Dr. Gurmai Zita (MSZP)

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági visszaesés, a válság várható volt, évtizedes fellendülés után ez már csak így szokott lenni, ilyenkor a válság jönni szokott. A bizonytalanság tehát itt volt a levegőben, a koronavírus és a járvány nélkül is. Évek óta beszélünk erről. Sajnos, ami most következik, minden bizonnyal felülmúlja a képzeletünket, sőt a legrosszabb álmainkat is. Nem tudjuk, nem látjuk pontosan, hogyan érinti és változtatja meg a koronavírus-válság a mindennapjainkat, így azt sem, milyen hatással lesz a gazdaság egyes ágazataira. Ami következik, az tehát bizonytalan.

Ám azt azért biztosan tudjuk, hogy az olajválság, sőt sok esetben a világháború óta nem látott gazdasági és társadalmi turbulencia következik a világgazdaságban. Magyarország, mint nyitott és kitett gazdaság, elszenvedője lesz ennek a turbulenciának. A nagyobb baj az, hogy az előttünk álló törvényjavaslat azt mutatja: a kormány nem kíván erről a tényről tudomást venni.

Fordítsuk le ezt a problémát ékes magyar nyelvre: ami a közgazdászoknak és a fideszes politikusoknak gazdasági turbulencia, az a magyar embereknek maga a katasztrófa. Mert mi történt? Az történt, hogy röpke két hónap alatt 200 ezer ember veszítette el a munkáját. Ez azt jelenti, hogy ugyanennyi magyar család megélhetése került veszélybe. Fél-, egymillió emberről és gyerekről beszélünk, akik úgy kelnek fel, hogy sokszor azt sem tudják, aznap este mit esznek, nemhogy másnap. És vigyázat, az említett 200 ezer fő csak azokat a magyarokat tartalmazza, akik a statisztikák számára láthatóan veszítették el a munkájukat, akik nem feketén dolgoznak, akik nem estek már ki korábban a szociális hálón. Sajnos tudjuk, hogy sokan vannak ilyenek is.

Csak egy döbbenetes adat: a munkanélküliség átlagos hossza ma Magyarországon kicsivel több mint kilenc hónap. De csak háromhavi ellátást kapnak a munkanélküliek. Eközben gyorsul az infláció, és az alapvető élelmiszerek ára az egekbe szökik. Kedves Képviselőtársaim! Néha be kell menni a boltba, meg kell nézni, hogy mi mennyibe kerül.

Romló gazdasági körülmények közepette ez a helyzet nem más, képviselőtársaim, mint a szociális katasztrófa előszele. Úgy tűnik azonban, a Fidesz-kormány ezzel a szociális katasztrófával nem akar semmit kezdeni. A most tárgyalt költségvetési tervezet nem más, mint a minősített, gonosz, előre megfontolt cserben hagyás bizonyítéka, égbekiáltó bűn.

A Fidesz-kormány eddig is nagy örömmel és gátlástalansággal hagyott magyar embereket az út szélén. Növekvő gazdaság és foglalkoztatottság mellett még nagy jóindulattal csak-csak lehetett érvelni amellett, hogy aki tud, az dolgozhat, de most már nem lehet, mert válság van, mert egyre kevesebb a munkahely. Most már egészen biztosan el lehet mondani, hogy nagyon sokan, akik nagyon akarnának, nem tudnak dolgozni, mert nincs hol. Mégis, mintha a Fidesz nem akarna erről tudomást venni.

A 2021-es költségvetés tervezete szerint ismét százezrek maradnak az út szélén segítség és közösségi szolidaritás nélkül. Nem azért, mert ez a dolgok rendje, hanem azért, mert az állam, az államot vezető Fidesz-kormány úgy dönt, hogy az út szélén hagyja őket. Aki nem dolgozik, ne is egyék ‑ és ha nincs munkahely, ahol dolgozhatna a nép, akkor haljon éhen? Ez a kormány álláspontja, ez a Fidesz politikája. Kiderült tehát a napnál világosabban, hogy az út szélén hagyás, a magyar emberek kivéreztetése a Fidesz politikájának az alapja, a lényege.

Persze a fideszes újgazdagokat, a párt klientúráját nem hagyják pénz nélkül. Nem véletlenül kell összevont alapokkal és ilyen-olyan titkosításokkal operálni a költségvetésben. Nem véletlenül teljesen átláthatatlan, hogy részletes bontásban melyik alapban milyen összeg szerepel. Nem véletlenül nem tudhatja meg a nép, mennyit költünk a teljesen értelmetlen, soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútra, el kell fedni minden lehetséges úton és módon, hogy ez a költségvetés Mészáros Lőrinc és a fideszes nagyurak érdekeit szolgálja, nem a magyarokét. Ez a Fidesz politikája.

