Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm szépen a hozzászólásokat és a konstruktív párbeszédet. Ahogy az örökségvédelemmel kapcsolatban és a műemlékügyben hallgattam itt a pattogó felszólalásokat, egy dolog vált számomra… (Arató Gergely: Miért pattogó?) Jó értelemben mondom a pattogó felszólalásokat. Tehát hallgattam ezeket a hozzászólásokat, és egy dolog vált teljesen egyértelművé számomra, az, hogy ennek a vitának a filozófiai mélysége valójában a kiindulási pontban van. Ha ezt a kiindulási pontban meglévő filozófiai különbséget fel tudjuk oldani, akkor onnantól kezdve már egyértelmű, hogy mit kell tenni, és akkor attól kezdve a törvényjavaslat normaszövegével kapcsolatos vita másodlagossá válik.

A kiindulási pont, amire válaszolnunk kell, az, hogy vajon most rendben van‑e minden, rendben van‑e az örökségvédelem és a Magyarországon lévő műemlékek ügye. Ahogy hallgattam az ellenzéki képviselők felszólalásait, abból azt a következtetést vontam le, hogy az ő megítélésük szerint igen, és minden maradjon úgy, ahogy most van. (Szabó Sándor: Én nem ezt mondtam.) Igen, az MSZP és a Jobbik soraiból is ezzel ellentétes vélemények jöttek, de a DK és az LMP soraiban megfogalmazott vélemények ebbe a vonalba illeszkedtek. Tehát ahogy most van ez a dolog, az rendben van. Az a 15 ezer műemléki érték, amit nyilvántartunk, a helyi értékén van kezelve, az megfelelően van karbantartva, megfelelően, ütemezetten zajlik a felújításuk, a gondozásuk.

Való igaz, hogy ha ezt a kiindulópontot elfogadjuk, akkor erre a törvényjavaslatra nincs szükség. De mi azt gondoljuk, s ha jól értettem, az MSZP, a Jobbik és a kormánypártok soraiból jövő vélemények is ebbe az irányba mutattak, s a kormány álláspontja is az, hogy nincs rendben ez a dolog. Azért nincs rendben ez a dolog, mert a szabályozás úgy néz ki, hogy jelen pillanatban ugyan annak az alkotmányos követelménynek eleget teszünk a mostani szabályozással, hogy konzerváljuk a meglévő állapotot, de a konzerválás egyben a változtatási lehetőségek túlzott korlátozását is jelenti. Tehát ez a szabályozás konzerválásra alkalmas, de alkalmatlan arra, hogy ezeknek a műemlékeknek a normális, az észszerű, a XXI. századi körülményeknek megfelelő és az örökséget tiszteletben tartó megújulása, felújítása zökkenőmentesen történjen.

Azért teszünk javaslatot egy nagy volumenű felülvizsgálati eljárássorozat elindítására, mert ez a törvényjavaslat igazából arról szól, hogy a kormányzat és az örökségvédelem vesz egy nagy levegőt, és akkor ezt a 15 ezer műemléket átvizsgálja, s megpróbálja újra kategorizálni, és a törvényjavaslatban lévő új kategóriák szerint egy normális, józan és kezelhető, illetőleg az eredeti céloknak és a kulturális örökség védelmére vonatkozó követelményeknek megfelelő kezelését lehetővé tenni. Szerintem ez a javaslat így, ebben az összefüggésben támogatható, és arra kérem a kritikus hangokat megfogalmazó képviselőket és frakcióikat, hogy inkább ők gondolják át az alapállásukat, és ahogy mondani szokták, álljanak a jó oldalra, s ezzel összefüggésben jöjjenek el a sötét oldalról. Bocsánat, már én is fáradok, ez valószínűleg ennek köszönhető.

De a viccet félretéve: az érem másik oldala a Citadella. Azok a kritikus hangok, amelyek megfogalmazódtak a javaslattal összefüggésben, alapvetően sántítanak. Már a vitában is elhangzott egy-két ténybeli pontosítás, de én azért még egy ténybeli pontosítást szeretnék megtenni. Csárdi képviselő úr és Arató képviselő úr is mondta, hogy ahogy a Palotanegyeddel összefüggő szabályozást is az önkormányzati választások után fogadtuk el, ugyanúgy szeretnénk most a Citadellára is alkalmazni ezt a modellt. De pont a törvényjavaslat címéből derül ki az, hogy az a törvény, amelynek a módosítására most javaslatot teszünk, és amely a Palotanegyedre vonatkozó szabályokat is tartalmazza, és ideillesztené be a Citadellára vonatkozó szabályokat, nos, nézzék meg annak a törvénynek a számát. Az egy 2018-as törvény. Akkor még semmilyen önkormányzati választásról nem beszéltünk. A Palotanegyedre vonatkozó speciális szabályoknak semmi közük nincs az önkormányzati választások eredményéhez, ugyanúgy, ahogy a Városligetre vonatkozó szabályozásnak, és a most a Citadellára vonatkozó szabályozásnak sincs semmi köze az önkormányzati választásokhoz.

Ráadásul, s pont ez indokolja a különleges szabályozást, ezek olyan speciális területek, amelyeken lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a megválasztott képviselők az ott lakók érdekeit képviselik, de ahogy L. Simon képviselő úr elmondta, ott nincsenek bejelentett lakosok. Én nem tudok arról, hogy a Citadellán, a Palotanegyedben, vagy a palotában lenne bejelentett lakos. Bár bevallom őszintén, most blöffölök, tehát ezt ellenőriznem kellene, de az biztos, hogy választópolgárok tömegei nincsenek ott bejelentve, akiket itt Csárdi képviselő úrnak harcosan képviselnie kellene. Ezek ugyanis speciális területek. Mindig is azok voltak, és speciálisan, egységben kezelve, külön szabályozást alkotva tudja az állam elvégezni azt a feladatot, amit megkövetel a haza. Mert valóban arról van szó, hogy amilyen állapotban a Városliget volt 2010-ben, amilyen állapotban a Palotanegyed és a Budavári Palota volt 2010-ben, és amilyen állapotban a Citadella most van, az egész egyszerűen nem méltó Magyarországhoz, és nem méltó annak fővárosához, Budapesthez.

