Dr. Darák Péter

DR. DARÁK PÉTER, a Kúria elnöke: Tisztelt Képviselők! Köszönöm az észrevételeket és a véleményeket, de el kell mondjam, hogy az észrevételek tartalma és mennyisége meghaladja azt a mennyiséget, amit egy plenáris ülésen meg lehet tárgyalni, és amire érdemben lehet reagálni, ezért jelzem, hogy minden olyan kérdésben, amit jegyzeteltem és elhangzott, írásban választ fogok utólag adni. Mindenesetre jobban örültem volna, ha néhány frakció részéről ezeket az észrevételeket már az Igazságügyi bizottság ülésén hallhatom és azzal szembesülhetek, mert akkor most a plenáris ülésen ezeknek már a végére járhattunk volna. De jobb később, mint soha; fontos észrevételek hangoztak el.

Köszönöm Vejkey Imre bizottsági elnök úr értékelő szavait és a bizottsági meghallgatással kapcsolatos összefoglalóját. Köszönöm, hogy kiemelte azokat az állampolgárok életét közvetlenül érintő kérdéseket, amelyekkel a Kúria alaposan foglalkozott a tárgyévben, így a közös tulajdonnal kapcsolatos kérdések, büntetéskiszabás, jogos védelem kérdéskörei.

Kovács Zoltán képviselő úr pontosan foglalta össze azokat a szakmai célokat, amelyek a Kúriát 2018-ban vezették. Vele egyetértően én is magas szintűre értékelem a 2018-as büntetőjogegységi tevékenységet, amely nagyszámú, komoly jogegységi határozatban öltött testet.

Varga-Damm Andrea képviselő asszony felvetéseivel összefüggésben részben egyetértőleg kell nyilatkoznom. Én is úgy gondolom, hogy a Kúriának fontos szerepe van az állam stabilitásának megőrzésében és fenntartásában, és ezt csak úgy teheti meg, ha tevékenységét közbizalom övezi, és nem szolgálja ennek a közbizalomnak az erősödését az, ha közszereplők részéről erős és személyre szóló kritikák fogalmazódnak meg a bírókkal szemben.

Azt kell mondjam azonban, hogy a tartalmi felvetései egy részével vitatkoznék. Egyrészt a devizahiteles problémakörrel kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy a Kúria tevékenysége ebben a vonatkozásban folyamatos. 2012-ben én tíz évre saccoltam azt az időszakot, amíg a Kúriának és a bírói szervezetnek a devizahiteles ügyekkel kell foglalkozniuk, lassan a végére érünk ennek a tízéves időszaknak, és a Kúria minden évben foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek felmerültek.

(10.50)

Hozzá kell tennem azonban, hogy összetett eszközrendszer segítségével próbáljuk meg kezelni azokat a jogi problémákat, amelyek elénk kerülnek. Tehát nem minden esetben joggyakorlat-elemzéssel ‑ folyt ilyen is az azt megelőző évben ‑, más esetekben konzultációs testületi formában, további esetekben eseti döntések közzétételével próbálunk reagálni a felvetett jogi problémákra. Tehát nem csak jogegységi eljárással és nem csak joggyakorlat-elemzéssel próbáljuk meg kezelni az ezzel kapcsolatos problémákat.

Ugyan igyekszem kerülni minden ilyen országgyűlési beszámoló alkalmával azt, hogy túlmenjek a tárgyév történésein, de ebben a kérdésben épp a kérdésfelvetés iránya indokolttá teszi, hogy felidézzek egy közelmúltban kapott tájékoztatást. Folyamatosan kapok tájékoztatást a Kúria gazdasági tanácsától arról, hogy milyen devizahiteles ügyekben tárgyalnak, és milyen konklúziókra jutnak. Azt hiszem, ez a rövid tájékoztatás alkalmas arra, hogy eloszlassa azokat a kétségeket, amelyeket a képviselő hölgy és a képviselő urak itt az elmúlt percekben a devizahiteles ügyekkel kapcsolatban felvetettek. A Kúria gazdasági szakága ugyanis az elmúlt hónapokban is több iránymutató döntést hozott devizahiteles ügyekben. Ezek az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás, a kezelési költségre, folyósítási jutalékra vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének megítélésével kapcsolatosak. E döntések vagy már megjelentek a Kúriai Döntések című folyóiratban, vagy megjelenés alatt állnak.

