Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a bár hosszú, de a téma fontosságára való tekintettel szükséges és kielégítő expozéját. Nagyon sok mindenre rávilágított, és egy olyan téma előtt állunk, egy olyan témáról kell hogy most beszéljünk és osszuk meg egymással a gondolatainkat, amely nemcsak a jelenünk, sokkal inkább a jövőnk meghatározása szempontjából rendkívül fontos. Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy ez egy rég várt korlátozást tartalmazó törvényjavaslat, ugyanakkor viszont nem ebben, hanem sokkal inkább a két vagy három héttel ezelőtti formájában érné el azt a célt, ami, azt gondolom, hogy mindannyiunk részéről igazán elvárható lenne.

A hatodik kihalás, egy szenvedélyes vádirat az emberiség nemtörődömségéről, egy Pulitzer-díjas könyvben olvasható. Az elmúlt félmilliárd évben ‑ engedjék meg, hogy egy picit innen közelítsem meg ezt a történetet, ezt a területet ‑ öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön. Ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy könnyen akár a hatodik kihalás napjait is élhetjük. A felelősség ezért most először minket, embereket terhel. Nem hivatkozhatunk aszteroidabecsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinensvándorlásra, nem, ezt a világot mi magunk pusztítjuk.

S nem is gondolnánk, hogy milyen tragikus méreteket öltött a plasztikszennyezés. Az ezredforduló után pörgött föl irdatlan mértékben a műanyaggyártás, pedig az legalább négyszáz évig nem bomlik le a természetben, ha eldobjuk. Márpedig eldobjuk, ezt tudjuk nagyon jól. A műanyagok 91 százalékát nem hasznosítjuk újra. Ma már az óceánok is tele vannak plasztikszeméttel. A műanyag feltalálása óta összesen 8,3 milliárd tonnát gyártottunk belőle, és ennek egy része szemétként végezte ‑ egy egyetemi kutatás adataira hivatkozva mondom ezt ‑, és a valaha legyártott műanyagok 44 százaléka 2000 után készült. 1950-ben még 2,3 millió tonnát készítettünk műanyagból, 2000-ben már 250 milliót, 2015-ben pedig 448 milliót. A globális plasztiktermelés volumene nagyjából 15 évente duplázódott.

Az egyik legnagyobb tévhit ebben a kérdésben az, ha azt gondoljuk, hogy ha egy darab hulladékot kidobunk a szemetesbe, azzal meg is oldottuk létezésének a problémáját. Ez tévedés, hiszen nincs olyan, hogy kidobni, mert a keletkezett hulladék egészen addig a rendszerünk része, amíg nem jut el valamilyen újrafeldolgozás fázisába, ezzel esélyt adva a lehetőségnek, hogy a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelve újrahasznosuljon. A hulladékká váló anyagokra általánosságban jellemző, hogy minél több lépcsőben készül és minél nagyobb beavatkozáson esik át az eredeti alapanyag, és ezzel együtt eltávolodik eredeti formájától, annál nehezebben és egyre kevésbé alakítható vissza szerves vagy szervetlen alkotóelemekké. A „p” előtag nem véletlenül szerepel mindegyikben, ezek azok az összetett, bonyolult molekulák, amelyek többszöri átalakítással jönnek létre, és igencsak nehéz lebomlásra késztetni őket. Ha megpróbáljuk elégetni, olyan anyagok keletkeznek, amelyek rákkeltő hatásúak, ha talajba kerülnek, olyan vegyületek oldódhatnak ki belőlük, amelyek a növények termékenységét gátolják, ha pedig a tengerbe kerülnek, akkor akár mikroméretűre szétesve szétszóródnak mindenhová, súlyosan károsítva a tengeri élővilágot, és műanyagot juttatva az emberi táplálékul is szolgáló halakba és más tengeri élőlényekbe.

Az Unió legelterjedtebb műanyag zacskó fajtája, az 50 mikronnál vékonyabb könnyű nejlonzsák a legtöbbször nem használható újra, és így hamar szemétbe kerül. Ezek a természetes vizeket és vízi ökoszisztémát szennyező műanyag zacskók hatalmas környezetvédelmi problémát jelentenek. Az eddig hozott döntések uniós szinten: 2021-től tilos lesz a tányérokat, szívószálakat, műanyag evőeszközöket forgalmazni vagy használni az Unióban, a plasztik helyett más anyagot, például fát lehet csak használni. Az irányelv értelmében 2021-től tiltólistára kerülnek az egyszer használatos már említett tányérok, szívószálak, lufipálcikák. Ezeket államtitkár asszony is felsorolta.

