Hajdu László (DK)

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 70 évvel ezelőtt ebben az épületben fogadták el az úgynevezett első tanácstörvényt, a 70. évforduló alkalmából úgy gondoltam, hogy néhány szóban a közigazgatásnak erről a területéről a Ház falai között én is teszek említést.

1950. január 1-jével egy ’49. évi törvény alapján létrehozták Nagy-Budapestet. Nagy-Budapest létrehozása azt jelentette, hogy az 1873-as Pest, Buda, Óbuda egyesítését követően az agglomerációban lévő megyei jogú városokat, ezek közül 6-ot, és 16 nagyközséget Budapesthez csatoltak adminisztratív úton, nyilván nem népszavazással, hanem parlamenti döntéssel, és ezzel a 460 ezer körüli lakossággal 1 millió 600 ezer lakost számláló úgynevezett Nagy-Budapest jött létre, méretekben egy európai méretű főváros.

Ez a tanácstörvény anno megfelelt a szovjet hasonló közigazgatásnak, szinte tükörfordítása volt a szovjet tanácsi rendszernek, ami azt jelentette, hogy egypártrendszer volt már 1950-ben. Az egypártrendszeri akaratnak a helyi végrehajtását jelentette a tanácstörvény, a hozzá tartozó jogokkal, jogosítványokkal, de központi irányítással, és ennek a beintésével működtek ezek a szervezetek. Létrejött ugyan egy nagyméretű város, de gyenge infrastruktúrával. Az idecsatolt nagyközségek és megyei jogú városok… Ezek a megyei jogú városok egyébként elveszítették a megyei jogaikat, és akkor a megyei jogú városi jog olyan erőteljes volt, mint mondjuk, Budapestnek a joga. Ha fölsorolnám őket, ez Budafokot érinti, Kispestet, Pesterzsébetet, Pestszentlőrincet, Rákospalotát és Újpestet, amelyről az előbb már hallottunk itt egy hozzászólást, és a nagyközségekből is érintett az én választókerületem Rákospalota és Pestújhely tekintetében, az egyik 50 ezer lakossal, a másik 15 ezer lakossal érkezett ide Nagy-Budapest közigazgatási területébe.

A tanácstörvény 40 évet ért meg, majd azt követően az Ötv. váltotta fel 1990-ben. De még mielőtt erről szólnék, meg szeretném említeni, hogy háromszor módosult ez a tanácstörvény. Az egyik 1956 előtt, a Nagy Imre-kormány időszakában. Akkor valóságos demokratikus jogosítványokat is kaptak a települések, vagyis a kerületek, hiszen az új közigazgatásban Budapesten a korábban 14 kerületből 22 kerület jött létre, és a kerületeknek valóságos jogosítványai lettek. Tehát úgy nézett ki, hogy egy picike kis demokrácia is belekeveredett.

1971-ben a következő tanácstörvény elég jelentősen módosította, és 1983-ban is volt egy jelentős módosítás, amikor már egészen a választójogi törvényt is érintették ezek a módosítások. 1990, a rendszerváltás LXV. törvénye, amely az önkormányzatiságot tűzte ki önmagának, és hogy helyben döntsenek azok, akikre tartoznak az ügyek címmel, amelyet aztán 2011-ig ‑ elég rövid életű lett ez a törvény ‑ a kormány, a jelenlegi kormány, a Fidesz-KDNP-koalíció Mötv.-re változtatott meg, de nem egyszerűen csak névváltoztatást jelent, hanem ez alapvetően stratégiai változtatást.

A múlt heti parlamenti vita igazolja, hogy újra elkezdődött egy centralizálás, újra elkezdődött egy központi irányítás, újra elkezdődött a központi akarat, mint anno az állampártidőszaki, az egypártrendszeri akarat érvényesülése. Csak a különleges gazdasági övezetek kijelölésére gondolva, mi következhet még, ezt a 70 év kronológiáját végigtekintve, a helyi közigazgatásokra? Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokból.)