Dr. Boros Anita

DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Köszönjük szépen, hogy ilyen késő este is velünk maradtak, és még inkább köszönjük az észrevételeket. Különösen köszönöm Gurmai Zita képviselő asszony pragmatikus javaslatait.

Mi azt gondoljuk, hogy az a négy előterjesztés, amelyet kidolgoztunk a kormány számára, igenis a fenntartható fejlődést, a körforgásos gazdaságra történő átállást, illetve a hulladékgazdálkodás racionalizálását szolgálja. Ismereteim szerint egy törvénytervezetet vissza lehet vonni. Különösen akkor célszerű ezekkel az eszközökkel élni, ha egy ilyen mostani járványhelyzet közepén-végén azok a köztudottan vagy közismerten műanyagipari érdekképviseleti szereplők, akikkel mi egyébként folyamatosan egyeztetünk, és közülük elsődlegesen a CSAOSZ, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség azt jelzi számunkra, hogy a pandémiás helyzetre figyelemmel a műanyagipari vállalkozások munkahelyek megszüntetésével számolnak, és a korábbi szigorúbb korlátozások ezt a helyzetet még inkább fokozzák. Éppen ezért a kormány úgy döntött, hogy ismét megvizsgálja a kapcsolódó jogi helyzetet, megvizsgálja a műanyagipari munkavállalók helyzetét, és megvizsgáljuk azt, hogy miként tudjuk a hazai műanyagipart támogatni ‑ ez történt most meg.

Tehát ennek eredményeképpen arra jutottunk, hogy bár itt elhangzott egy képviselő úr szájából, hogy műanyagmentes országot kell teremteni, ez egészen biztos, hogy nem fog működni, tekintettel arra, hogy nem erről van szó. A műanyag 1950 óta, az első műanyagfajták feltalálása óta van a gazdasági életben. Ha csak belegondolunk a mindennapjainkba, ahogy felkelünk, onnantól kezdve ameddig lefekszünk, egészen bizonyosan több ezer műanyag termékhez nyúlunk hozzá vagy használjuk őket. Itt most a sok-sok műanyag termékből azokról a műanyag termékekről van szó, amelyeket csak egyszer használunk, és benne is van az irányelvben, ahogyan említettem, hogy eleve úgy gyártják ezeket a termékeket, hogy egyszeri a rendeltetésük, és aztán soha többé nem térnek vissza a gazdasági életbe.

Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy ezt az iparágat, és minden olyan műanyagot, ami nem egyszer használatos, hanem újrahasznosítható, újrahasználható, támogatni kell. Éppen ezért azokat a műanyag termékeket és azokat az egyszer használatos műanyag termékeket is meg kellett vizsgálnunk, amelyek vagy élelmiszer-biztonsági okok miatt, vagy azért, mert tömegesen van rájuk szükség, vagy mert nincsen helyettük egy felváltható, tehát helyettesítő termék, vagy éppen az Európai Unió irányelve teszi lehetővé, forgalomban kell tartani.

Melyek ezek? A csomagolási irányelv azt mondja, hogy a műanyag hordtasakoknak valójában két nagy szegmense különböztethető meg: a könnyű műanyag hordtasakok, illetve a nagyon könnyű műanyag hordtasakok. Most azt is figyelembe kell venni, és egyeztetünk az Élelmiszer-biztonsági Hatósággal, hogy jelenleg van‑e olyan helyettesítő termék egy nagyon könnyű műanyag hordtasak tekintetében, amibe, mondjuk, a húsárut, amelynek óhatatlanul van valamiféle nedvességtartalma, be tudják csomagolni úgy, hogy egyébként az élelmiszer-biztonsági előírásoknak is megfeleljen.

Arra jutottunk közösen az élelmiszer-biztonsági szakemberekkel, hogy még időt kell adnunk a magyar piacnak arra, hogy azok a termékek, amelyeket már különböző kereskedelmi meg élelmiszer-biztonsági kiállításokon bemutattak, Magyarországon is elérhetővé váljanak, és Magyarországon is tudjuk gyártani őket; egyelőre nincsen ilyen. Van olyan papír, amelyre, államtitkár úr mesélte nekem, ha ráteszünk egy kiló húst, akkor estig nem folyik át rajta a véres lé, de ez nem elérhető a magyar piacokon. Tehát ilyen megfontolások is odavezettek, hogy bizonyos termékeket még nem szabad kivonni a magyar piacról. Ez az egyik, de a „még” szón van a hangsúly, erről is fogok beszélni.

A másik: felmerült itt a termékdíj kérdése. Ahogyan az irányelv is fogalmaz, azt elérni, hogy a műanyag zacskók száma drasztikusan csökkenjen, különböző eszközökkel lehet. Elhangzott az a kérés a kormány irányába, hogy a mindennapokat se zavarjuk, az emberek mindennapi életét se nehezítsük meg nagyon drasztikusan. Tehát ezeket az igényeket olyan mértékben kell figyelembe vennünk, hogy az arany középutat is megtaláljuk. Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy a termékdíj, a nagyon magas termékdíj… ‑ ezek nem filléres termékdíjak, hiszen eddig 57 forintról beszéltünk, most meg 1900 forint/kilogrammról beszélünk, ezek drasztikus növekedést jelentenek. A biológiai úton lebomló, a biodegradábilis termékekre meg nem is volt eddig termékdíj bevezetve, így a mostani 500 forint/kilogrammos termékdíj a nullához képest, azt gondolom, elég drasztikus növekedést jelent.

