Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy alakult, hogy két somogyi után két baranyai képviselő szól hozzá. Előre elmondom, hogy a Magyar Szocialista Párt, minekután mi voltunk az elsők, akik bevezettük a bankadót, most is támogatni fogjuk azt, hogy vezessünk be bankadót. A kritikákat el kell mondani. Azt látjuk, hogy a bankok most be kell hogy fizessenek 55 milliárd forintot, hiszen erre kéri őket a kormány, de ők ezt visszakapják. Kétszer kapják vissza, tisztelt képviselőtársaim, egyszer leírják az adóból, a másik oldalon pedig kiközvetítik a jegybanknak az ezermilliárdos hitelcsomagját, amelynek egyébként nagyjában-egészében 4 százalékos marzsát megkapják. Ez azt jelenti, hogy mintegy 40 milliárd forint ott marad a bankoknál. Kétszer kapják vissza. (Z. Kárpát Dániel: Pontosan! Amúgy jól hangzott.)

Mellé kell tennünk azt ‑ és ebben van vitám a kormánypárti képviselőkkel ‑, hogy végre tudják tartani azt az adópolitikát, amivel nem a tőkét segítik, hanem a munkavállalókat segítik. Önök ezzel a tőkét segítik. Ez úgy lenne egyensúlyban, ha ugyanennyivel a munkásoknak, a dolgozóknak a munkabérre rakódó terheit is ugyanilyen mértékben csökkentenék, ha kétszer a tőkéét, akkor kétszer a munkaadókét. Ha az önkormányzatoktól elvonnak, akkor ők nemhogy nem kapják vissza, mint a bankok, egyszer sem, nemhogy kétszer, akkor adják vissza az önkormányzatoknak is azokat a pénzeket, amelyek most elvonásra kerülnek, hiszen itt is azt látjuk, hogy elvonásra került az önkormányzatoktól a helyben maradó része azoknak az adóknak, amelyet központilag fizetnek be.

Persze azon is el kell gondolkodni, hogy miért van, miért van ennyire megkötve a keze a kormányzatnak. Ez azért van, mert az önök kormánya megint úgy legyőzi a bankokat, hogy ha még egy ilyen győzelem lesz, akkor szépen lassan már nem marad több katona, nem marad több katonánk, tisztelt képviselőtársaink. Először 2015-ben győzték le önök a bankokat, amikor kötöttek az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bankkal egy megállapodást, amelynek egyébként sok olyan pontja van, amely szembemegy a magyar emberek érdekével, de a bankokat egyébként kiszolgálja, és például abban van bent ez ‑ ez a megállapodás ma is érvényben van ‑, hogy a magyar kormány vállalja, hogy nem hoz olyan szabályokat, amelyek a bankok jövedelmezőségét, a profitabilitását bármiben is csökkentenék.

Egyetlenegy kivétel van ebben, ha erre európai uniós szabály az, ami kötelezné a magyar kormányt. És látjuk, most sem hoznak olyan szabályt, amely igazából fáj a bankoknak; nem hoznak olyan szabályt, amely a bankoktól elvesz, olyat hoznak, amely a bankoktól ideiglenesen elvesz, majd azt legalább kétszer adják vissza.

Ezek a bankok 600-700 milliárd forintot keresnek a magyarokon évente ‑ az elmúlt két-három évben ez egészen biztosan így volt. Ebből most 55 milliárd forintot be kell fizetni a járvány elleni védekezésre, ez helyes, ez a szám lehetne természetesen nagyobb is, viszont mi úgy gondoljuk, hogy az a része nem helyes ennek a javaslatnak, hogy ezt a bankok visszakapják, no pláne, nem úgy, hogy kétszer kapják vissza, hiszen mi azt látjuk, hogy ezt a bankszektor ebben a tekintetben elviselné.

Ami még ugyanebben a mérlegben benne van, ahogy már mondtam, egyfelől, hogy a munkavállalókra, a munkabérre rakódó terhek csökkentése nem jelenik meg ugyanilyen markánsan, mint ahogyan megjelenik az adópolitikában a tőkének adott kedvezményeknek a politikája; mindamellett viszont, mi azt gondoljuk, hogy a legfontosabb a magyar családok anyagi és lakhatási biztonsága, és azt viszont látjuk, hogy ebben ‑ megint betartva a 2015-ös EBRD-megállapodást, amelyben a kormány azt vállalta, hogy nem gördít semmilyen akadályt a kilakoltatásokkal szemben ‑ önök nem hajlandók felfüggeszteni a végrehajtásokat, nem hajlandók felfüggeszteni az inkasszókat, nem hajlandók felfüggeszteni az azonnali beszedéseket, és nem hajlandók felfüggeszteni a követeléskezelőknek történő fizetéseket.

