Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok értékes gondolat és hozzászólás hangzott el itt az elmúlt percekben a vitában, és én is szeretném megköszönni ellenzéki képviselőtársaimnak is, de kormánypárti képviselőtársaimnak is, hogy ezt a vitát kellő komolysággal és kellő szakmaisággal folytatjuk.

Államtitkár úrhoz két kérdésem lenne. Az egyik, hogy egy picit talán érdemesebb lenne azt látni, arról beszélünk, hogy tulajdonképpen elértünk az út végére, elfogytak a pedagógiai eszközök, és ezért most valamilyen nagyon extrém beavatkozásra van szükség. A magam részéről, bár tény és való, hogy nem vagyok a téma szakértője, de érdekel nagyon komolyan apaként is ez a kérdés, hogy mik azok a statisztikák, ami alapján azt jelenthetjük ki, hogy itt az út vége, és ez pont most ért el oda, hogy nincs más eszközünk már, mint úgymond rendőrséget bevetni az iskolákban. Hiszen érdemes lenne tudni azt, hogy milyen kiterjedtségű ez a probléma. Hova koncentrálódik? Ugye, itt 500 iskoláról beszélünk, talán hasznos lenne azt is látni, hogy ez földrajzilag hogyan oszlik meg.

A másik kérdésem az lenne, hogy figyelembe vették‑e a Nemzeti Pedagógus Kar véleményét ebben a kérdéskörben. Hozzám is eljuttatták ezt a levelet, amelyet az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló tervezetről írtak, Ugyan nem sok idejük maradt véleményezni, ahogy én ezt megértettem, hiszen azt hiszem, 24 órás véleményezési lehetőségük volt, de mégis fölvetnek számos olyan javaslatot, kiegészítést, ami szerintem megfontolásra érdemes. Engedje meg, hogy ebből azért szemlézzek!

Ők azt mondják, az iskolaőrt az iskola igénye alapján lehessen alkalmazni, tehát csak akkor, ha a nevelőtestület ezzel egyetért; hogy az iskolaőr megbízása minden esetben határozott időre szóljon; aztán hogy az iskolaőr működésének feltételei ha nem adottak, akkor természetesen ezt a fenntartónak kellene biztosítani. Aztán a következő, hogy ha a konkrét veszélyt az iskolaőr már elhárította, akkor az iskolaőr csak javaslatot tehessen a további intézkedésekre, és az intézményvezető dönthessen. Illetőleg van egy olyan javaslatuk is, hogy az intézményvezető az iskolaőr felett utasítási joggal rendelkezhessen. Illetőleg egyéb intézkedéseket is javasoltak: adjanak az iskoláknak olyan jogkört, ami az iskolai szabályok megszegésének következményeként megjelenő fegyelmi eszközöket jelenti, úgymint a felfüggesztés, a közösségből való kiemelés, konfliktuskezelési tréning előírása, kedvezmények, juttatások felfüggesztésére vonatkozó javaslat az illetékes hatóságnál. Vagy például, hogy teljes munkaidős gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst alkalmazzanak minden iskolában; vagy pedig, hogy iskolapszichológusok nagyobb létszámban álljanak rendelkezésre, vagy éppen a pedagógiai asszisztensek létszámát is emelné a Nemzeti Pedagógus Kar ebben az önöknek szóló javaslatban. Ha majd megteszi államtitkár úr, hogy erre kitér, hogy ezek közül esetleg miket tudtak elfogadni vagy mit tartottak fontosnak, azt megköszönöm.

Azt látom, hogy ahogy Horváth képviselő úr elmondta ‑ bár most éppen kiment a teremből ‑, valóban, a célokkal mindenki egyetért. Tehát az nem kérdés, hogy az iskolai erőszakot meg kell szüntetni. Ő ugyan úgy fogalmazott, ha jól írtam föl, hogy a pedagógusbántalmazást meg kell szüntetni; valószínűleg arra gondolt, hogy az iskolai erőszakot kell megszüntetni, hiszen nemcsak a pedagógusokat bántalmazhatják, hanem az egyik iskolatárs a másikat is, tehát magyarul az iskolai erőszakot meg kell szüntetni. És világos, a vitából az is kiderült, hogy különféle eszközöket látnak hatékonynak a különböző képviselők ezzel kapcsolatban.

Ez egy olyan társadalmi probléma ‑ erről Varga-Damm Andrea is beszélt hosszabban ‑, ami nagyon szerteágazó. Első ránézésre vagy talán egy kicsit távolról nézve ez egyszerű probléma lehet. Van erőszak az iskolában, oda kell küldeni a rendőröket, aztán majd ők megoldják a problémát, hiszen ők ennek a felhatalmazott képviselői az állam részéről. De minél többet beszélünk, és minél közelebb megyünk a problémához, annál mélyebbé válik ez a gond, tehát látszik, hogy a tüneti kezelés nem elégséges. Tehát azt értem, és majd államtitkár úr erre biztos kitér, hogy ha elfogytak a pedagógiai eszközök, ha nem tudunk már mit tenni bizonyos helyeken, akkor akár ez egy elfogadható, rövid távú megoldás is tud lenni, hogy akkor gyorsan a problémát kezeljük, izoláljuk, de ugye, ez semmiféleképpen nem jelenthet hosszú távú megoldást, sőt még adott esetben megoldást sem jelenthet, hiszen az is előfordulhat, hogy mondjuk, egy ilyen iskolaőrség egyszer csak az iskolából kiszorítja az erőszakot a kapun kívülre, de magát az erőszakot nem szünteti meg tulajdonképpen.

