Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Hát, az, hogy mi zokon vesszük azt, hogy önök elmondják a véleményüket, egy ilyen kétharmados törvényhozásban eléggé furcsa állítás. Azzal viszont már szembesültem, hogy fideszes képviselőtársam megkérdezte egy bizottsági ülésen, hogy miért kell neki végighallgatni azt, amit én mondok. Fordítva azért kevésbé találkoztam még ezzel, hogy mi azt kértük volna önöktől számon itt egy parlamenti vitában, hogy miért mondják el a véleményüket.

Ez azért van így, mert önök nem szokták elmondani a véleményüket. Államtitkár asszony valóban lehet, hogy egy üdítő kivétel, sőt még tudnék más kollégáját is mondani, aki üdítő kivétel lenne ‑ de tudja, hogy mennek itt a viták? Bejön az előterjesztő, elmondja, elmondják a vezérszónoki hozzászólásokat, majd a legvégén az államtitkár mond valamit, és nem vesz részt a vitában. Egyébként ebben hadd mondjam a kollégáját, a Pénzügyminisztérium államtitkárát, ő például ebben szintén egy kivétel, aki részt vesz a vitákban.

Tehát magyarul: azzal vádolni bennünket, hogy az zavar, hogy önök elmondják, mit gondolnak, hát, bárcsak mindig elmondanák, mert akkor valóban lehetne, hogy még egy értelmes vita is kialakulna a Házban valamilyen, egyébként mindenki számára fontos kérdéskörről.

A másik: azt mondja, hogy a házasságkötések száma nőtt, és ez micsoda fantasztikus dolog. Azt értse meg, hogy szerintünk nem ez a fontos kérdés. Az a fontos kérdés, hogy mennyi gyermek születik, és nem az, hogy most házasságban születik‑e vagy egy élettársi kapcsolatban. A mi elgondolásunk szerint, a mi megközelítésünk szerint az is család, ahol nincsen házassági papír, hanem egyszerűen úgy gondolják, hogy együtt élnek az emberek, de nem kötik az életüket ilyen papíralapon egymáshoz. Tehát számomra nem az az öröm, ha nőtt a házasságkötések száma, hanem az az öröm, ha több gyermek születik Magyarországon. Amilyen adatot én idéztem önnek, az egy éves adat, és ha pont a trendet nézzük, akkor ebből a trendből az derül ki, hogy sajnos nem sikerült trendfordulót elérni. És nehogy azt higgye, hogy ezt ilyen kaján örömmel mondom önnek, egyszerűen csak azt mondom, ami szintén tény, hogy bármilyen családpolitikai intézkedést hoztak, bizony nem sikerült trendfordulót elérni, ami egyébként baj, félreértés ne essék. Tehát én csak arra szerettem volna felhívni az ön figyelmét, hogy bizony kell még azon dolgozni, hogy mindenki örülhessen annak, hogy elérjük azt a rátát, amely alapján nem fogy a magyar, ahogy ezt szokták egyszerűen fogalmazni.

A másik: mindig kérném, hogy azért abban legyünk egy picit, csak egy kicsivel igazságosabbak, hogy valószínűleg egy családban a gyermekvállalási kedv alacsonyabb akkor, amikor az emberek úgy ítélik meg, hogy egy válság körülményei közepette nem tudják, hogy mi lesz az ő egzisztenciális jövőjük, ezért azt mondják, hogy óvatosabbak ebben a fiatal párok. Egy 2008-2009-2010-es időszakban ezt valószínűleg így élték meg az emberek, mint ahogy feltételezem, most is sokan így élik meg ezt a helyzetet a vírusveszély okozta társadalmi és gazdasági problémák miatt. Tehát várjuk meg, hogy például ebben az első negyedévben-félévben hogyan fog változni ez a szám; tartok tőle, hogy ugyanazt az eredményt fogjuk kapni, mint a korábbi ügyekben.

Államtitkár asszony idehozta, ami egyébként egy nagyon jó kezdeményezés, hogy ingyenes a tankönyv, ingyenes az étkeztetés. Mind a kettőhöz hadd mondjak önnek egy-egy mondatot! Az MSZP éveken keresztül követelte önöktől, hogy legyen a gyermekétkeztetés ingyenes. Én magam ezerszer elmondtam korábban, hogy az egyetlen elfogadható szám arra, hogy hány gyerek éhezik Magyarországon, az a nulla ‑ az a nulla! ‑, és ehhez képest nagyon hosszú időn keresztül követelnünk kellett, de hál’ istennek, nem azt mondom, hogy elfogadták, inkább csak belátták, hogy tényleg ezzel kell valamit kezdeni.

A másik az ingyenes tankönyv. Ha önnek is vannak gyerekei, akkor biztos van információja erről. Ez nem ingyenes tankönyv valójában, hanem egy kölcsöntankönyv, mert vissza kell adni az iskolának. Na most, csak úgy mondanám, ez viszont nagyon sok problémát okoz a gyerekeknek, mert a tanulást nehezíti az, hogy nem írhatnak bele, nem jegyzetelhetnek abba a könyvbe, mert év végén vissza kell adni. Tehát valójában, amelyik család úgy akarja, hogy esetleg az érettségire is majd fel tudjon készülni a gyerek abból a könyvből, amit már egyszer elolvasott, az kénytelen mégiscsak megvenni, mert különben nem is írhat bele a gyerek, meg vissza is kell adni adott esetben ezeket a könyveket.

Tehát ennyi szépséghibája azért van a problémának, ezt is talán érdemes lenne egyébként orvosolni. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.