Pedig a magyar családoknak ez most nagyon sokat jelentene, a bankszektor kibírná, a követeléskezelői szektor kibírná. És kérem, ne értsék félre, itt nem kilakoltatási moratóriumról van szó, mindannyian tudjuk, hogy az most is tart, mindannyian tudjuk, hogy amíg járványveszély van, addig ez tartani fog, viszont a családok ‑ azt gondolom, hogy ebben most egyetérthetünk ‑ legalábbis nem kerülnek jobb helyzetbe, de inkább rosszabb helyzetbe kerülnek a hatalmas válság miatt, ezért nem úgy tűnik, hogy akkor, amikor majd újra el kell kezdeni törleszteni a hiteleket, vagy urambocsá’, elindul az élet és a végrehajtó pedig kitűzi a kilakoltatás dátumát, akkor ők azt felkészültebben fogják tudni fogadni, mint ahogyan fogadták, mondjuk, az elmúlt egy évben. Éppen ezért mi azt kérjük, hogy ha a bankokat ugyan megadóztatják ‑ álláspontunk szerint nem bánnak el velük annyira, mint amennyire önök úgy gondolják, hogy elbánnak velük, mert kétszer visszaadják ‑, akkor álljanak a magyar emberek oldalára abban a tekintetben, hogy a végrehajtásokat, az inkasszókat és az azonnali beszedéseket és a követeléskezelőknek történő fizetési kötelezettségeket felfüggesztik a járványügyi veszélyhelyzet idejére. Ez elviszi a magyar családok bevételének 30, néha 50 százalékát.

(9.40)

Ha volt megtakarításuk, amire most számíthatnának ebben az időszakban, akkor sajnos arra is ráteszi a kezét a követeléskezelő, arra is ráteszi a kezét a végrehajtó. Ezért mi azt kérjük, azért, hogy a családok anyagi és lakhatási biztonsága megmaradjon ‑ és valószínűleg ezt a bankok ki fogják bírni, látjuk a számokból, 700 milliárdból kell befizetni 55 milliárd forintot, tehát ezt a bankszektor ki fogja bírni ‑, akkor kérem, hogy önök álljanak át a családok oldalára, és ezt pedig állítsák meg.

Ahogy mondtam a felszólalásom elején, mi támogatni fogjuk ezt a kezdeményezést. Ezeket a kritikákat érdemes elmondani. És azt is el kell mondani, hogy ha egyszer elvesz a kormány, akkor ne adjon vissza kétszer. Hogyha ezt megteszi, akkor azt ne multinacionális cégekkel, ne pénzügyi szolgáltatókkal, ne bankokkal tegye, hanem tegye azt a magyar munkavállalókkal, álljon a tőke oldaláról az emberek oldalára, a munkás oldalára, a munkavállaló oldalára, segítse őket, és álljon az önkormányzatok, álljon a magyar önkormányzatok oldalára, amelyek ott vannak a védekezés első sorában. Megtettek eddig is mindent, és megtesznek a jövőben is mindent, hiszen ők vannak a legközelebb a választópolgárokhoz, és azt gondolom, hogy persze a lehető legkönnyebben számonkérhetőek is, másfelől pedig természetesen nagyon lelkiismeretesek. Mégis városi szinteken, a város méretéhez képest általában 300 millió és 3 milliárd forint közötti az elvonás, amit be kell fizetni a központi költségvetésbe az önkormányzatoknak. Mi azt gondoljuk, hogy nekik is ezeket a forrásokat vissza kell kapni, nem máshonnan, a központi költségvetésből.

És egy utolsó gondolat. Mi azt gondoljuk egyébként, hogy a cégeket is a központi költségvetésből kellene megsegíteni, és ez köztünk úgymond egy filozófiai vita. Mert nyilvánvalóan az a kérdés egy gazdasági csomag kapcsán, hogy ki adósodjon el: a költségvetés vagy a cégek. Önök azt választották, hogy a cégek. A cégek vegyenek fel hitelt. Sokadszor mondjuk el, hogy ha arra hitelt kell felvenni, hogy a munkavállalót kifizessék, akkor egyáltalán nem vagyunk benne biztosak, hogy lesz olyan cég, nyilván lesz, de hogy tömegével lesznek olyan cégek, amelyek úgy döntenek, hogy most, amikor gazdasági zuhanásban vannak, akkor ők hitelt fognak felvenni. Nem látják, hogy mikor indul újra a piac; nem látják, hogy mi lesz azzal a szegmenssel, amelyikben dolgoznak, és ezért azt sem látják, hogy miből fogják azt visszafizetni.

És a harmadik, álláspontom szerint az egyik legfontosabb kérdés, de mégis halkabban kell elmondani: ugye, azzal a szándékkal adják majd ezt a kölcsönt, hogy azt vissza tudják fizetni a cégek, hogy azt az adós vissza tudja fizetni? Mert ha nem azzal a szándékkal adják, akkor ez egy teljesen más metodika, azt rablóhitelezésnek hívják. Bízunk benne, hogy nem akarnak ilyen hiteleket adni cégeknek. Látjuk ennek a gyakorlatát. Németországban 90 százalékos állami garancia mellett a kereskedelmi bankok nem akarják kiadni ezeket a hiteleket, a cégek meg nem akarják felvenni a hiteleket.