(15.30)

Az sem sokkal jobb, ha nem az iskolában verik egymást a gyerekek, hanem a kapun kívül, öt méterrel kijjebb, hiszen ez sem jelenti a hosszú távú megoldást a kérdéskörben.

Világosan látszik, hogy itt egy komplex, szerteágazó problémáról van szó, az okok sokrétűek, és éppen ezért a megoldásnak is komplexnek kell lenni. Éppen ezért az egy fontos kérdés, hogy a kormányzati oldalról van‑e arra szándék, hogy valóban úgymond feltűrjük az ingujjat, és szembenézzünk ezzel a problémával. Hiszen ha ezt meg akarjuk tenni, akkor nem elég pusztán csak rendészeti eszközöket alkalmazni, hanem bizony akkor oktatáspolitikai, pedagógiai, szociálpolitikai eszközökre is szükség van. Hiszen ezek azok, amelyek a probléma gyökerét képesek majd kezelni, és egészen biztosan sajnos nem rövid távon, hanem sokkal inkább hosszú távon lesz ez elérhető.

Éppen ezért mi azt gondoljuk, hogy akkor jár el helyesen a kormányzat, ha a prevenció, a támogató, fejlesztő pedagógia és adott esetben a különféle nem rendőri szankciók egyensúlyát próbálja bevetni ezzel kapcsolatban. Hallottam egy-két olyan mondatot államtitkár úrtól, ami mintha arra utalt volna, hogy a kormányzati gondolkodásban is benne van, hogy bizony a prevenció, a támogató, fejlesztő pedagógia és a nem feltétlen rendőri szankciók hármasa vagy ennek az egyensúlya adhat erre egy megoldást, de egy biztos, hogy ezt a problémát pusztán rendőrökkel megoldani nem lehet. Ezt a problémát csak pedagógusokkal lehet megoldani, éppen ezért arra hívnám föl államtitkár úr figyelmét, hogy sokkal jobban oda kellene figyelni talán a pedagógusok véleményére, és természetesen sokkal nagyobb segítséget kell hogy kapjanak a pedagógusok is ahhoz, hogy ezekkel a problémákkal megküzdjenek.

A magam részéről elképzelhetőnek tartok egy ilyen átmeneti megoldást, ha ez egy átmeneti megoldás, és ha nem gondoljuk azt, hogy ez alapvetően majd meg fogja oldani ezt a problémát. Még egyszer mondom, tüneti kezelésnek gondolom. Hohn képviselő asszony sok olyan felvetést megfogalmazott, ami az eljárással kapcsolatban aggályos egészen biztosan. Ezt majd a gyakorlat is mutatni fogja, hogy hol mire hogyan van szükség, hiszen valóban azért első olvasásra a paprikaspré és a gumibot hirtelen nem az, ami először eszébe jut az embernek, amikor egy iskolára gondol, vagy egy iskolai konfliktushelyzet kezelése kapcsán.

A másik problémám az, hogy bizony, államtitkár úr, mindig abban is kell gondolkodni, hogy mivel mindenhol emberek dolgoznak, ezért az emberek is hibázhatnak, vagy éppen adott esetben túlkapásokra is lehetőséget adhat egy rendszer, nem szándékosan teljesen természetesen, esetleg egy rosszul felmért helyzetben egy rossz cselekvés nagyobb károkat okozhat adott esetben, mintha nem történne cselekvés. Látunk erre komoly példákat a világban, most erre külön nem térnék ki, hogy egy téves döntés milyen tüzeket gyújthat akár szó szerint is egy országban. Ezért én ebben kellő óvatossággal és gondossággal járnék el, és éppen ezért sokkal inkább a pedagógiára, a fejlesztésre, a pszichológiára, a szociálpolitikára helyezném a nagyobb hangsúlyt, és csak az utolsó 10 százalék esetében, mármint a megoldás utolsó 10 százaléka vagy 1 százaléka esetében, hogy még jobban kihegyezzem a mondandómat, gondolnék a rendőrségre az iskolákban.

Azt gondolom, hogy érdemes lenne, ha ebben az ellenzék is kapna megnyugtató válaszokat, hiszen ha államtitkár úr figyelte, én próbáltam a vitát figyelmesen követni, az ellenzéki képviselők, azt gondolom, hogy szakmailag megalapozott aggályokat, akár kritikákat, véleményeket fogalmaztak meg, és senki nem pusztán pártpolitikai megfontolásból, hanem a gyermekekért való aggódás logikáján tette meg a hozzászólását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)