Burány Sándor (Párbeszéd)

BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Miközben az elmúlt hetekben az ország minden erejét megfeszítve küzdött a járvány ellen, aközben szép csendben egyre nagyobb mértékben távolodunk az önkormányzatiságnak attól az eszméjétől és gyakorlatától, ami 1990 óta jellemezte Magyarországot.

Ennek a rendszerváltás után bevezetett önkormányzatiságnak a döntő eleméhez tartozik, hogy a polgárok helyben megválaszthatják képviselőiket, megválaszthatják polgármesterüket, ez a polgárok által megválasztott testület és vezetőség bevételeiből, az állami normatív támogatásokból gazdálkodva mindazokra a fontos célokra költhet, amelyeket helyben jónak lát. Költhet fejlesztésre, költhet karbantartásra, költhet az iskolák állapotának korszerűsítésére, költhet szociális támogatásokra, az állami támogatások kiegészítésére, általában saját döntési hatáskörében szabadon gazdálkodhat.

Ettől az egyébként nagyon helyes rendszertől egyre nagyobb léptékben távolodunk. Kiderült a jövő évi költségvetés tervezetének benyújtásakor, hogy a kormány minden helyzetet, még egy járvány okozta helyzetet is fel tud és fel akar használni annak érdekében, hogy saját pozícióit erősítse, saját hatalmi törekvését szolgálja, és mindazok önállóságát, akik ezen a körön kívül esnek, csorbítsa, sőt, ha lehet, akár térdre is kényszerítse.

A jövő évi költségvetés számaiból az derül ki, hogy az önkormányzatok, elsősorban a nagyobb települési önkormányzatok bevételei, támogatásai újra csökkenni fognak, ennek következtében az a döntési kompetencia, az a mozgástér jelentősen csorbul és szűkül, ami lehetővé tette ‑ ahogy az előbb elmondtam ‑, hogy a helyi politikusok, a helyi testületek saját döntési kompetenciájukban dönthessenek helyi fejlesztésekről, támogatásokról, szociális támogatásról. A kormány ugyanis a járványhelyzet utáni költségvetést nem úgy tervezte be a jelek szerint, hogy mindazoknak segítséget nyújt, akik küszködnek ezzel a helyzettel, hanem arra az elvre épít, hogy ahonnan lehet, pénzt beszed, és ezáltal szűkíti a mozgásteret.

Így jártak a települési önkormányzatok is. Nemcsak a gépjárműadó most már teljes elvételére gondolok, hanem arra az egyenlegre is, ami az elmúlt 30 évben mindig pozitív volt; mindig pozitív volt: a nagyobb önkormányzatok mindig több állami támogatást kaptak, mint amilyen forrásokat ilyen-olyan címen a központi költségvetés rendelkezésére bocsátottak, amely forrásokat elvontak tőlük.

Most, 30 év után először az ország legnagyobb önkormányzata, a Fővárosi Önkormányzat olyan helyzetbe kerül, hogy több költségvetési pénzt fizet be, mint amennyi költségvetési támogatást kap. Ez egészen egyszerűen példátlan helyzet. S bár a kormány úgy számol, hogy a helyiiparűzésiadó-bevételek látványosan növekedni fognak a következő évben is, de hát azt kell mondanom, hogy a járvány utáni gazdasági válság hatásait egyelőre még csak felbecsülni sem tudjuk; az biztosnak látszik, hogy azok a vállalkozói bevételek, amelyek mindezen önkormányzati bevételek forrásául szolgálhatnának, látványosan apadni fognak, ebből következően az ilyen típusú önkormányzati bevételek is apadni fognak.

Egyszerűsítve tehát az történik, hogy a kormány a legnagyobb városok esetében, elsősorban a legnagyobb városok esetében tovább húz a nadrágszíjon, nem a sajátján, hanem az önkormányzatok nadrágszíján, tovább fokozza azt a helyzetet, ami az elmúlt években is jellemző volt már kisebb-nagyobb mértékben, hogy ezeknek az önkormányzatoknak csökkenti az önállóságát, elsősorban azért, mert ezen önkormányzatok nagy részének ellenzéki vezetése van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez felelőtlen magatartás. Az önkormányzatiságot helyre kell állítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)