Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Ahogy önök a tegnapi napon és utána, a felszólalás után idéztek Kásler Miklóstól, és ahogy ma ön is idézett, pontosabban csak utalt rá, hogy nehogy az idézetet közvetlenül el kelljen mondani, és kiderüljön, hogy amire az egész felszólalását felépítette, az valótlan, az egy valótlanságokra épülő hecckampány, tisztelt képviselő úr, megpróbálnak valamibe belekapaszkodni, ami nem úgy hangzott el, mint ahogy arra önök itt ma is meg tegnap is utaltak. Ne gondolja, hogy azzal, hogyha kiforgatja másnak a szavait, tisztelt képviselő úr, hosszú távon politikai tőkére tehet szert! (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.)

Ha vannak olyan emberek a magyar egészségügyben, akik tényleg megtapasztalták, mit jelent élet és halál határán lévő embereknek segítséget adni, az orvostudomány legmodernebb eszközeit bevetni azért, hogy a családok ne veszítsék el a szüleiket, a testvéreiket és a gyermekeiket, az pontosan Kásler Miklós, aki évtizedekig irányította az Országos Onkológiai Intézetet, aki ennek a munkájának az elismeréseként több nemzetközi tudományos társaságnak vezetőségi tagja, mint ahányat ön fel tud sorolni, tisztelt képviselő úr, Angliától egészen Európa más országain, Franciaországon át több más országban és európai intézményekben is tudományos testületi tag. Lehet, hogy Korózs Lajos nem tudja elismerni azt, amit ő megtett, de hatvan nemzetközi orvosi tudományos társaság el tudta ismerni az elmúlt évtizedekben, és nagyra értékelte a munkáját. Úgyhogy úgy gondolom, hogy amikor ilyen könnyelmű megjegyzéseket tesz, akkor előbb talán gondolja végig, hogy azoknak a mondatoknak van‑e súlya, amelyeket ön megtesz, vagy azoknak a tudományos társaságoknak, amelyek őt a tagjai vagy a vezetői közé emelték.

Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon szerencsére csökken a kórházi fertőzéseknek a száma, az elterjedése, nem véletlenül, azért, mert egyrészről külön több milliárd forintos programot indítottunk, amelyben szinte minden kórház támogatást kaphatott arra, hogy különböző fertőtlenítőpontokat alakítson ki a kórház területén belül, a belépési pontoknál és a kórház területén belül is; ha jár kórházakban majd a járvány után ‑ tegye meg, kérem ‑, akkor ezt láthatja. Illetőleg olyan helyi, regionális és országos szintű, a fertőzést megelőző, úgynevezett infekciókontroll-testületek jöttek létre, amelyek helyi, regionális és országos cselekvési terveket fogalmaztak meg, pontosan azért, hogy csökkentsék a kórházi fertőzéseknek a számát.

Ami, tisztelt képviselő úr, az ön által említett keddi bizottsági ülést és az önök javaslatait illeti, a keddi bizottsági ülésen hat órán keresztül, időkeret nélkül válaszoltunk az ellenzék minden kérdésére. Önök azt állítják nemzetközi fórumokon, és még a CNN-ben is bemondatták körülbelül öt-hat héttel ezelőtt, hogy a magyar parlament nem is ülésezik igazából. Nem tudom, hol van máshol olyan parlament, ahol nem rajzolt szavazólapokon zajlik a parlamenti képviselőknek a munkája, amit valahogy lefényképeznek a mobiltelefonjukkal, és beküldenek, hanem személyesen, a kormány és az operatív törzs képviselőitől olyan hosszan kérdeztek a Népjóléti bizottság tagjai, amilyen hosszan csak akartak, és arra még ön is azt mondta, hogy milyen hosszú és terjedelmes választ adtak a kormány képviselői.

(9.40)

Ami az orvosok és ápolók megbecsültségét illeti, tisztelt képviselő úr, ön is itt orvosokról beszélt. Hogy volt ezzel ön 2018. december 15-én itt a parlamentben, amikor szavazott? Amikor arról lehetett dönteni… (Korózs Lajos a teremből távozván: Nem vagyok rá kíváncsi… ‑ Dr. Völner Pál: Szégyelled! ‑ Az elnök csenget.) Ön azt mondja, hogy nem kíváncsi arra, amikor saját képviselői döntésével szeretném szembesíteni. Ön ugyanazt teszi, tisztelt Korózs képviselő úr (Az elnök újból csenget.), amit Szabó Timea szokott, amikor a választ megkapják a felvetésükre, akkor egész egyszerűen kivonulnak a teremből. (Burány Sándor közbeszólása.)

Önök mondják azt, hogy nem ülésezik a parlament, és nincs a párbeszédnek lehetősége, majd utána kivonulnak. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Szégyelli. Azért ment ki.) A többieknek elmondom, hátha ők nem emlékeznek rá. 2008. december 15-én az orvosok és ápolók fizetéscsökkentésére itt a parlamentben igent mondott Burány Sándor, Vadai Ágnes, Oláh Lajos, Gyurcsány Ferenc, Arató Gergely, Molnár Zsolt, Molnár Gyula, Mesterházy Attila, Hiller István és az iménti felszólalás elmondója, Korózs Lajos is.

Aki itt nagyobb megbecsültséget követelt az orvosoknak és az ápolóknak, az pár évvel ezelőtt a szavazatával járult hozzá ahhoz, hogy az orvosok és ápolók bérét Magyarországon csökkentsék (Halász János: Szégyen!), együtt Gy. Németh Erzsébettel, Lendvai Ildikóval, Molnár Csabával, Ujhelyi Istvánnal. Ők voltak azok, akik elhatározták, hogy minden betegnek, ha orvoshoz megy, fizetni kell vizitdíjat. Ők voltak azok, akik elhatározták, hogy minden betegnek, aki kórházi ágyon fekszik ‑ így aki most feküdne koronavírusosként is kórházi ágyon ‑, kórházi napidíjat kellene fizetnie. És ők beszélnek arról, hogy az egészségügyben mit kellene csinálni.

A magyar emberek ezt már látták. Először egy országos népszavazással söpörték el ezeket az intézkedéseket, utána pedig három egymást követő választáson mondták el a véleményüket a szocialisták politikájáról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a mi politikánkról is, és így nyertünk ilyen nagy többséget itt a parlamentben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)