Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy ez egy jó ügy, ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, támogatható, úgyhogy én arra kérnék mindenkit, hogy gondolja át, és gondolja végig, hogy tud‑e jót tenni a mai nap folyamán, ha már ilyen késő esti órákban itt vagyunk, így 11 óra felé, és lassan elérkezik a holnapi nap is, ami a méhek világnapja (Derültség az ellenzék soraiban.), tehát szorgalmas és dolgos méhekhez hasonló hozzáállást látok itt a mai parlamenti ülésen. Nagyon aktív mindenki, és ez örömteli, és nyilván egy ilyen fontos törvényjavaslatnál is nagyon sokan hozzászóltak, és gondolom, még fognak is.

Engedjék meg, hogy én egy személyes példát hadd tegyek hozzá, hiszen én magam több alkalommal jártam Erzsébet-táborokban, Zánkán is, több gyerekkel beszéltem, akik ott voltak, és ott töltötték az idejüket, és én azt hiszem, hogy nyugodtan elmondhatjuk ebben a Házban, hogy az én tapasztalatom az volt, hogy kiváló programok vannak, a gyermekek szeretik, élvezik, szívesen mennek ezekbe a táborokba, tehát semmiféle értelmetlen, túlpolitizált dolgot nem kell szerintem ebbe beleérteni. Higgyék el tehát, hogy ez egy jó és nemes ügy! A gyermekeinknek lehetőséget ad a vakációk, az idő értelmes, színvonalas, hasznos eltöltésére. Annak a több tízezer gyermeknek és összesen mintegy másfél millió embernek, aki részt vett eddig az Erzsébet-programokban és az Erzsébet-táborokban, mindenkinek a számára egy óriási lehetőség ez.

Elhangzott itt kritikaként, hogy mit adhat ez a tábor a gyermekeknek, hogy keresztény és nemzeti. Azt hiszem, Nacsa Lőrinc képviselőtársam beszélt erről, hogy ez valóban ad egy értékrendet, vagy megpróbál bizonyos alapokat elhelyezni a fiataljaink értékrendjében, gondolkodásmódjában. De hát miről szól a nevelés? Erről szól a nevelés. Hadd idézzem Goethét! Mit adhatunk gyermekeinknek, mi az a legtöbb, amit adhatunk gyermekeinknek? Gyökereket és szárnyakat. És ez nem ördögtől való dolog. A gyökerek pontosan az identitástudatnak a megerősítését jelenti, hogy tudja, hová tartozik, honnan származik, milyen értékeket hoz magával a világba, és nyilván ebben a globalizált világban is meg kell tudnia maradni magyarnak, és nyilván ettől még ő utazhat, meg láthat sok-sok kultúrát meg értéket, sokat tanulhat is, de ettől még a kötődést nem szabad elvenni tőlük, ezért fontos, igen, hogy a gyökereket ezen táborok alkalmával is megadjuk a gyermekeink számára. Szárnyakat adni ‑ ezt pedig azért írta és hagyta ránk Goethe, hogy bizony nagy célokat kell megfogalmazni minden tehetséges és fiatal gyermeknek, hogy igen, nagy célokat tudjon megvalósítani, de az identitástudat szerintem alap, és fontos dolog, és ezek a táborok pont megerősítik az ilyen identitástudatot. Voltak ott Kárpát-medencei magyar gyermekek, voltak ott Kárpátaljáról is szegény magyar gyermekek, tehát ez közösségépítésre is kiválóan alkalmas és jó.

Hadd szóljak még egy szót arról, hogy ezekben a táborokban minden szerdán hősök napja van, nevezzük így, olyan hivatást gyakorló, kiváló emberekkel találkozhatnak, akik mind a rendőrségnél, mind a katonaságnál, a honvédségnél, mind a tűzoltóknál, a katasztrófavédelemnél szolgálatot teljesítenek, sok-sok ember életét mentették már meg, és személyesen találkozhatnak a fiatalok, a gyermekek ezen hivatások képviselőivel, és ki tudja, nem azt mondom, hogy egy életre szóló élményt szerezhetnek, de egy esélyt adhatunk arra a gyermekeink számára, hogy a közösségünket szolgáló emberekkel találkozhatnak, és megismerhetik őket személyesen is, meg a hivatásukat is; adott esetben a pályaválasztásban is segítséget tudnak nekik nyújtani ilyen módon.

Én azt hiszem, hogy ezek mind-mind hasznos programok a gyermekek számára, ezért azt kell hogy mondjam, hogy ilyen értelemben persze mondhatjuk azt, hogy a hazafias nevelés része is. Mert mi a hazafias nevelés? A hazánk szeretetére épülő nevelés, hogyha tiszteljük a múltunkat, a kultúránkat, az őseinket, amiket ránk hagytak, és azt visszük tovább, és egyszer majd átadjuk a zászlót a gyermekeinknek ‑ szerintem ezek nem ördögtől való gondolatok, sőt ezek pozitív gondolatok.

(22.40)

Hogyha tiszteljük a múltunkat, a kultúránkat, az őseinket, amiket ránk hagytak itt, és azt visszük tovább, és átadjuk a zászlót majd egyszer a gyermekeinknek, szerintem ezek nem ördögtől való gondolatok, sőt ezek pozitív gondolatok. Ezzel szemben nem is értem egyébként az ilyen típusú felvetéseket, és mindenféle értelmetlen megjegyzéseket, hiszen önmagában ez egy nemes feladat, nemes ügy. És tényleg hadd köszönjem meg, itt van az alapítvány főtitkára Hornyák Tibor úr személyében, akivel több ízben találkoztam a táborban, bizony-bizony, hogy szívügye a tábor, és tisztességesen és előremutatóan végzi a munkáját. Úgyhogy arra szeretném kérni önöket, hogy támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és én bízom benne, hogy stabilan megoldja, hosszú távon rendezi az Erzsébet-táborok jövőjét. Úgyhogy ezért a KDNP támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)