Tehát a budapestiek és a választópolgárok érdeke teljesen egyértelműen az, hogy a Városliget megújulása folytatódjon, hogy a budavári fejlesztéseink és a Hauszmann-program folytatódjon, és az az érdek, hogy hasonló irányban, hasonló koncepció mentén, hasonló módon végre a Citadella ügyét is el tudjuk rendezni. Az erre vonatkozó tervek hamarosan nyilvánosságra fognak kerülni. Nem könnyű az ügy, mert ahogy szintén L. Simon képviselő úr is említette, ez egy történelmileg terhelt része a városnak, ennek megfelelően kell vele foglalkozni. De egyértelmű, hogy mind az épített örökséggel valamit kezdeni kell, mind pedig a zöldterületek megújítása nem várathat tovább magára. Én a Tabán mellett lakom és nagyon sokszor szoktam a Gellért-hegyen futni. Nem egy büszke közép-európai ország fővárosa turisztikai szempontból legfrekventáltabb látványosságának a képét mutatja az a zöldterületi állomány, amivel ott az ember egy-egy reggeli futás közben találkozik. Tehát ezeket a helyzeteket mindenképpen kezelni kell.

Lehetünk naivak és mondhatunk hagymázos dolgokat, de azért a nap végén mégiscsak az a helyzet, hogy ki más tudná ezt megtenni, mint az állam. Van az önkormányzatoknak erre forrásuk? Nincs. És nem azért nincs, mert a kormány elveszi az önkormányzatoktól a bevételeket, ahogy azt önök oly nagy előszeretettel szokták állítani, hanem az önkormányzatoknak ilyen típusú nagyberuházásokra, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, közérdekű beruházásokra sosem volt saját forrásuk. Ezek minden normális országban állami beruházások, tehát az államnak kell erről gondoskodnia, és az államnál van értelme a szabályozási jogok tartásának.

Beszélhetünk a változtatási tilalomról. Hogy egy konkrét példát mondjak: a Citadella kapcsán tényleg arról van szó, hogy azért küzdünk, hogy a XI. kerületi önkormányzat, ha akar, el tudjon rendelni a Citadellára változtatási tilalmat? Önök szerint ez lenne a magyar érdek? Az lenne Budapest érdeke, hogy a XI. kerületi önkormányzat kitalálja, hogy nem támogatja az államnak a Citadella-fejlesztési és zöldterület-megújítási tervét, elkezdi zsarolni a kormányt, és azt mondja, hogy akkor én most elrendelek egy változtatási tilalmat? S akkor megint évtizedekig nem történik semmi, csak rohad le a legfontosabb turisztikai látványosságunk és annak zöld környezete. Tényleg az az önkormányzatiság védelme és csimborasszója, hogy olyan változtatási tilalomért küzdünk, amit egy normálisan gondolkodó önkormányzat soha nem rendelne el? Mert nekik is az az érdekük, hogy az a fejlesztés, az a beruházás megvalósuljon.

(23.40)

Pontosan, ahogy itt a korábbi felszólalásokban is elhangzott, a korábbi ilyen típusú beruházásoknál is, amelyek mind épített örökséget állítottak helyre, egyszerűen elkerülhetetlen az együttműködés az állam és az önkormányzatok között, pártpolitikai logikától teljesen függetlenül, és attól teljesen függetlenül, hogy a változtatási tilalom elrendelésének joga meg a szabályozási, normaalkotási lehetőségek kinél vannak.

Tehát azt tudom önöknek ígérni, hogy az ezzel kapcsolatos egyeztetések, ugyanúgy, ahogy más beruházások esetén, itt is le fognak… (Arató Gergely: A Városliget esetén.) A Városliget, köszönöm, hogy említette, a Városliget esetén is erről van szó. Azokat az épületeket, amelyeket a Fővárosi Közgyűlés és Budapest főpolgármestere nem támogat, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa döntése alapján a kormány, annak ellenére, hogy mi nagyon szeretnénk ‑ megépíthetnénk ezeket, mert ezek szerintünk fontos épületek lennének ‑, de nem építjük meg.

A változtatási tilalom, amit elrendeltek még az erre vonatkozó döntés meghozatalát megelőzően, egy dologra volt jó: arra, hogy a zöldterületek arányát sem tudjuk növelni a Városligetben, mert az azt jelenti, hogy ha valahol elrendelnek egy változtatási tilalmat, akkor ott a fű se nő. Épületeket is szeretnénk építeni, de megértjük és tudomásul vesszük, hogy a főváros ezt nem támogatja, ezért azok az épületek nem fognak megépülni, viszont azt szeretnénk a Városligetben is, hogy a fű nőjön. Ezért aztán az értelmetlen változtatási tilalom fenntartásának nincs értelme.

Tehát arra kérem önöket, ne küzdjenek démonokkal, ahogy ez itt már elhangzott, illetőleg értelmetlen dolgokért se küzdjenek, azokat se próbálják támogatni, hanem ezzel ellentétben támogassák ezt a beruházást, és kérem, vegyenek részt az erre vonatkozó koncepció kidolgozásában.

Köszönöm szépen a szót és a támogatást. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)