Harmadrészt: a termékdíjas kérdések kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy mi ezzel azt kívánjuk elérni, hogy az a kereskedelmi lánc, az a gyártó vagy fogalmazó, aki az állampolgároknak felajánlja, hogy itt van egy zacskó, és ebbe lehet beletenni a paradicsomot, az uborkát vagy éppen a nedvesárut, fogja meghozni azt a döntést, hogy nem kíván ilyen termékeket a piacain, a polcain látni, hiszen vannak más termékek, amelyeknek a termékdíja sokkal kedvezőbb. Ilyenek például a papírzacskók, amelyek 19 forint/kilogrammos termékdíjúak, tehát összehasonlíthatatlan az 1900 forint/kilogrammos árral, vagy ilyenek a rétegzett papírból készült dobozok, amelyek szintén 19 forint/kilogramm áron futnak a termékdíj szempontjából. Szeretnénk, ha a piac elmenne abba az irányba, hogy egyre több úgynevezett csomagolásmentes áruház és bolt legyen, Budapesten is van már jó néhány ilyen. Tehát nem szeretnénk, ha a magyar emberek fizetnék meg ennek a termékdíj-növekedésnek az árát, és mi azt gondoljuk, a nagy kereskedelmi láncokkal egyeztetve, hogy ők maguk már meghozták ezt a döntést, és nem kívánnak ilyen termékeket igénybe venni, csak azokat a termékeket, amelyek nélkülözhetetlenek, amelyek élelmiszer-biztonsági okokból, ahogy említettem, vagy pedig a tömeges jelenlétük miatt elkerülhetetlenül alkalmazandóak.

Negyedrészt: beszéltünk a biológiai úton lebomló műanyag hordtasakokról. Ugye, itt elhangzott az a megállapítás, hogy ezek a műanyag hordtasakok nem bomlanak le. Én nem vagyok ennek a tudományágnak a képviselője, úgyhogy én ezt nem tudom megmondani önöknek, hogy lebomlik‑e egy ilyen műanyag zacskó, de azt gondolom, nem is a mi tisztünk ennek az eldöntése, mint ahogyan az Európai Unió tudományos képviselői sem tudták eldönteni, és ahogyan a magyar tudomány képviselői között is egyfajta vita van ilyen értelemben.

Ezért döntöttünk úgy, hogy akkor vizsgáljuk meg alaposabban, hogy tényleg lebomlanak‑e biológiai úton ezek az egyébként a csomagolási irányelvben külön alcím alatt szereplő, biológiai úton lebomló műanyag termékekre vonatkozó szabályok alapján minőségbiztosított termékek. Ehhez idő kell, ezért hozzuk létre a műanyagipari klasztert. Ennek a klaszternek többek között az a feladata, hogy ezt is megvizsgálja, kitalálja azt is, vagy tegyen javaslatot arra vonatkozóan is, hogy hogyan lehet ezeket a termékeket elkülönülten, szelektíven gyűjteni, és ha szelektíven gyűjtöttük, tehát nem keveredik össze más típusú műanyagokkal, hogyan lehet olyan körülményeket teremteni, amelyek között tényleg le tudnak bomlani.

A helyettesítő termékek kapcsán valamely képviselő kolléga azt mondta, hogy nincsenek most a piacon elérhető helyettesítő termékek, vagy nehezen beszerezhetők. Az itt ülő kollégáim az államtitkárságomról meg tudták oldani egy délután alatt, hogy az összes terméknek megtalálják a helyettesítő termékeit, tehát azt gondolom, hogy a kiskereskedelmi forgalomban is már elérhetők ezek.

Képviselőtársunk azt mondta, hogy nincsen önálló környezetvédelmi tárca. Nos, rossz hírem van: a 94/2018. kormányrendelet ‑ amely a statútumrendeletünk ‑ 79. § 9. pontja mondja azt, hogy az agrárminiszter a kormány környezetvédelemért felelős tagja.

Szintén elhangzott az is, hogy a zöldombudsmant megszüntettük. Az Alaptörvény 30. cikke (3) bekezdésében a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettesről szól, tehát azt gondolom, hogy ez a kijelentés bizonyára csak valamiféle félreértésre vezethető vissza.

(22.50)

Amit még szeretnék kiemelni, hogy a kormány a mostani javaslatával egy lényegesen szigorúbb javaslatcsomagot dolgozott ki, mint amit az Európai Unió elvár. De mi ezt a javaslatcsomagot pragmatikus szempontokat is figyelembe véve terjesztettük elő, tekintettel vagyunk a magyar állampolgárok, a hazai vállalkozások és a hazai munkahelyek védelmére, és célunk mielőbb áttérni a körforgásos gazdaságra, mert mi azt gondoljuk, hogy ebben igenis óriási potenciál van.

Mi hiszünk ebben a paradigmaváltásban, úgyhogy tisztelettel kérem a törvényjavaslatunk elfogadását és támogatását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)