Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szimbolikus volt képviselőtársam felszólalása itt a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetése során. Egy rossz hírem van önnek, és ez a rossz hír kicsit jellemzi a kormány tevékenységét: ön felolvasta, hogy az egyszer használatos műanyagok betiltásával kapcsolatban előttünk van egy törvényjavaslat, ezt ma visszavonták. Az körülbelül látható a kormány magatartásából, hogy nagyon sokáig, ha csak az elmúlt tíz évet vesszük, a rombolás és a tétlenség furcsa ötvözete volt megfigyelhető klímapolitikában, most pedig eljutottak a pótcselekvés időszakába. Ez rendkívül szomorú.

Egyébként az már mindenképpen üdvözítő, hogy most így 2020-ban eljutottunk odáig, hogy az Országgyűlés előtt van két javaslat, egy törvényjavaslat és egy határozati javaslat, és nem nagyon hallani még itt szemből, a kormánypárti sorokból sem olyan véleményeket, hogy itt a klímaváltozás vagy az éghajlatváltozás hatása elleni fellépés vagy éppen a környezetpusztítás visszaszorítása vagy ennek a kezelése ne lenne az egyik legfontosabb feladatunk most. Annak örülök, hogy idáig eljutottunk.

Én azt elmondtam a Törvényalkotási bizottság ülésén is, hogy azt örömmel vettem, nyilván meglepetés volt, hogy múlt év decemberében a bizottsági elkaszálás után végül is a plenáris ülésre felkértük tárgysorozatba vételre ezt, és elfogadta a kormányzó többség, ugyanakkor gondoltuk, hogy ebből egyfajta politikai játékot akarnak majd csinálni. És ennek Nacsa Lőrinc be is mutatta az iskolapéldáját. Tehát konkrétan kiállt, és szemrebbenés nélkül beszélt valami elképesztő oltári baromságot. És ezt olyan hitelesen tette, hogy én azt gondolom, lesznek is olyanok, akik elhiszik neki, hogy itt tényleg azt történt, hogy ők jó szándékú módosító javaslatokat nyújtottak be. És fel volt háborodva, hogy ők csak módosító javaslatokat nyújtottak be, kormánypárti képviselők. Ez nem egészen így történt. Ahogy elmondták képviselőtársaim, az előző, a Párbeszéd törvényjavaslata és a mi határozati javaslatunk kapcsán az történt, hogy konkrétan lehetetlenné tették, hogy ezekkel a javaslatokkal, ha elfogadásra kerül ‑ nyilván önök el fogják fogadni ‑, érdemi cselekvést lehessen felmutatni.

Önök mindig arról beszélnek, hogy cselekedni kell. Most én nagyon röviden szeretnék egy hibalistát önökkel, és nyilván nem önnek címzem, hanem a kormánynak és a kormánypárti többségnek... ‑ (Nacsa Lőrinc belép az ülésterembe.) megjött Nacsa képviselő úr is, a legjobb időzítés ‑, hogy a cselekvés a kormánypártok vagy a kormány, a polgári kormány oldaláról e tekintetben, tehát az éghajlatváltozás, illetve a környezetpusztítás kapcsán miben nyilvánult meg. Ugye, odáig eljuthatunk, hogy valóban egy komplex szemléletre, komplex intézkedési csomagra, gazdaságpolitikai szemléletváltásra, s a többi, van szükség. Önök nagyon sokáig a probléma létét is tagadták, még nem olyan régen, még tavaly is lehetett hallani a kormánypárti politikusok részéről olyan jellegű, olyan tartalmú kijelentéseket, hogy az éghajlatváltozás valamiféle bolsevista trükk, hál’ istennek, néhány hónap alatt sikerült eljutni odáig, hogy ezt már nem vonják kétségbe, hogy egy rendkívül fontos kihívás. De önök azzal kezdték 2010-ben a kormányzást, hogy szétverték, tehát romhalmazt csináltak a természetvédelem intézményrendszeréből, és láthatóan úgy próbálták a gazdaságot olajozni és a gazdaságot fűteni, hogy az ilyen akadályokat, mint a természetvédelem, lebontották, hogy ne akadályozza azt a fajta gazdasági liberális filozófiát, amit önök képviselnek.

Nézzük meg, hogy mi történt az országban. Ugye, komplex megközelítés szükséges: hogyan indulhat el az ország a fenntarthatóság irányába, ha ilyen brutális mértékben növekednek a területi különbségek? Tehát látszik, hogy döbbenetesek azok a demográfiai mutatók és gazdasági mutatók, amelyek a vidéki térségekben megnyilvánulnak.