Az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás esetleges tisztességtelenségét a Kúria mindig az adott ügyben feltárt bizonyítékok tükrében ítéli meg. Volt olyan ügy, amelyben a tájékoztatás tisztességtelenségét állapította meg ‑ Gfv.VII.30.096/2019. ‑, és volt, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a pénzügyi intézmény tisztességes tájékoztatást nyújtott ‑ lásd Gfv.VII.30.270/2019. vagy a Gfv.VIII.30.356/2019. számú ügy. Olyan ügy is volt, ahol a tájékoztatást tisztességtelennek találta, de érdemben eljárási okból nem dönthetett ‑ Gfv.VII.30.024/2019. ‑, míg más ügyben a nyújtott tájékoztatás tartalmának felderítése miatt új eljárást rendelt el az alsóbb fokú bíróság irányába ‑ Gfv.VII.30.034/2019.

A Gfv.VII.30.356/2019. számú ügyben nemcsak az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás tisztességes voltát állapította meg, hanem előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletet értelmezve állást foglalt a Kúria az adott tényállás mellett a kezelési költségre, folyósítási jutalékra vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének megítélése tárgyában.

Az említett ítéletek és ítéletszámok jól jelzik, hogy a Kúria a problémával folyamatosan és minden héten, mindennap foglalkozik.

Új számomra a pártalapítással kapcsolatos észrevétel. Meg fogjuk vizsgálni ezt a kérdést.

Azt a felvetést, hogy az eljárási kódexek megalkotásával összefüggésben evidens dolgokat nem rendezett volna a jogalkotó, a felhozott példa alapján vitatnám, ugyanis ha a bizonyítási eszköz jogsértő módon történő beszerzésével kapcsolatos konzultációs testületi állásfoglalást megnézzük, akkor az látszik, hogy az ezzel kapcsolatos törvényi szabályozás megszületett, annak azonban a gyakorlati alkalmazásánál kiegészítő értelmezésre volt szükség. A rendelkező rész egyértelműen arra mutat rá, hogy a jogszabályi rendezése a kérdésnek elégséges, azonban további iránymutatás vált szükségessé. Most idő hiányában nem olvasom fel a rendelkező részt ezzel kapcsolatban.

A devizahiteles ügyekkel kapcsolatos megnyilvánulásokkal összefüggésben a képviselő hölgy és urak megfogalmaztak a közbeszéddel és a közszereplőkkel kapcsolatos értékítéletet, amikor arra utaltak, hogy bizonyos problémákat leegyszerűsítő módon jelenítenek meg a médiában. Ezzel egyetértek. Ez a minősítés sajnos a devizahiteles ügyekre is érvényes. Tehát nem beszélhetünk devizahiteles ügyekben ‑ épp a Kúria előbb ismertetett, egyedi ügyekre koncentráló felfogásának ismeretében ‑ köztudomású vagy nyilvánvaló dolgokról. Ezekben az ügyekben azon a szinten tart a joggyakorlat, ahol ilyen általános minősítések már nem megengedhetőek.

A Kúria tehát folytatja az egyedi szerződések vizsgálatát, és ezekkel kapcsolatban minden jogorvoslati kérelmet, amely a joggyakorlat előreviteléhez hozzájárulhat, elbírál.

Az épülettel kapcsolatban. Képviselő asszonyt szívesen körbevezetem a Kúriának a jelenleg a Kúria szervezete által használt részében. Tudok önnek olyan szobákat mutatni, ahol négy tanácsjegyző ül a járványveszélynek meg nem felelő távolságra egymással. Tehát olyan mértékű zsúfoltság van a jelenlegi viszonyok között a Markó utca 16.-ban, ami nem fenntartható. Én nagyon remélem, hogy ezen a Kossuth térre való költözés nagymértékben fog segíteni.

Már többször elmondtam, hogy nem a bírák elhelyezésével van probléma, és nem presztízsszempontok vezérelnek bennünket; egyszerűen a kúriai bírói tevékenységet támogató munkatársak elhelyezése az elmúlt évek jelentős létszámfejlesztése miatt nem megoldott a Kúria épületében. Ezen csak átmenetileg tud segíteni az, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nálunk székelő büntetőbíró kollegái rövidesen ‑ szeptember folyamán várhatóan ‑ új épületbe költöznek majd.

A polgári jogegységi kezdeményezések esetében is arra utalnék, hogy a Kúria sokrétű jogegységi eszközrendszert használ. Nem minden kezdeményezésre kell jogegységi határozatban válaszolni. Ha éppen találunk olyan eseti döntést, ami a kérdésre választ ad, akkor ennek az eseti döntésnek a közzététele éppen olyan megnyugtatóan rendezi a felvetett jogkérdés értelmezésének a kérdését, mint ha nagy erőforrás-ráfordítással jogegységi eljárást vezetnénk be.

Új felvetés a közjegyzői okiratokkal kapcsolatos felvetése a képviselő asszonynak. Ennek is utána fogok járni.

