Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm, elnök úr, és már igyekszem ezt a 3 percet se kihasználni. Én azt gondolom, hogy nagy jelentősége volt ennek a vitának, és mindenképpen meglepő, és egyébként önmagában is egy pozitív fejlemény volt, hogy elindulhatott ez a vita az Országgyűlésben, a múlt év decemberében tárgysorozatba vette az Országgyűlés ezt a két javaslatot.

(19.10)

És még akkor is azt mondom, hogy ennek nagy jelentősége volt, ha nem sikerült konszenzusos megoldásra jutnunk. Én azt gondolom, az az egyik nagy eredménye volt ennek a vitának, hogy elkezdtünk egy ilyen problématérképet közösen kidolgozni, és kitenni az asztalra azokat az óriási kihívásokat, amikkel szembesülünk, még akkor is, hogyha eltérően látjuk a saját lépéseink sürgősségének vagy mélységének a fontosságát e tekintetben.

Ami egy kicsit hiányérzet számomra, mindenki elismerte, hogy ez egy komplex problémakör, és önmagában nem lehet az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság kérdését kezelni, ez egy alapvető gazdaságpolitikai-társadalompolitikai megközelítést igényel ‑ tehát nyilván a három szféra, a társadalom, a gazdaság és a környezet csak egy egységes rendszerként értelmezhető ‑, és sajnos keveset beszéltünk arról az alapvető gazdaságpolitikai szemléletváltásról, amire szükség van ahhoz, hogy egyáltalán ezekről a kérdésekről a valóságban beszélhessünk, hogy itt éppen óriási energiaigényű összeszerelő üzemeket kell Magyarországra telepíteni, és ehhez aztán energiatermelő brutális kapacitásokat biztosítani, vagy el kell kezdenünk jobban a humán tőkébe fektetni, és sokkal magasabb hozzáadott értékű és sokkal inkább fenntarthatóbb gazdaságpolitikát folytatni.

Nyilván e tekintetben óriási vitáink vannak a kormánnyal, és nyilván ez összefügg az energiafelhasználás csökkentésének a kérdésével, illetve az energiahatékonyság kérdésével. Nyilván ez egy nagyon-nagyon fontos lépés, egyébként energiapolitikai szempontból is.

Az is egy fontos előrelépés volt ebben a vitában, hogy nevesítettünk konkrét kihívásokat, és megpróbáltuk, vagy akár sikerült is a nagyságrendjét kitennünk az asztalra, hogy az épületenergetikai korszerűsítés milyen óriási forrásokat igényel.

De említenék még egyet, Bencsik képviselő úr említette, hogy a tiszta ivóvíz micsoda kincs. Valóban, maga az élet a tiszta ivóvíz, de például itt is szerepel egy szám, hogy hogyan lehet majd a 15 éven belül szükséges 3000 milliárd forintot előteremteni, ami ahhoz kell, hogy a víziközmű-szolgáltatások működjenek, tehát az ivóvízbázisokat meg tudjuk védeni. Ez egy előttünk álló, megoldatlan, óriási probléma. Nyilván ezért is sajnáljuk, amikor ilyen összegek, 1000 milliárd forint megy egy értelmezhetetlen beruházásra; a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházása helyett mindenhol máshol jobb haszna lett volna, de ezt a vitát már lezártuk.

Összességében én szeretném megköszönni az előterjesztők nevében is mindenkinek, aki részt vett ebben a vitában, szerintem egy nagy lépést tettünk előre, hogy legalább ezekről a kérdésekről elmondhatjuk, hogy alig-alig politikai, sokkal inkább szakmai vitát tudtunk folytatni, és bízunk benne, hogy előbb-utóbb ‑ és inkább előbb ‑ eljutunk majd olyan javaslatokig, amelyeknek a vége valóban egy olyan cselekvéssorozat lesz, ami majd megfelel a kihívások súlyosságának, amivel szembenézünk mindannyian. Köszönöm szépen.