Képviselőtársaim! Mondhatják, jó, jó, kritizál az ellenzék, de akkor mondja meg, hogy mit is kell tenni. Akkor segítek, és mondom.

Először is meg kell változtatni a gondolkodásmódot. Míg a Fidesz-kormány válságban is a klientúrát kívánja támogatni és a gyengéket sarcolni, a Magyar Szocialista Párt éppen fordítva gondolkodik: mi a gyengéket kívánjuk támogatni és a klientúrát sarcolni. A Magyar Szocialista Párt a havi szinten milliós fizetéseket hazavivőktől, a Mészáros Lőrincektől kér szolidaritást. Az így felszabaduló pénz azoknak jár, akik nehéz helyzetben vannak, akik elveszítik a munkájukat. Hogy miért? Azért, hogy tudjanak ételt és ruhát venni a gyermekeiknek. Ezért tettük a javaslatot a 13 éve változatlan családi pótlék emelésére.

Ha Magyarország családbarát ország, akkor a pénzt nem a miniszterelnöki család barátainak, hanem a magyar családoknak kell juttatnia. Ezért tettünk javaslatot az álláskeresési támogatás kilenc hónapra emelésére. Ha a most munka nélkül maradók segítséget kapnak, a sarki boltban és a pékségben fognak tejet és kenyeret venni. Az itthon gyártott termékek, élelmiszerek megvásárlásával a vásárlók kifejezetten segítik a hazai kis- és középvállalkozások túlélését, a munkahelyteremtést, vagyis a gazdaság újraindulását.

Ezért hangsúlyozzuk, hogy a szállodafelújítás és Mészáros Lőrinc bizniszei helyett a családi házak felújítására kell költeni a közös pénzünket. Ezért mondjuk újra és újra, hogy fürdőfejlesztés helyett bérlakásépítésre van szükség. Ezzel egyszerre tudnánk csökkenteni a magyarok rezsiköltségeit és az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Összefoglalom, miről van szó: a magyar emberek pénzét költsük a magyar emberekre, ne a Fidesz klientúrájára. Ez ilyen egyszerű. Önöknek is be kell látniuk előbb vagy utóbb, hogy a magyarok által befizetett adók nem a Fidesz és a fideszesek magánkasszájába valók.

(20.10)

Be kell látnunk, hogy a nemzet közös pénze a nemzet javát kell hogy szolgálja. Nőjenek fel a nemes feladathoz, kedves kormánypárti képviselőtársaim! Sokszor mondtam már, és most is mondom: ha a módosító javaslatainkból nem világos, hogy honnan hova kell a pénzt pakolni, hogy az emberek érdekét szolgálja a Fidesz és klientúrája helyett, akkor nagyon szívesen elmagyarázom bármikor bármelyiküknek.

Azt javaslom, hogy beszéljünk a valóságról, arról, hogy miközben a fideszes képviselők az ideológiai hisztéria minden tünetét produkálva elutasítják az isztambuli egyezmény ratifikálását, magyar nők és gyermekek sérülnek és halnak meg nap mint nap. Azokról a családon belüli erőszakesetekről beszélek, melyek száma drámaian megnőtt a kijárási korlátozások alatt. Nem az isztambuli egyezmény szóhasználata a probléma, hanem az, hogy erre a tragikus helyzetre mindenki csak tétlenül néz. A bántalmazott nőket és gyermekeket sem a magyar gyámügy, sem a rendőrség, sem pedig a bíróságok nem tudják megvédeni. Erről a valós helyzetről kell beszélnünk, nem az önök ideológiai hisztériájáról. De ha önöknek annyira fontos az ideológia, tőlem átnevezhetik az isztambuli egyezményt felcsútira is, csak egy dolog fontos, az, hogy védjük meg a magyar nőket és a gyermekeket az erőszaktól.

Tudjuk, hogy mik a mostani rendszer hiányosságai és hibái. Tudjuk, hogy amit a hatóságok sokszor családi veszekedésnek gondolnak, az valójában családon belüli erőszak. Tudjuk, hogy a megelőző távoltartás elrendelése mennyire esetleges, mert a vonatkozó paragrafust nehezen találják a hatóságok. Azt is tudjuk, hogy milyen nehézségeket jelent az áldozatvédelem, ha az elkövető és az áldozat intim viszonyban vannak, de nem élnek egy háztartásban. Tudjuk, hogy gyakran úgy küldik mediációra a bántalmazott nőket, mint ha egyenrangú felek lennének egy ilyen úgynevezett tárgyalás során. Tudjuk, hogy a bántalmazó szülő gyakran visszaél a szülői kapcsolattartás jogával, és újra és újra traumatizálja a bántalmazott gyermekeket.