Varga László képviselő úr az igazságügyi bizottsági ülésen is felvetette már a választási ügyek kérdését. Erre négyoldalas válaszlevélben adtam meg a választ. A képviselő úr nyilván a bírói gyakorlat változására szeretne jutni. A rendkívül megalapozott, négyoldalas válaszlevelemben azonban egyértelművé tettem, hogy a törvényi szabályok elválasztják egymástól a választási kifogásra legitimációval rendelkező személyek körét és a bírói jogorvoslati kérelmek benyújtására jogosult személyek körét. Itt megkívánja az érintettséget, amit a Kúria esetről esetre ‑ több eseti döntéssel alátámasztva ‑ vizsgál, és a joggyakorlat számomra kielégítőnek és megnyugtatónak tűnik.

Új azonban számomra az a felvetés, hogy nem kielégítőek a választási jogorvoslati eljárásokban a bizonyítási szabályok. Nyilvánvalóan nem lehet eltekinteni attól a kérdéstől, hogy háromnapos eljárási határidő áll rendelkezésre. Az elmúlt években számos alkalommal volt közbeszéd tárgya önmagában az érintett felek értesítésének a teljesíthetősége. Ha még ehhez további bizonyítási eljárásokat párosítunk, akkor biztos, hogy nem lehet hatékony választási jogorvoslatot nyújtani.

A nemleges és lehetetlen bizonyítás kérdését nyilvánvalóan fel lehet vetni, de egy ilyen eljárásjogi helyzetben, amikor három nap alatt kell a jogorvoslatot elbírálni, logikus és észszerű az a követelmény, hogy a kérelmet előterjesztő személy terjessze elő a lehetséges bizonyítékokat.

A választási gyűlésekkel kapcsolatos felvetés új, az igazságügyi bizottsági ülésen nem hangzott el a képviselő úr részéről. Erre később fogok reagálni.

Szakács László képviselő úr felszólalása inkább a jogalkotás irányába mutatott, mint a Kúria felé fogalmazott volna meg kritikákat. A devizahiteles ügyekkel összefüggésben a Varga-Damm Andrea képviselő asszony hozzászólásával összefüggésben elmondottak erre a felvetésre is vonatkoznak.

Sebián-Petrovszki László képviselő úr felvetésével összefüggésben el tudom mondani, hogy helyes a meglátás, hogy valóban, a tények és vélemények határai mozognak, és egy számunkra szokatlan irányba változnak.

(11.00)

Ennek azonban nagyon fontos transznacionális okai vannak, nevezetesen a strasbourgi bírói gyakorlat, amelyet a magyar Alkotmánybíróság közvetítésével a rendes bírósági, kúriai bírói gyakorlat is ‑ fogcsikorgatva ugyan, de ‑ egyre inkább elfogadni látszik. Ennek a változásnak egyébként az a lényege, hogy a magánjogi tény és vélemény megítélése helyére egyfajta közszereplési kontextus, közbeszédi kontextus vizsgálata lép, és ez eredményezi a korábban tényként értelmezett körülmények véleményként való megítélését.

Az Állami Számvevőszék döntésének megtámadhatósága körében az Alkotmánybíróság állást foglalt. Ajánlom a tisztelt képviselő úr figyelmébe az Alkotmánybíróság döntését, amely kimondta, hogy a megtámadás közvetett módon biztosított, tehát ha az Állami Számvevőszék döntésének bármilyen konkrét következménye hárul valamely érintettre, az ezt a jogkövetkezményt kimondó hatósági határozatot bíróság előtt megtámadhatja, és ebben a perben vizsgálható a hatósági döntés alapját képező állami számvevőszéki megállapítás jogszerűsége is.

A bírósági szervezetet és a bírókat érintő, közszereplők részéről megnyilvánuló véleményekkel szembeni fellépés kérdésében azt a szomorú konklúziót kell levonnom, hogy az elmúlt években valóban sokkal határozottabb és egyértelműbb és minden egyes megnyilvánulással szemben rövid időn belül történő reagálás történt. Az elmúlt évek azt mutatták, hogy ez a fellépés nem hatékony. Nem tudom lebeszélni a közszereplőket arról, hogy a bíróság munkájáról politikai véleményeket fogalmazzanak meg; valószínűleg nem is az én feladatom. A közbeszédkultúra ebbe az irányba változik, ezzel sajnos a jövőben is együtt kell élni, mindazonáltal fenntartom azt a korábban már több alkalommal szigorú szavakkal megfogalmazott véleményemet, hogy a véleménynyilvánításnak a bíró személyénél meg kell állnia.

Köszönöm szépen az észrevételeiket. Amire nem volt módom reagálni, azt írásban meg fogom tenni. Köszönöm szépen. (Taps.)