ezt nem tudták megtenni, mivel nem tudták a belső reformokat átvinni, az azt jelenti, hogy ők képtelenek voltak a saját adórendszerüket versenyképessé átalakítani, ezért egy kicsit úgy is fogalmazhatnék, hogy a saját versenyképtelenségüket próbálják meg áthárítani egyébként a kelet-európai országokra. Tehát azok a nyugat-európai országok, akik 30-35 százalékos társasági adóval operálnak, nyilvánvalóan érthető módon nem nézik jó szemmel, hogy egyes kelet-európai országok akár 10 vagy akár 10 százalék alatti adókulcsokkal tudnak működni.

12 évi adótanácsadás után azt gondolom, hogy megengedhetem azt magamnak, hogy ha ilyen lehetőség lett volna, hogy Magyarországon bárki, bármilyen feltétel nélkül céget alapít, és akkor Magyarországon adózik, akkor nagyon-nagyon könnyű helyzetben lett volna Magyarország vagy a magyar költségvetés. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, vagy szerencsére nem ilyen egyszerű a helyzet. Az OECD számtalan szabállyal szabályozza azt, hogy hogy lehet valaki adórezidens egy bizonyos országban, megvannak ezek a kötelező feltételek, tehát valós gazdasági jelenlétnek kell lenni bizonyos országokban, illetve minden országban, és Magyarország ezeknek az OECD-ajánlásoknak évek óta következetesen, nagyon pontosan megfelel. Tehát minden egyes magyar adószabály az OECD-alapszabályoknak megfelelően van rendezve és szabályozva, tehát ezért is nem nagyon látja az OECD sem a fogást ezen a magyar 9 százalékos adókulcson, ugyanis teljesen jogszerű, teljesen legális és valós magyar gazdasági teljesítmény kell hogy mögötte legyen ahhoz, hogy valaki a 9 százalékos adókulccsal tudjon Magyarországon élni.

A vitában elhangzott további kérdésekre véleményem szerint államtitkár úr fog a későbbiekben reagálni, úgyhogy nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)