Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/10311-es törvényjavaslat vonatkozásában a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciójának álláspontjáról szeretnék beszélni.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy nem változott semmi akkor, amikor a honvédelmi tárca nyújt be egy javaslatot, tekintve, hogy most is sikerült azt elérni, hogy az előterjesztő 15 percéből 12 percet nem a törvényről beszélt, mindössze 3 perc jutott rá, pedig azt hiszem, hogy 9 törvénynek 61 paragrafuson keresztül való módosítása salátatörvénnyel talán a 3 percnél többet is megért volna. De természetesen írásban rendelkezésünkre áll, és ily módon tudunk ezekben a kérdésekben valamifajta nyilatkozatot tenni.

A személyi jövedelemadó módosítása a honvédelmi alkalmazottak árváinak teljesen természetes dolog. Én azt nem értem, hogy miért nem került korábban sor arra, hogy az ilyen jellegű tevékenység során életét vesztett honvédelmi alkalmazottak után az árváknak ez ne lett volna már eddig is nyújtható. Természetesen ezt a kérdést üdvözöljük.

Nem a honvédelmi tárca kérdése a központi közigazgatásra vonatkozó szabályozás, amely a kiadmányozási jogról szól. Az elmúlt években alapvetően alakították át a központi kormányzati szervezeti rendszer minden adottságát, és látjuk, hogy rendre kimaradtak olyan szabályok, amelyeket úgyis az élet diktál, és nagy valószínűséggel rájöttek a vezetők arra, hogy minden apró részletről való döntést is nekik kell aláírni, és most ez a jogszabályhely pótolja a kiadmányozási jog telepítését alacsonyabb szintű beosztottak felé. Szerényen megjegyzem, hogy remélem, nagyon megnézik, hogy mit kiadmányoztatnak velük, hiszen ezzel a felelősségi szabályok rájuk is hárulnak.

Az elmúlt évben, éppen egy éve, áprilisban az Egyesült Államokkal egy olyan egyezményt írt alá Magyarország, hogy tulajdonképpen az Egyesült Államok hadserege hazánkban korlátlanul gyakorlatilag mindent megcsinálhat, ami csak elképzelhető. Nagy valószínűséggel a demokráciadeficitünk ezután már annyira nem is zavarta az Egyesült Államokat. Tulajdonképpen ennek az egyezménynek következtében az elmúlt évben meghozott 2019. évi LI. törvény további módosítása, kiegészítése történik, egyrészről a teljes adómentesség, másrészről pedig különböző olyan, az itt-tartózkodásukat kiegészítő szabályaival, amiről igazán további részleteket én magam nem szeretnék elmondani. Nagy valószínűséggel ehhez a viszonyhoz ezek hozzátartoznak.

Aztán a jogszabályjavaslat a 14. §-tól már a honvédek jogállásáról szóló törvény különböző definícióit egészíti ki. Ezek az átszervezés, a közkatona, a pályakezdő, a szolgálati érdek, a hivatásos szolgálati viszony létesítése, a szolgálati viszonyba lépés rendje, a gyakorlat rendje, a kinevezések pontosítása és a próbaidő. Az látható, hogy ezekben a definíciókban deficitje volt az eredeti jogszabálynak, és vélhetően az élet indokolta, hogy további pontosításokra kerüljön sor.

Az egyik legfontosabb eleme ennek egyébként az, hogy ne kelljen két évet várni arra, hogy hivatásos állományú katona lehessen valaki, onnan kezdve, hogy közkatonaként belép a hadseregbe. Van egy további elem, a polgári életből való átlépés úgy, hogy közvetlenül azonnal altiszti vagy tiszti beosztásba kerüljön valaki. Ha megengedik, akkor ennél a pontnál azért megállnék egy kicsit. Mindenki tudja itt a teremben, 2010-ben lehetőségem volt arra, hogy a Honvédelmi Minisztériumban dolgozzak, és miután az új Orbán-kormány egy új szervezeti struktúrát és új személyzeti politikát alakított ki, rendkívüli módon feszültséget teremtett az, hogy jó pár, a polgári életből érkező személy azonnal bizonyos igen magas szintű rangokat kapva lépett be a honvédelem rendszerébe.

Önmagában az adott személyeket illetően ezzel nem volt probléma, hiszen kvalifikált emberekről beszélünk, sőt jó páran közülük korábban voltak szolgálati viszonyban. Viszont azoknál a társaiknál, akik akár évtizedeken át folyamatosan hűséggel szolgálták a szervezetet, és bizony sokat kellett azért dolgozniuk, hogy az adott rangban és beosztásban előre kerüljenek, morálisan rendkívül komoly feszültségeket teremtett.

