Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lakhatás kérdéskörében nem lehet az egyik kormánypárti képviselőtársamat máshogy illetni, mint a baloldali jelzővel: szélsőségesen baloldali retorikával egy vegytisztán neoliberális modellt vezetett le. Szégyen, gyalázat, hogy ez megtörténhet, hiszen amikor az került szóba, hogy fiatalok hogyan tudnak otthonhoz jutni Magyarországon, mindig-mindig mantrázzák a kormánypártiak, hogy ők inkább tulajdonhoz szeretnék juttatni a fiatalokat, mint bérleti jogviszonyhoz ‑ én is.

Minden épeszű ember azt szeretné, ha minden magyar fiatalnak teremne egy saját családi ház vagy lakás. Csakhogy a magyar rögvalóság nem ez! És amiért önöket neoliberálisnak lehetne nevezni bátran, az az, hogy nincs üzenetük. Nincsen semmiféle programjuk azon fiatalok számára, akik albérletbe kényszerültek, nem tudják anyagi források híján elkezdeni az önálló életüket. A CSOK-ra mutogatnak, amely egyébként egy támogatható konstrukció. Én magam is jobbító módosító javaslatokat tettem hozzá, és támogattam az egész csomagot.

Csakhogy ez jellemzően felső középosztálytól fölfelé vehető igénybe teljes támogatási spektrumát tekintve. Önök nem üzennek azoknak, akik albérletben élnek, miközben Budapesten 160 ezer az átlagos bérleti díj. A magyar bérek, fizetések egyáltalán nem követték azt a kirobbanó árnövekményt, amelynek tényével Magyarország Kormánya nem tud, nem akar mit kezdeni. Eközben a lakáscélú előtakarékosság állami lábát megszüntették, és a hazai bérlők 46 százaléka van olyan helyzetben, hogy a jövedelme legalább 40 százalékát kizárólag a lakhatására kell hogy fordítsa.

Államtitkár úr, mi az önök üzenete ezen több százezer magyar ember számára? A Magyar Nemzeti Bank vezetősége javasolja egy átfogó bérlakásprogram tető alá hozását. Én magam „Mi Várunk” program címmel egy teljes koncepciót hoztam ide, amely új építésű bérlakások tömegét tudná behozni a piacra, ilyen módon tulajdonhoz is juttathatná a bérlőket 6-8 év békés együttélés után, bekerülési költségen.

Van tehát erre megoldás. Hol van a kormány, államtitkár úr? Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)