Tudom, hogy nincs egyetértés a kormányban abban, hogy mekkorának kellene lennie a költségvetési hiánynak. A miniszterelnök szerint akkora lesz, amekkora lesz; Varga Mihály szerint tudják tartani a hiánycélokat; Matolcsy szerint meg még kisebb is lesz a költségvetés hiánycélja. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ezek a források rendelkezésre állnak, akkor igen, a költségvetés vegye fel akár ezeket a hiteleket, bocsásson ki kötvényeket, és a költségvetésből támogatásként kerüljön kifizetésre a cégeknek, ne hitelként. A hitelt mindig vissza kell fizetni.

Én azt gondolom, hogy azok az országok járnak el jól, amelyek ezt az utat választják. Ez nem segély. Ezekre a cégekre és ezeknek a cégeknek a munkavállalóira szükség van, csak olyan szabályokat kellett alkotni a járványügyi védekezés miatt, ami miatt nem termelhetnek. Nem nyithatnak ki, vagy éppen kinyithatnak, csak mi, vásárlók nem mehetünk be. Ezek a szabályok vannak érvényben Budapesten a mai napon is. Ezért nem tudnak bért fizetni; ezért nem tudnak bérleti díjat fizetni; ezért nem tudnak közterheket fizetni.

Bízom benne, hogy nem elkésettek ezek a javaslatok, hiszen ezekre a javaslatokra április 6-a óta várunk. Emlékszünk rá, az április 6-át megelőző héten a miniszterelnök úr azt mondta ebben a Házban, bízik benne, hogy április 5-én vagy 6-án ki fog tudni állni a lehető legnagyobb, történelminek nevezett gazdaságmentő csomaggal. Most május 7‑e van. Ennek bizonyos részleteit ismerjük, bizonyos részletei kapcsán már ‑ akár elektronikusan, akár személyesen ‑ el tudnak menni ügyet intézni akár a gazdasági társaságok, akár a magánszemélyek, de nagyon sok részlete nem ismert. Én valahol titkon bízom abban, hogy egy sokkal kimunkáltabb és a mai napokra és az elkövetkező hetekre jobban választ adó gazdasági csomagot készített össze a kormány, mint amit a Gazdasági bizottság ülésén meghallgathattunk. Ott az volt az érzésem, hogy a kormány pontosan tisztában van azzal, hogy mi fog történni Magyarországon 3-5 év múlva, de nem tudja, hogy mi fog történni 3-5 hét múlva.

Én nagyon örültem annak, hogy akkor eléggé szűk körben sikerült ezt megtárgyalni, hiszen ott szó volt a tömegközlekedés kizöldítésétől a kevesebb növényvédő szer használatán keresztül annyi sok mindenről! Megmondom őszintén, ha ezt sokan hallották volna, olyanok, akik bajban vannak, vállalkozások, munkavállalók, magyar kkv-k, ha azt hallották volna, hogy ezen megy a gondolkodás és a disputa a Gazdasági bizottság ülésén, akkor valószínűleg ‑ udvariasan fogalmazok ‑ nem növekedett volna sem a kormányzattal, sem pedig a törvényhozással szembeni bizalom.

Ezért mi azonnali lépéseket kérünk. Azonnali lépéseket kérünk, mégpedig úgy, hogy kérem, mellette készítsék fel a hivatalokat is arra, hogy tudják fogadni azt a tömegű kérelmet, azt a tömegű kérelmezőt, aki most odamegy. A munkanélküliség esetén azt látom, hogy ez sajnos már nem sikerült. Fel kell készíteni a járási hivatalokat, fel kell készíteni azokat a hivatalokat, amelyeket igénybe vesznek, hogy oda tudjanak fordulni.

Még egyszer, összegzésként, a Magyar Szocialista Párt, amelyik egyszer már bevezetett banki különadót, természetesen támogatni fogja ezekkel a kritikákkal ezt az előterjesztést, azzal, hogy azt javasoljuk a kormánynak, hogy ne kapják vissza a bankok kétszer ezt a befizetést ‑ egyszer abból, hogy leírhatják a banki adóból, egyszer abból, hogy kiközvetítik az MNB hitelét ‑, hanem hadd kapják meg ezt a magyar emberek. Hogyha ennek gátja a 2015-ben az EBRD-vel megkötött megállapodás, akkor azt a megállapodást fel kell mondani, mert az nincs a magyar emberek érdekében, hanem az lenne a magyar emberek érdekében, hogy minél több forráshoz juthassanak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)