Itt van a teremben Simicskó István volt miniszter úr, ő is találkozott ilyen problémákkal a hivatala során, és ezért ugyan valóban üdvözlendő, ha például egy komoly szakértő kerül a honvédelem rendszerébe a polgári életből, és ezért őt valamifajta magasabb ranggal megjutalmazzák, de soha nem szabad elfelejteni, hogy azért, akik ott szolgáltak élethivatás-szerűen, hosszú évtizedeken át, azok számára bizony visszás lehet az, hogy mindjárt egy komoly, garanciákat jelentő rangot kap valaki. És ez összefüggésben áll majd egy későbbi jogszabályhellyel, mert önök is tudják, mindannyian tudjuk, hogy a rendelkezési állományt alezredestől lefelé lehet tenni, ha nem tudnak valakinek feladatot adni, ergo, ha a polgári életből azonnal egy ezredes érkezik, akkor bármi is történik, beváltja a hozzá fűzött reményt vagy sem, onnantól kezdve őt már az idők végezetéig, de legalábbis a nyugállományba vonulásáig őriznünk kell. De megyek tovább.

A rendfokozat és a szolgálati viszony összefüggését pár jogszabályi módosítással változtatja ez a javaslat, és ez pontosan ugyanazt a következményt eredményezi, amiről az előbb is beszéltem. A rendfokozat és a szolgálati viszony összefüggései szerepelnek a javaslat egy részében, amelyek már eddig is rendkívül sok igazságtalanságot teremtettek a szervezetben. Az előbb is szóltam arról, hogy a visszatérés, tehát amikor valaki a rangját visszaadja, a polgári életbe elmegy, majd egyszer csak úgy gondolja, hogy a honvédelem rendszerébe mégis vissza szeretne kerülni, a jogszabály tartalmazza azt, hogy honvédelmi érdekből ez méltányolható lenne, de egy könnyítést tartalmaz a jogszabály, ami akkor azt mondja, hogy már a Magyar Honvédség parancsnokának nem is kell ehhez hozzájárulását adni. Azaz abba a szolgálati helybe érkező, mondjuk, egy polgári életből, akit szeretne a Magyar Honvédség az állományában tudni, az egyszerű beosztásba kerülésnek a rendszerében a közvetlen felettes eldöntheti azt, hogy neki mi legyen a sorsa, és tulajdonképpen egy olyan alacsony szintre viszi a Magyar Honvédség parancsnokához képest ezt a döntési kompetenciát, amit, én úgy gondolom, különösen esetlegesen egy magasabb rangú beosztás esetén, nem tartok indokoltnak.

Azt hiszem, ez ebben a kérdésben túl liberalizált, úgyhogy nagy tisztelettel kérem államtitkár urat, hogy tolmácsolja a miniszter úr felé, hogy ha megtennék, ezt a kérdést gondolják még egyszer végig. Egyszerűen ne tegyenek mást, csak szimulálják az esetlegesen előfordulható eseteket, és ebből következően lehetséges, hogy azt a következtetést vonják le, hogy azért ezt a részt még cizelláltabban kellene módosításként ide benyújtani vagy fenntartani.

A javaslatban szerepel a rendelkezési állomány, amely alezredestől lefelé a különböző rangú katonákkal szemben alkalmazható, és ebben az szerepel, hogy indoklás nélkül meg lehet ezt tenni. Önök is mindannyian tudják, akik az elmúlt, mondjuk, 15-20 évben a Magyar Honvédség rendszerében bármifajta beosztásban, bármifajta vezetői pozícióban vagy akár országgyűlési képviselőként a Honvédelmi és rendészeti bizottság tagjaként munkálkodtak, hogy rendre, különösen, amikor politikai változás történik, rendkívül sok beosztásban lévő katona kerül rendelkezési állományba.

A Belügyminisztériumban van is egy ilyen emelet, ahol a tábornokok elefántcsonttornya van. Szerintem senkinek nem mondok újdonságot ebben a teremben, tábornokok sokasága beosztások nélkül, feladatok nélkül ott van, mert az adott új politikai vezetés nem gondolkodott bennük (sic!), még akkor sem, ha egyébként kiváló szakemberekről van szó. Szívesen javaslom önöknek, egyszer látogassanak el a Belügyminisztériumnak arra az emeletére, annak az eldugott hátsó felébe, ahol is ezeket a rendkívül kiváló embereket meg lehet találni.

(18.10)

Szóval, azt szeretném mondani, hogy a rendelkezési állomány kérdése elképesztően nagy, indokolatlan hatalmat ad a politikai vezetőnek ahhoz, illetőleg akár csak a feljebbvalónak is, hogy olyan függelmi viszonyt hozzon létre a beosztott katona és a feljebbvalója között, olyanfajta, akár elvtelen igazodást, viselkedést, tevékenységet generálhat, ami azt szolgálja, hogy ő ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy nem tud kapni beosztást, nem tud kapni feladatot, és ezért rendelkezési állományba kerül.