Képviselőtársaim! Láttak már láthatásra kényszerített síró gyereket, aki nem akar az édesanyját megverő apával találkozni? És mit csinálnak ilyenkor a magyar hatóságok? Kényszerítik a gyereket és kényszerítik az anyát a találkozásra. Sőt, még a gyermekét védő szülőt büntetik, mert úgymond akadályozza a kapcsolattartást ‑ és ezt nevezik maguk családbarát, gyermekbarát országnak. Az eszem megáll! Soroljam még a problémákat? Igazából az a legkevesebb, hogy a bántalmazott gyerekeket meg kell védeni a kényszerláthatásoktól. Az a legkevesebb, hogy azonnal módosítani kell a kapcsolati erőszak büntetőjogi kategóriáját. Fel kell végre ismerni, hogy olyan volt partner is lehet a bántalmazó, akivel az áldozat soha nem élt együtt.

De ha komolyan gondoljuk a magyar gyermekek és nők védelmét, akkor azt is ki kell mondanunk, hogy ennél sokkal többre van szükség. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak rendszeres oktatása és továbbképzése nélkül soha nem fogjuk hatékonyan megvédeni a bántalmazottakat. Komplex, átfogó, a jelzőrendszerre és az igazságszolgáltatás minden tagjára kiterjedő képzési programra van szükség. Szükség van erre, hogy a szakemberek felismerjék az erőszakot, felismerjék annak természetét, ne okozzanak az áldozatoknak több problémát, mint amennyit megoldanak. Fel kell számolni a párhuzamosságokat és a hatásköri zavarokat. Véget kell vetni a tudáshiánynak, a szakemberhiánynak és a pénzhiánynak. Véget kell vetni annak, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.

Hogyan tegyük mindezt? Mi a megoldás? Az, hogy élünk a lehetőséggel, és a 2021-es költségvetés keretében létrehozzuk a nő- és családvédelmi jelzőrendszert a mai gyermekvédelmi jelzőrendszerre építve.

Itt az alkalom, itt a költségvetésitörvény-javaslat, cselekedjünk! Erősíteni kell továbbá a jelzőrendszer tagjainak a felelősségét is. A jelzés elmulasztása járjon erőteljes és biztos szankcióval! Tekintsük a jelzés elmulasztását is veszélyeztetésnek, minthogy az is! Mindehhez szükség van egy olyan erőszakellenes koordinátorra, aki kidolgozza a jelzőrendszer bővítésének a koncepcióját, és a vonatkozó törvényjavaslatot négy hónapon belül leteszi a kormány és az Országgyűlés asztalára. Tudjuk jól, ha a Fidesz úgy akarta, fogadott már el kétharmados törvényt egy nap alatt is, úgyhogy ne próbálják azt mondani, hogy ennyi idő nem elég. A koordinátor további feladata lehet a gyámhivatal, a bíróság és a jelzőrendszer tagjai közötti koordináció, az együttműködési problémák orvoslása, illetve jogszabály-módosítás esetén az egyeztetések lefolytatása, a normaszöveg előkészítése és benyújtása az Országgyűlésnek. A koordinátor folyamatos dolga lehet továbbá a rendőrségre, a gyámhivatalra, a bíróságokra, a közoktatás szereplőire, tehát a jelzőrendszer tagjaira vonatkozó oktatási és képzési programok kidolgozása, ezen oktatási képzések szervezése, ellenőrzése.

A cél az, hogy két éven belül minden érintett szakember megismerje az erőszak természetét, és felismerje a jeleit. Csak így érhetünk el eredményt. Csak így csökkenthetjük érdemben a családon belüli erőszakos esetek számát. Az erőszakellenes koordinátort a költségvetésben és az államigazgatásban az Egyenlő Bánásmód Hatóság alá kell rendelni, akinek köszönet áldozatos munkájáért. Éppen ezért az I. országgyűlési fejezet 22. címen belül javaslom az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2. alcímen egy erőszak-felszámolási, antidiszkriminációs és nemek egyenlősége program létrehozását 3 milliárd forint keretösszeggel. Remélem, a Fidesznek megér ennyit a magyar gyerekek és nők testi és lelki épsége.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen államtitkár úrnak, hogy tulajdonképpen az egész napját itt tölti mozdulatlanul, hogy valóban a költségvetés jobbá válhasson. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)