Dr. Szél Bernadett (független)

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon régi vágyunk itt az az Országgyűlésben, hogy az örökbefogadásnak a könnyítéséről szó legyen, így 2012 óta, amióta én itt vagyok, azóta többször beszélgettünk erről különböző törésvonalakat átívelően, hogy jó lenne változtatni bizonyos dolgokon. Én tényleg örülök annak, hogy egy fokkal közelebb kerülünk ahhoz a szinthez, amit mi jónak gondolnánk, és az a helyzet, hogy az a három pont, amelyen változtatni kívánnak, az mind támogatható, az az évi tíz munkanap, amely felszabaduljon a sikeres örökbefogadás érdekében, az, hogy ha 3 évesnél idősebb gyermekről van szó, akkor az 50 éves korkülönbség megengedhető legyen, és az egyszerűsített honosítás ügye is egyértelműen támogatható.

De én igazából azért kértem szót, mert a tanfolyam ügyében én nagyon komoly problémákat látok, hogyha azt önkéntessé teszik, és igazán ez az egy értelme van annak, hogy én most itt felszólalok, merthogy én szeretném nagyon megvédeni ezt a tanfolyamot, és tényleg szeretném megérteni, hogy miért merült az fel, hogy ezt eltörölnék, amit én egy nagyon elhibázott ötletnek vagy javaslatnak gondolok.

Végig az egész örökbefogadáson keresztülvonul az, hogy mindig a gyermek érdekeit nézik, tehát egy nagyon gyermekközpontú dologról van szó. Akinek van tapasztalata, meg az is, aki olvasott róla, tudja, hogy mindig a gyermekhez választanak örökbe fogadó szülőt, és nem a szülőket nézegetik, hogy melyik gyermek passzolna hozzájuk, tehát ez egy ilyen alapvető szemléletbeli hozzáállás ehhez a kérdéshez. Na most, hogyha ez a tanfolyam kikerülne a rendszerből, akkor ez, ez a történet megborulna, már nem a gyermek lenne az, akire figyelnek, hanem sokkal inkább, úgy tűnik, a szülőknek vagy nem tudom pontosan kinek az érdekei érvényesülnének, merthogy az a lényeg ebben az egészben, hogy eredetileg úgy tűnik, minthogyha ez a gyermek érdeke lenne, hogy a tanfolyam megtörténjen, de valójában az egész család érdeke, a szülő érdeke is az, hogy a tanfolyamra sor kerüljön.

Egyébként én magam is részt vettem egy ilyen tanfolyamon, merthogy én magam is örökbefogadó szülő vagyok, van két vér szerinti gyermekem és van egy harmadik saját gyermekem, egy szív szerinti gyermekem, tehát így vagyok én háromgyermekes édesanya, és egészen friss élményeim vannak egyébként ezzel a tanfolyammal kapcsolatban, és meg kell hogy mondjam önöknek, hogy az egy sorsfordító élmény volt számomra. Ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy fantasztikus tanárokhoz kerültünk, de azt gondolom, hogy bárhova mentem volna ilyen tanfolyamra, ezeket az élményeket, ha én ott megéltem volna, akkor nagyon hasonló tapasztalatokkal távoztam volna.

Ez az egy dolog van, amit nagyon el szeretnék önöknek mondani, mert ez szerintem ‑ ha bíróságon lennénk, azt mondanám, hogy perdöntő bizonyíték ‑ egy alapvető, egy olyan dolog, ami cáfolhatatlanná teszi azt, hogy erre a tanfolyamra szükség van, hogy mi ott elég sokan voltunk, és azoknak az embereknek vagy pároknak a szemlélete, ahogyan bejöttek és ahogyan elmentek, az nem volt ugyanaz, változott a tanfolyam alatt. Tehát ahogy így végigcsinálták ezt az egészet, és elmélyedtek abban, hogy mit jelent az, hogy egy gyermeket örökbe fogadni, mi vár a gyermekre, mi vár rájuk, hogy tudnak bizonyos problémákat kezelni, egyszerűen megváltozott a hozzáállásuk, és hogyha szabad ilyet mondani, szerintem sokkal jobb lett, mint ahogy oda bejöttek, és sokkal megalapozottabb döntést tudtak utána hozni.