Különösen azért is, mert már látjuk, az elmúlt években elképesztő az engedélyezett létszám és a magyar hadsereg valós létszáma egymáshoz képest, tehát jelentősen kevesebb a katona, mint amennyi az engedélyezett létszám. Én úgy érzem, hogy a magyar hadseregben nem tehetjük meg, hogy katonáinkat egzisztenciális bizonytalanságban tartsuk, és úgy érezzék, hogy ők csak akkor tudják ezt az életpályát akár nyugdíjaskorukig vinni, hogyha elvtelenül, akár szakmai szabályok feladásával is próbálnak megfelelni a feljebbvalójuknak.

A konklúzió tehát az, hogy úgy érzem, ez túlzottan komoly lehetőségeket ad a feljebbvalónak arra, hogy visszaélésszerűen gyakorolja a rendelkezési állomány szabályait.

Be kell látnunk, katona nem egyik percről a másikra lesz valaki, katona nem egyik hónapról a másikra lesz valaki, sőt nem is egyik évről a másikra. Hosszú évtizedet kell ahhoz eltölteni ebben a szervezeti rendszerben, hogy valaki azt mondhassa magáról, hogy én katona vagyok a szó nemes értelmében, tudom, hogy ha valamifajta támadás vagy olyanfajta katasztrófa éri hazánkat, mint mondjuk, akár jelen esetben, jelen helyzetben éppen ezt szenvedjük, akkor mi a dolgom. Ily módon mindenképpen fontos, hogy ajándékozzuk meg katonáinkat azzal, hogy nem teremtünk olyan szabályokat, amelyek túlzott visszaélésre adhatnak okot a szervezetben.

És akkor itt van a túlszolgálat évi 400 órája. No, emiatt nem fogjuk megszavazni ezt a szabályt, nem fogjuk megszavazni. Tessenek elgondolni, akárhogy is nézzük, a 400 óra napi 8 órával 50 nap, 50 nap munkaóra. Átlagosan a magyar katonáknak ‑ lehet, hogy tévedek, de úgy vélem ‑ körülbelül 25 nap rendes szabadsága van egy évben, tehát átlagról beszélek. A 25 nap rendes szabadság 7 hét. Ez azt jelenti, hogy ha 400 órát tényleg a katonát túlmunkára kényszerítik, akkor 7 hónapon át heti 1 nap pihenőnapja van, a maradék 5 hónapban pedig nincs pihenőnapja, azaz 7 napból 7 napot dolgozik. Ez matematika, tehát ehhez tényleg nem kell valami komoly tudósembernek lenni. Nem tudom elképzelni egyébként, hogy a katonákkal ezt a módosító javaslatot valaki is megbeszélte volna.

Csak például felvetek önöknek bizonyos feladatokat, amiket, gondolják meg, ha nincs heti pihenőnapja, vagy az az egy pihenőnapja van… Például egy lokátoros. Biztos látták már őket dolgozni, olyan figyelemre kénytelenek, amit nem lehet szerintem még 8 órán keresztül sem folyamatosan vinni, nemhogy plusz még évi 400 óra túlmunkával. A felderítő ‑ olyan komoly szellemi munka, annyira ott kell lenni, mert nem lehet tévedni, hogy egy ilyenfajta beosztásban dolgozónál el sem tudom képzelni, hogy pszichikailag és fizikailag végrehajtható lenne ennyi túlmunka. Vagy például a gyakorlatokat tervezők, akiknek a szellemi munkája utolérhetetlen, és nem lehet őket ilyen óriási munkateherrel terhelni.

Úgyhogy nagy tisztelettel nagyon kérem ennek megfontolását. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bármifajta szakmai, politikai, társadalmi, szociológiai indokát ennek tudják adni. Úgyhogy nagy tisztelettel kérem, ezt felejtsék el.

A továbbiakban még a jogszabály a honvédelmi alkalmazottak fegyelmi eljárásáról szól, ami valóban egy hiány, hiszen a honvédelmi alkalmazottak az elmúlt évi jogszabály-módosítás eredményeként egy új, speciális jogviszonyba kerültek, és való igaz, hogy a korábbi szabályok rájuk már nem vonatkozhatnak, így tulajdonképpen egy hiányt pótol ez a jogszabályi javaslat.

Végül pedig egyet hadd kérjek, mert nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen jogszabályi javaslat előterjesztésében is Karácsony Gergelyről lesz szó. Végre szeretném leszögezni itt a Ház falai között, az 1998-as népjóléti miniszteri rendelet szerint a kormányhivatal a felelős bármifajta szociális otthonban járvány idején a feladatok meghatározása és az ellátás terén. Nem a polgármester, kormányhivatal. Tessenek szívesek lenni a saját jogszabályaikat elolvasni, és akkor legalább ilyen vita heteken át nem fog e Ház falai között kialakulni! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)