Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2011-ben Orbán Viktor azt mondta, hogy a jóléti államok helyett a munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában. Szerintem abban konszenzus van a Házban, hogy ez a mondat jelenti az orbáni társadalompolitika alapjait, ez az elmúlt tíz év filozófiai alapja. Az is szerintem egyetértésre adhat okot, hogy a járványhelyzet megmutatta, hogy azok az emberek, akik a gondoskodó munkát végzik az államnak, nagyon is fontosak, krízishelyzetben elsősorban rájuk tudunk számítani, és szerintem innen is fontos, hogy ismételten megköszönjük azt a munkát, amit az elmúlt hónapokban végeztek.

Ugyanakkor a köszönet és a megbecsülés önmagában nem elegendő. Ezek az emberek, akik a gondoskodó munkát végzik, a legkevésbé jól megfizetett emberek, a legrosszabbul megfizetett emberek szinte ma Magyarországon. Eleve sokat elmond az Orbán-kormány politikájáról, hogy az állam az egyik legrosszabb munkáltató. Különösen így van ez azoknál, akikre most nagyon kellett számítanunk, akiknek a mostani hősies munkája eredményezte azt, hogy valamennyire át tudja Magyarország vészelni ezt a járványhelyzetet.

Az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalomnak az lenne az alapja, hogy aki munkát végez, az tisztes fizetést kap érte, mégis az önök munkaalapú társadalmában az a valóság ma Magyarországon, hogy egy nyugdíj előtt álló szociális gondozó nettó 168 ezer forintot keres. Ameddig ilyen fizetési színvonalak vannak a szociális ágazatban, nehéz munkaalapú társadalomról beszélni, hisz ezek az emberek nem segélyt kérnek, ahogy az előző felszólalásból is meghallgattuk, hanem minőségi bért azért a minőségi munkáért, amit elvégeznek.

Az a helyzet, hogy ugyanakkor megbecsülésből sem mindig jár egyenlően. Mindannyian láttuk a miniszterelnök úr videóját, ami minden YouTube-videó előtt lejátszódik, azt a reklámját, ahol megköszöni, nagyon helyesen, mindenkinek azt a munkát, amit a járványhelyzetben végzett; megköszöni a boltosoknak, az egészségügyi dolgozóknak, mindenkinek. Akiket még szavak szintjén sem említ meg a miniszterelnök, azok a szociális szektorban dolgozók, azok, akik még az 500 ezer forintos egyszeri bérkiegészítésből is kimaradtak a kormány érthetetlen politikája miatt. Ők munkát végeznek, a munkaalapú társadalom alapja az lenne, hogy megkapják azért a pluszmunkáért az 500 ezer forintot, amit ők elvégeztek. Ez nem egy segély, ezek az emberek a járványnak kitetten dolgoztak 0-24 órát idősek otthonában, gyermekvédelemben, hajléktalanellátásban, és megérdemlik ezt az egyszeri 500 ezer forintot. Ezért is indított az LMP petíciót, amit a beremelest.hu oldalon alá lehet írni, hogy minél többen, több ezren tudjuk jelezni, hogy igenis megérdemlik ezek a mindennapi hősök ezt az egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítést.

Az a helyzet, hogy a szociális szektor nem képezi fontos részét az önök világának. Beszélnek róla, amikor politikai támadásokat lehet indítani, de nem beszélnek róla akkor, amikor a normát kéne növelni, nem beszélnek róla akkor, amikor arról van szó, hogy Magyarországon két-három évet kell sorba állnia egy embernek, hogy az idősek otthonába be tudja adni demenciával élő hozzátartozóját, nem beszélnek arról, amikor arról van szó, hogy mennyit keres ma egy magyar ember, aki gyermekvédelemben dolgozik.

Az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalom alapfeltétele az, hogy az államnak dolgozó embereket megfizessék, hogy az ő munkájuknak legyen megbecsülése. Jelenleg, aki a demens szülőjét gondozza otthon, és munkát végez a saját otthonában 0-24 órán keresztül, 58 ezer forintot kap. Az önök munkaalapú társadalmában az, aki ezt a szeretetteljes és fontos munkát végzi, 58 ezer forintot kap. Nem segélyről van szó, hanem arról van szó, hogy ezt a munkát meg kéne fizetni, úgy, ahogy Mátrai Márta képviselőtársam 2004-ben már beadta az Országgyűlésbe. Ellenzékben még önök is egyetértettek ezzel, azóta ezt már kétszer leszavazták.

Az a helyzet, hogy két válság van ma a világon, ami ugyanabból ered, aminek egymáshoz köze van, ez az ökológiai válság és a társadalmi válság. Mi, zöldek azon az állásponton vagyunk, hogy a társadalmi válságot azzal lehet csökkenteni, ha növeljük az újraelosztást, és az újraelosztásból azok az emberek, akik munkát végeznek az államnak, végre meg tudnak élni tisztességesen, ha nem 168 ezer forintot fog keresni egy szociális dolgozó, és nem 158 ezer forintot fog keresni egy gyógypedagógiai szakasszisztens.

Az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalom szégyene az, hogy az államnak dolgozó emberek ma Magyarországon nem tudnak tisztességesen megélni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)