Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A kiindulópontunk, azt gondolom, megegyezik, hisz senki nincs ebben a teremben, aki ne gondolná azt, hogy ez egy nagyon fontos probléma, és ne gondolná, hogy az iskolai erőszakot meg kell szüntetni, az iskolai erőszakot fel kell számolni, az erőszaknak nincs helye az iskolában.

Maruzsa államtitkár úr mondta, hogy itt nem cél‑, hanem eszközvita lesz valószínűsíthetően, hiszen a célban nagyjából megegyezünk. Valóban, az eszközök felsorolásánál hosszan beszélt olyan eszközökről is, mint iskolai pszichológus, különféle csoportok létrehozása és más egyéb dolog, ami, azt gondolom, valóban előrevivő lehet. De az egész elmondása tulajdonképpen arra alapozódott, hogy ez a cél nagyon fontos, az erőszakot meg kell szüntetni, következésképpen bármilyen eszköz végső soron felhasználható, és hogy a cél szentesíti az eszközt, ezért aztán egy ilyen ultima ratióként, utolsó megoldásként ez az iskolaőrség is szóba jöhet. Ez ennek az egész problémának a lehető legdrasztikusabb és legdurvább megoldását próbálja adni, de egyébként nem a megoldását adja, hanem, azt gondolom, az egész probléma eszkalációját, hiszen az erőszakra nem lehet erőszakkal válaszolni.

Egy képviselőtársam mondta, ráadásul azt gondolom, kereszténydemokrata, hogy elrettentés céljából kell ezt az erőszakot alkalmazni. Azt gondolom, hogy az erőszak sokkal inkább erőszakot fog szülni. Ebből következően majd az jön, hogy a társadalom egyre inkább szétválik, tehát egyre erőteljesebb lesz a szegregáció és a gettósodás, mert ez nem a kérdés és a probléma megoldását jelenti.

Másik képviselőtársam, sőt többen is beszéltek a családról, hogy a család felelőssége nagyon nagy. Ez kétségkívül igaz, hiszen a családból hozzuk az alapvető értékeket, viselkedési normákat. De lépjünk egy lépéssel tovább, mert a családnál, azt gondolom, nem lehet megállni, hiszen akkor a család, amelyikből a gyerek jön, az miért olyan. Miért olyan az a család, ahonnan ezek az agresszív gyerekek jönnek?

(14.50)

Miért olyan értékeket kapnak azok, míg más családokból pedig más értékeket kapnak? Azért, mert ők valami oknál fogva ab ovo rossz embereknek születtek, vagy rossz családok, és ebből következően nem is lehet ezen változtatni? Azt gondolom, hogy nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy ezen családok jelentős része olyan anyagi körülmények között él, olyan hátrányos helyzetben van, ami nem teszi lehetővé azt, hogy be tudjanak pozitív módon illeszkedni a társadalomba. Egy jelentős része ilyen, és az itt felnövő gyerekek számára nem adatik meg az esély lehetősége arra, hogy felzárkózzanak, és ebből következően ilyen abszolút hibás és rossz és nem előrevivő magatartástípusok alakulnak ki.

Azért ne felejtsük el azt, hogy Magyarországon az elmúlt 20-25 esztendőben és különösen az utolsó 10 esztendőben borzasztó mértékben felerősödött a jövedelemkülönbség. Míg 30-40 esztendővel ezelőtt a legalsó és a legfelső jövedelemtizedben élők közötti jövedelemarány 1:4 volt, most 1:8,5 és 1:9 az arány. Ráadásul, ha megnézzük azt, hogy a családi támogatásoknak mekkora része kerül az alsó négy jövedelemtizedbe, akkor azt lehet látni, hogy bizony 20-30 százalékkal kevesebb, mint a felső, a 8., 9. és 10. jövedelemtizedbe. Vagyis egy teljesen elhibázott szociálpolitika is hozzájárul ehhez, és ebből következik az, hogy ilyen típusú helyzetbe kerülnek ezek a családok, amely családok nem képesek arra, hogy valóban pozitív mintákat mutassanak a gyerekeknek. Ezek a gyerekek, akik ezekből a családokból jönnek ki, már óvodáskorukban olyan hátránnyal indulnak el, a későbbiekben tehát akár szövegértési meg egyéb dolgok tekintetében, majd aztán az olvasásképesség és egyéb dolgok, amiből az következik sajnálatos módon, hogy sokkal hajlamosabbak lesznek az agresszióra.

Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne a kormánynak szembesülnie azzal, hogy próbálja meg az alacsony jövedelmű családok helyzetét javítani, mert ez jelentős mértékben javíthatná akár az iskolai agresszió kérdését is, mert ha belegondolunk, és visszagondolunk, mondjuk, egy 50-60 évvel ezelőtti történetre, tudom, akkor még szocializmus volt, de akkor egyáltalán nem volt iskolai agresszió! És miért nem volt iskolai agresszió? Sok mindent el lehet mondani, de például az egyik dolog mindenképpen az volt, hogy akkor a hátrányos helyzetű, szegény gyermekek, akár roma családok számára is volt egy alternatíva, egy felzárkózási lehetőség. Én olyan iskolába jártam, olyan osztályba, ahol az osztálytársaim 30 százaléka roma volt, és semmilyen különösebb probléma nem volt, mindegyiknek volt munkahelye, mindegyiknek volt valamilyen szintű perspektívája és lehetősége. Vagy nézzük meg, hogy egy mai példát mondjak, a cserdi példát, ahol szintén nagyon hátrányos helyzetű gyermekekről, romákról van szó, romák által lakott faluról, ahol 20-30 esztendővel ezelőtt bizony ugyanolyan áldatlan állapotok voltak, mint most jó néhány helyen. Aztán jött egy polgármester, és elindult egyfajta olyan változás, amelynek következtében ezek a gyerekek most középiskolában tanulnak.

Tehát én azt gondolom, hogy nem szabadna lemondani a társadalom egy részéről, egyharmadáról, hanem őket meg kéne próbálni felemelni, beemelni ebbe a társadalomba, és nem azzal megoldani a kérdést, hogy iskolaőrséget hozunk létre, amellyel így-úgy, de tulajdonképpen túl tudjuk élni a lehetőséget, hiszen akkor ezeket az embereket szeparáljuk, elzárjuk a többiektől, és nem nagyon veszünk róluk tudomást.

Egyébként nagyon érdekes volt, hogy az államtitkár úr hangsúlyozta azt, hogy az egyházi iskolákban nem kerül bevezetésre ‑ ugye, jól hallottam? ‑ ez az iskolaőrség. Azt gondolom, ez nem véletlen, mert ha az egyházi iskolákat is megnézik, akkor ott is látható, hogy egészen más típusú társadalmi összetételű családok mennek oda, más indíttatással és más anyagi viszonyok között, és ez nyilvánvalóan jelentős mértékben befolyásolja ezt az egész kérdést. Vagyis tulajdonképpen ennek az egész problémának a kezelésében, én azt gondolom, hogy nem az iskolaőrségre kellene a hangsúlyt helyezni, hanem sokkal inkább egy komplex társadalmi megközelítésre, ami, kétségkívül igaz, hogy egy viszonylag hosszú folyamat, de azt gondolom, hogy ezt nem tudjuk megspórolni, e nélkül ugyanis ez a probléma sokkal inkább itt marad, és a társadalom két részre szakadása pedig egyre erőteljesebb lesz, ami egyre több és több erőszakot fog szülni. Köszönöm szépen.