Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm előre a bizalmat, a bekiabálásokból hallom.

Ungár Péter képviselőtársamnak szerettem volna először válaszolni: természetesen Magyarország elemi érdeke az energiadiverzifikáció. Sose mondtunk mást, és akkor is ezt gondoljuk, ha önök azzal vádolnak minket, hogy nem ezt mondjuk. Szijjártó Péter miniszter úr több alkalommal Ungár képviselő úr jelenlétében például a Külügyi bizottságban is beszámolt erről, de itt a Házban is, illetve számtalan alkalommal külföldi partnerekkel való tárgyalás során is erről volt szó. Például az amerikai féllel két út iránt is nyitottunk már, az elmúlt években is jelentős lépéseket tettünk; az egyik a fekete-tengeri gázmezők kitermelése, itt egy amerikai-osztrák konzorcium döntésén múlik az, hogy egyébként el tud‑e indulni itt a kitermelés. Mi természetesen kiépítjük az ehhez szükséges infrastruktúrát. A másik pedig Horvátország felé a Krk-szigeteki LNG-terminál, ahol szintén számtalan szándéknyilatkozat-aláírás és szintén az infrastruktúra kiépítésének megkezdése is megtörtént. Mi nyitottak vagyunk, előszerződéseket is kötöttünk, és kapacitást is kötöttünk le, ha ez majd élő megoldás lesz, akkor ezzel tudjunk élni.

Azt gondolom, hogy találtunk egy pontot a mai nap sok más pontja között is, amiben egyetértünk, és természetesen energiadiverzifikációra szükség van, és nemcsak azt mondanám, hogy szükség van, hanem Magyarország elemi érdeke, hogy ez megvalósulhasson.

Csárdi képviselő úr már nincs itt a teremben, most nem látom, de hozzá is szerettem volna az önkormányzatokkal kapcsolatban egypár szót szólni, hogy az önkormányzatoknál, amikor felelősségi pozícióba kerül valaki, ott látszik meg, hogy igazából mit szeretne tenni a klímavédelem érdekében, mit szeretne tenni a környezetvédelem érdekében, mert amíg nincs valakinek felelősségteljes pozíciója, addig lehet politikai lufikat pufogtatni, de nézzük meg, hogy mi történt Budapesten!

Szabó Timea frakcióvezető asszony választókerületében, Óbudán a gyurcsányista polgármester azzal kampányolt szeptember-októberben, hogy mentsük meg a Szentendrei úti fákat, nagyon helyesen, majd polgármester lett, átállt a Gyurcsány-párthoz, és most a kivágásról döntött. Azokról a Szentendrei úti fákról van szó, amikkel egyébként korábban azzal kampányolt, hogy meg kellene védeni; ezek Szabó Timea választókörzetében találhatók. Ő nem szeretné ezeket megmenteni, úgy látszik, olyankor nem annyira klímabajnok.

De térjünk át például Csárdi Antal képviselő úr választókerületére. Ha meghívta már Schanda államtitkár urat a látogatásra, akkor ne felejtse el megmutatni a párbeszédes polgármester által kivágott jegenyefákat sem, amikor az I. kerületiek újévi ajándékként januárban azzal szembesülhettek, hogy gyönyörű, ősi és nagyon értékes jegenyefákat a Szentháromság tér mellett kivágásra ítélt a párbeszédes polgármester.

De menjünk tovább! Költési időszakban, fészekkel teli fákat vágott ki Karácsony Gergely, akkor még zuglói polgármester a Pillangó utcai parkból, költési időszakban, fészekkel teli fákat. Az is beszédes szám, hogy az elmúlt években Tarlós István több fát ültetett Zuglóban, mint Karácsony Gergely ugyanabban az időszakban, amikor ő polgármester volt, Tarlós István pedig főpolgármester. Ilyen egyszerű, ilyen a kétarcú vagy görögdinnye-politika, amelyet a balliberális képviselők folytatnak ebben a kérdésben. Senkinek ne legyen kétsége, hogy most itt beszélnek klímavédelemről, és amikor cselekvésre kerül a sor, akkor ennek ellenkezőjeként cselekszenek. Mi ezért beszélünk arról, hogy nem szavakra van szükség ebben a témában, hanem cselekvésre van szükség, és aki cselekvő pozícióban van, mint ahogy a Fidesz-KDNP-kormány, annak az a kötelessége is van, hogy cselekedjen ebben a kérdésben, nem pedig olyan politikai lufikat pufogtasson, mint amit önök itt több órán keresztül tettek az elmúlt időszakban.