Például van a tanfolyamon egy olyan rész, ahol különböző módon ikszelni kell azt, hogy mi az a szint, amit még be tudnak fogadni vagy be tudnak vállalni a családban, hogyha sérülékenységről van szó, betegségekről van szó, és nagyon érdekes volt azt látni, hogy az elején nagyon sokat ikszeltek a szülők, adott esetben így mondták, hogy ezt nem tudják bevállalni, azt nem tudják bevállalni, aztán valahogy ez úgy, ahogy… Mint egy terápia, olyan is volt ez az egész történet így azokkal, akik vezették, és egyszerűen kinyíltak ezek a szülők, és rájöttek, hogy erősebbek annál, mint amit gondoltak, és hogy lehet a dolgokat máshogy is kezelni ‑ nyilván aki tartotta a tanfolyamot, ő maga is mutatott technikákat, hogy ha egy ilyennel szembesül, akkor hogyan lehet kezelni ‑, és egyszerűen magabiztosabbak lettek az örökbefogadással kapcsolatban. Nagyon érdekes így állni egyébként önök előtt, hogy igazából nem szakértője vagyok a témának, hanem érintettje, azért is próbálom úgy elmagyarázni, ahogy én megéltem, merthogy egy szakértő ezt biztos sokkal jobban el tudná mondani, de hogyha a lényeget nézzük, ez azt jelenti, hogy erősebb, hatékonyabb szülők kerültek ki erről a tanfolyamról, mint amilyen szülőjelöltek oda bekerültek. Úgyhogy én azt gondolom, hogy egy ilyet nagy kár lenne önkéntessé tenni.

Rám azt szokták mondani, hogy liberális vagyok ‑ nem mintha ez nekem probléma lenne ‑, de ebben a kérdésben én biztos nem vagyok liberális, tehát én bizony beiskoláznám ezeket a szülőket; mondom ezt úgy, hogy egyébként amikor a vér szerinti gyermekemről beszélek, nekünk a szülés előtt is volt a kórházban ilyen tanfolyam, nagyon jó hozzáállása volt a nővéreknek és a szülésznőknek, és csináltak nekünk például a várandósságot követő 9 hónapos időtartamra ‑ mert, ugye, szokták mondani, hogy 9 hónap benn, 9 hónap kinn ‑ egy ilyen eligazítást, vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki magam, egy felkészítést, igen, hogy mire számíthatunk, és hogy hogyan kell helyzeteket kezelni. Énszerintem tehát az információ, a hiteles információ mindig megkönnyíti az emberek életét és az emberek helyzetét, és énszerintem ami információk ezen a tanfolyamon elhangoznak, azok kellenek ahhoz, hogy az örökbefogadás sikeres legyen. Úgyhogy ez nagyon fontos, és, kérem, ezt jegyezzék fel, hogy nekem az volt a tapasztalatom, hogy változott ott a családok vagy a párok véleménye, és ez mindenképpen a gyermekek helyzetét erősítette utána.

A másik, amit szerettem volna kiemelni, hogy mondják, hogy gyorsítani akarják az örökbefogadásokat, ami helyes, mert tényleg vannak olyan dolgok, amelyeket lehet is gyorsítani, de azért azt látjuk, hogy ha a felkészülésről van szó, akkor tudatosítani kell magunkban azt is, hogy egy gyermek mellé mindig le kell lassulni. Akármilyen pörgős az ember munkája vagy az élete, hogyha hazaérkezünk, és ott vannak a gyermekek, akkor ott, nem tudom, ott a kapuban le kell tenni sok mindent, amit kint megélünk, és a gyermek mellé le kell lassulni. És ezen a tanfolyamon nagyon sokat tanultunk például arról is, hogy miben más egy vér szerinti gyermek, mint egy örökbe fogadott, szív szerinti gyermek, és amikor jönnek azok a helyzetek, amelyek óhatatlanul jönnek ‑ és nyilván én is nagyon sokat tudnék erről beszélni ‑, nagyon sokat segít az, hogyha kvázi egy kész receptet kap ott egy ember egy olyan felkészült szakembertől, aki már látott ilyet nem egyet, nem kettőt, és nem akkor kell, mondjuk, az interneten utánanézni a Google keresőben, hogy pontosan mit kell ilyen helyzetben csinálni.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy abban, hogy sikeres legyen az örökbefogadást követő időszak, illetve már az az időszak is, amikor a gyermek kihelyezése megtörténik, nagyon sokat tud segíteni egy ilyen képzés, és azt is hozzá kell tennem, hogy tényleg rengeteg szakirodalma van az örökbefogadásnak, vannak mesekönyvek, amelyek gyermekeknek szólnak, meg a szülőknek is vannak felkészítő filmek meg mindenféle dolog, de nem véletlen az sem, hogy mondjuk, iskolába járunk, és pont így a karanténhelyzetben látjuk is, hogy mennyire más otthon tanulni, még ha kap is az ember útmutatást, meg mennyire más az iskolában készen kapni valamit, összeszedve, tól-ig időtartamba berakva; ugyanez a helyzet a tanfolyammal is, hogy nem nekem kell kitalálni, hogy mi az a tíz könyv meg tizenöt film, amit meg kell nézni, hanem ott van két fantasztikus ember, esetünkben fantasztikus ember, aki tényleg elmondja azt ebben a negyven órában, hogy mi az, ami nélkül nagyon esni-kelni fogsz, hogyha a gyermek megérkezik hozzád.