Herczeg képviselő úr méltatta a kormánynak azt a tevékenységét, hogy zöldíteni akarják a közlekedést. Ebből semmi nem valósult meg, sokkal rosszabb állapotban van most a közösségi közlekedés járműparkja, mint 2010-ben. Semmi nem lett a nemzeti buszgyártásból, és éppen holnap lesz előttünk egy olyan törvényjavaslat, amely óriási veszélyeket hordoz magában, a helyközi közlekedés privatizációja, ami semmiképpen nem abba az irányba fog elmenni sajnos garanciák nélkül, hogy jobb szolgáltatást nyújtson a vidéki térségeknek.

A vasúti hálózatról ne is beszéljünk. Nyilván rendkívül fontos lenne, hogy érdemi, működő, használható, jó minőségű vasúthálózat legyen, főleg a vidéki térségek számára. Ehhez képest önök éppen ma szavaztak meg egy olyan javaslatot, hogy ezermilliárd forintot nem a kihasznált és rendkívül fontos vasúthálózat fejlesztésére fordítsanak, hanem a kínai nagyhatalmi érdekek szolgálatába állított Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére. Tehát ez is ellentétes.

Beszélhetnénk a közműrendszerek állapotáról, a vízrendszerekről, összeomlás szélére kerültek. Beszélhetünk a vidéki közlekedési infrastruktúra állapotáról, és egyáltalán arról, hogy tudjuk, ilyen szempontból, az éghajlatváltozás szempontjából milyen fontos a megfelelő várospolitika, hogy olyan várospolitikai eszközökkel rendelkezzenek önkormányzatok, nagyvárosok, kistelepülések is, amelyekben érdemben helyi cselekvést lehet e fontos kérdés kapcsán felmutatni. Ehhez képest önök az elmúlt tíz évben folyamatosan, az elmúlt fél évben pedig egészen extrém módon üresítik ki az önkormányzatiságot és veszik el az eszközöket az önkormányzatoktól. És abba az irányba megyünk, hogy nem megadják a lehetőséget a városoknak, hogy felkészülhessenek a rendkívül fontos XXI. századi problémára, hanem egyszerűen olyan helyzetbe hozzák ezeket az önkormányzatokat, főleg az ellenzéki vezetésű vidéki városokat, hogy éppen az alapműködésre talán lesz lehetőségük, de már arra se nagyon. Tehát növelik a kiszolgáltatottságot, csökkentik a cselekvés lehetőségét, mozgásterét.

De a lényeg az, képviselőtársaim, abban viszont egyetértek, hogy nem a megfogalmazás itt a lényeg, hanem a tartalom, tehát hogy konkrétan mit akarunk tenni. Ugye, itt elhangzottak korábban olyan kritikák, hogy klímavészhelyzet. Én tudnék hosszan érvelni amellett, hogy miért van vészhelyzet, és miért kell azonnal cselekednünk, és miért indokolt a szóhasználat, de a Törvényalkotási bizottságra én magam egy módosító javaslattal készültem, és megpróbáltam visszaépíteni az általunk javasolt határozati javaslatba azokat a fontos tartalmi elemeket, amelyeket önök egy tollvonással kiszedtek. Pont ennek az egyik legfontosabb eleme, hogy részletezzük, a cselekvésnek mik a fontos tartalmi elemei, tehát mit jelent a klímavészhelyzet. Úgyhogy a mi olvasatunkban az éghajlatváltozás megfékezése, a hatásainak csökkentése érdekében, az alkalmazkodás elősegítése érdekében komplett társadalmi, gazdasági és környezeti paradigmaváltás, amit mi szeretnénk előirányozni, és az Országgyűlés nevében a kormányt ebbe az irányba terelni. Beszéltünk sokat már róla, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az energiafelhasználás csökkentése és emellett az energiahatékonyság növelése, az élelmiszer-önrendelkezés, körkörös gazdaság, a kritikus infrastruktúrák felkészítése a helyzetre, s a többi, s a többi. Esélyem sincs, hogy ezeket ismertessem, de önök pont ezeket a lényegi elemeket módosítózták ki ebből a javaslatból, és az egyéb kötelezettségvállalási célok tekintetében is a javaslatot gyakorlatilag alkalmatlanná tették.

Azt a felvetést pedig, hogy az atomenergia bármilyen módon is zöld lenne vagy előremutató, majd egy következő hozzászólásban fogom cáfolni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)