Néhány példa a világ más részéről, Amerikából. Seattle-ben kitiltották a műanyag evőeszközöket az éttermekből és bárokból. A város 5 ezer éttermében ezentúl ‑ és ez már nem most történt ‑ újrahasznosítható vagy komposztálható evőeszközöket, szívószálakat lehet csak használni. Kína: 2010-ben világszinten ők termelték a legtöbb, 60 millió tonna műanyag hulladékot. 2020 végére szeretnék teljesen kivonni Kínában az egyszer használatos műanyag zacskókat az ország legnagyobb városaiból. 2022-re pedig Kína minden nagy- és kisvárosában betiltaná a nem lebomló műanyagok használatát, s teszi mindezt úgy, hogy Kína a világ egyik legnagyobb műanyag hulladék kitermelője. A tervek szerint már 2020 végére szeretnék teljesen kivonni az egyszer használatos műanyagokat az ország legnagyobb városaiban. Londonban elindították a the last straw kezdeményezést, az utolsó szívószál kezdeményezést, mely felszólítja az embereket, hogy ne használjanak műanyag szívószálakat. Az egyik nagy bútoráruházban kiállítják az utolsó eladó, egyszer használatos szívószálat, és többet nem árulnak egyetlen brit, illetve ír üzletükben sem. Ezzel akarják ösztönözni a nemzetet arra, hogy tegyenek kis lépéseket a Föld megóvása érdekében, és ez az utolsó szívószál ki lesz állítva náluk mintegy szimbólumként. De ugyanez a kezdeményezés más országokban is elterjedt, így például Ausztráliában is komoly kampány folyik ezen a területen. De jöjjünk vissza közelebbre. Horvátországban már van olyan, ahol műanyagmentes szigetet hoztak létre.

De mint ahogy kezdtem is: hová lett a műanyagmentes Magyarország terve? Mert a hetekkel ezelőtt benyújtott, majd visszavont törvényjavaslat sokkal inkább egy műanyagmentes Magyarország tervét vázolta, semmint az előttünk heverő. Ezzel a legújabb törvényjavaslattal a kormány valójában visszalép az erős tilalomtól, amivel az 50 mikron alatti, egyszer használatos műanyag zacskók tilalmát érné el. Eszerint a kormány az ipar nyomására valóban megfutamodott a környezet számára legszennyezőbb zacskók tilalma elől, és részben továbbra is engedélyezni akarja azok forgalmazását. Ez nemcsak jelentős visszalépés a kormányzat korábban beígért tilalmához képest, de szembemegy annak a mintegy negyedmillió embernek, aki egy civil szervezetet petíciójával támogatva fejezte ki véleményét, hogy létrejöhessen egy korlátozás és véget érhessen Magyarországon az eldobható műanyagkultúra. Az eredeti javaslat ugyanis az összes 50 mikronnál vékonyabb zacskót kivezette volna Magyarországról, beleértve a vékony falúakat is, melyeket az üzletekben teljesen ingyen bocsátanak a fogyasztók rendelkezésére, jellemzően a zöldség-gyümölcs vagy a pékáru részlegnél. A mostani törvényjavaslat szerint viszont ezek a vékony úgynevezett kiflis zacskók mégis maradhatnának. Pedig pont ezekből a zacskókból fogy a legtöbb, ráadásul egyetlen használat után általában szemét lesz belőlük, az újrahasznosításukra pedig gyakorlatilag nem kerül sor. Ezek a zacskók kerülnek ki leggyakrabban a környezetbe, mivel könnyen felkaphatja őket a szél a szemetesből a szemétszállítás során, a természetben pedig hamar mikroműanyagokká aprózódhatnak.

Az új javaslattal kapcsolatban néhány részlet még. A korlátozás az eredetileg tervezett év eleji bevezetés helyett 2021 júliusától lépne érvénybe, az új javaslat szerint a 15 mikronnál vékonyabb zacskók továbbra is forgalomban maradhatnának, csak magasabb lenne rajtuk a termékdíj.

(21.50)

Szintén ebben a kategóriában bevezetnék az úgynevezett lebomló, valójában többnyire kizárólag speciális ipari körülmények között lebomló zacskóknak a forgalmazását, a 15 mikronnál nagyobb zacskók ‑ idetartoznak például a vékony füles szatyrok ‑ esetén pedig csak a lebomlóknak a forgalmazását engedélyeznék.

Nos, sajnos ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy marad minden a régiben, mert nagy valószínűség szerint a termékdíj árát a kereskedők beépítik a termékek árába. Ezért sokkal jobb megoldás lenne egy darabalapú, magasabb termékdíj, ami minden egyes zacskót tenne díjkötelessé. Egyébként a 2018-as, az egyszer használatos csomagolóanyagok kivezetését szolgáló ITM-javaslatban még ez szerepelt.

És hogy mi a baj lebomló zacskókkal? Bár kőolaj nem kell az előállításukhoz, környezetvédelmi szempontból mégis álmegoldást jelentenek ezek a lebomló zacskók. Mivel a legtöbb, lebomlónak nevezett zacskó a házi komposztban nem bomlik le, sokan a műanyagos szelektívhulladék-gyűjtőbe dobják ezeket, elszennyezve azt, mivel a lebomló zacskókat nem lehet műanyagként újrahasznosítani.

Jelenleg hazánkban nincs meg a megfelelő infrastruktúra a lebomló műanyagok begyűjtésére, de a komposztálásukhoz szükséges nagy kapacitású telephelyek sincsenek, főleg nincsenek olyan mértékben, amelyek országos szinten megoldást tudnának nyújtani a keletkező hulladékok kezelésére, ráadásul a komposztanyag hasznosítására sincs tudomásom szerint kidolgozott terv.

Összefoglalva: támogatjuk, de még véletlenül sem tartjuk kielégítőnek és elégségesnek jelen törvényjavaslatot tartalmát tekintve. Ez az első lépések egyike kell hogy legyen a környezetvédelem és a megfelelő hulladékgazdálkodás tekintetében, és tényleg mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megfelelő szinten tartsuk a környezetkárosítást, hogy az elején az általam említett hatodik kihalás ne jöjjön létre. Ne azért dolgozzunk, hanem ellene dolgozzunk! Köszönöm szépen.