Úgyhogy, igen, ez a tanfolyam egy kicsit lelassít, azok a hétvégék olyanok, hogy akkor végig ott kell ülni, és figyelni kell, és higgyék el nekem, ami tudást én ott kaptam, az utána még szerintem hónapokig így emésztődött bennem, meg alakult, és most, hogy nevelem már ezt a kisgyereket, egy csomószor most aktiválódik, és adott esetben máshogy reagálok egy adott helyzetre, mert megkaptam ott, akkor attól az asszonytól azt a tudást, és énszerintem biztos, hogy ez az én gyermekem érdekét szolgálja.

Ami viszont komoly segítség lenne ‑ és ez az utolsó, amit mondani szeretnék ‑, hogy ez tényleg egy drága tanfolyam, és én azt gondolom, hogy ebben az országban van elég pénz ahhoz, hogy ezeknek a tanfolyamoknak a díját átvállalja a magyar költségvetés. Úgyhogy én azt szeretném kérni önöktől, hogy ezt tegyék meg. Nem tudom, hogy Selmeczi képviselőtársunknak milyen módosító javaslata lesz, hogy mire célzott konkrétan, de én remélem, hogy egyrészt az lesz benne, hogy ez a tanfolyam maradhat a helyén, ahogy egyébként nagyon sok ember kérte is ‑ az aHang gyűjtötte az aláírásokat, és ez a petíció él, és most is alá lehet írni, énmagam is aláírtam ‑, de a másik az lehetne, hogy ennek a tanfolyamnak a díját vagy teljes egészében, vagy részben vállalja át a szülőktől, adott esetben a szociális helyzetet figyelembe véve a magyar állam. Én biztos hogy örömmel adózom azért, hogy gyermekek örökbefogadását segítsem elő, van sok olyan dolog, amiért nem adózom örömmel, azt nem szeretem, és arról rengeteg szó is van a magyar parlamentben, de e törvényjavaslat vitájában én most kifejezetten arra a pozitív dologra akarok koncentrálni, hogy tényleg segítsük egymásra találni ezeket a szülőket és a gyermekeket.

(20.50)

Egyébként, egy személyes példát még el fogok önöknek mondani, mikor megkérdezte tőlem a kisfiam, hogy ő egész pontosan hogy került ide, mondtam neki ‑ a gólya hozta című anekdota jött be ‑, hogy hát igen, vannak olyan gólyák, amik egy picit sokat keringenek, de aztán végül mindig megtalálják a kisbabát, és leteszik a megfelelő helyre. Ez nálunk is így történt, és én azt kívánom mindenkinek, hogy élje meg azt, amit én megélhettem, és én tudom azt, hogy ez a tanfolyam nélkül nem sikerült volna.

Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy mérlegeljék ennek a tanfolyamnak a szükségességét. Igazából még ez a tanfolyam szó is egy kicsit bután hangzik, mert ez sokkal több, mint egy tanfolyam. Ez igazából egy nagyon mély utazás az embernek önmagában, a szülőségében, az örökbefogadásban, és egy nagyon mély megtapasztalása annak, ami utána vár rá, és egy nagyon komoly segítség mindenkinek, aki részt vesz az örökbefogadásban. Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, kérem, hagyja magát most befolyásolni általam. Higgye el, hogy nem rossz szándékkal mondtam el azt, amit elmondtam. (Taps az ellenzék soraiból.)