Sokkal több közös pontot találhatnánk, erről már beszéltem, ha elismernék azokat az eredményeket, amelyeket már elértünk, és sokkal több előrelépési lehetőség lenne ebben a témában, ha ilyen hangnemben tudnánk lefolytatni ezt a vitát.

Én azt gondolom, hogy olyan helyzethez érkeztünk el ebben a kérdésben, amely nem volt még korábban, hiszen a környezet, pontosabban a természeti környezet a történelem századai során nem mutatta ki ráutaltságát az emberre, az emberi gondoskodásra. Az ember mintegy korlátlanul használhatta, élhette fel a javait, kincseit, akár el is feledkezve arról, hogy az embernek a természet felé művelői és őrzői feladatai is vannak.

(17.20)

Ez az állapot történelmi távlatokban nézve csak nemrég, a közelmúltban jelentkezett nagyon, de annál nagyobb sebességgel változott, és folyamatosan változik meg az emberiség létszámnövekedésével, iparosodásával vagy a környezet egyes javainak szűkössé válásával, a környezet minőségének romlásával kezdődően. Mi azt látjuk, hogy az ember és környezetének életfeltételei eddig soha nem látott módon függenek ma attól, hogy az ember tudja‑e ezt a művelői és őrzői feladatát ellátni, s a természet és környezete felett gyakorolni. A környezettel való törődés jelen korunkban az intézményi szintről odakerült az egyes ember cselekvési szintjére, hiszen ma már mindenki, aki akár a jelen, akár a jövő generációinak életminőségével törődik, kénytelen a környezet állapotával és jövőjével is törődni.

Szerintem az a kulcskérdés, hogy vannak‑e jó stratégiák ‑ erről beszéltünk már, vannak ‑, ebből következnek‑e jó cselekvési tervek ‑ következnek ‑, ehhez egyébként tudunk‑e forrást rendelni. Erről most az Európai Unióban egy nálunk jóval nagyobb vita folyik arról, hogy milyen forrásokat lehet ehhez rendelni. Nekünk az az álláspontunk, hogy a legnagyobb szennyező vállalatoknak, a legnagyobb szennyező országoknak kell állni a számlát, és mindenképpen a cselekvési terveket viszont végre is kell hajtani.

Ehhez egy határozott, végrehajtásra képes akaratra van szükség, ami itt a parlamentben is, a kormánypártokon túlmutatva is meglehetne, hiszen a gazdasági szereplőknek, a politikának, a közösségeknek, egyházi, társadalmi, civil szervezeteknek és az egyes embereknek is megvan ebben a rettentő nagy felelőssége.

Képviselőtársaim többször említették már az épületek energetikai korszerűsítését. Erről lehet vitatkozni, hogy mi a helyes irány, a közintézmények, épületek energetikai korszerűsítése, a lakóotthonok, magánházak korszerűsítése. Azt nem mondhatják, hogy ilyen nem volt, mert ez tényszerűen nem igaz. Óriási programok voltak az elmúlt években, és azért kezdtük el egyébként a közintézményeken, iskolákon, óvodákon, bölcsődéken, rengeteg önkormányzati épületen, önkormányzati tulajdonban lévő épületen, rengeteg civil szervezeti és egyházi tulajdonban lévő épületen, mert ezek a nagyobb létszámú épületek a legnagyobb fogyasztók, itt lehet első körben a legnagyobb megtakarítást elérni, ha ezeknek a nagy intézményeknek a korszerűsítése lezajlik.

Ezért döntöttünk úgy, hogy ebbe az irányba lépünk. Erről lehet vitatkozni természetesen, hogy ez az irány jobb, vagy a sok kicsivel kezdeni a jobb, de az tagadhatatlan, hogy nagy programok voltak ebből a szempontból, nagy költségvetési források, EU-s és hazai költségvetési források voltak ehhez rendelve, és pontosan emiatt is sikerült megtakarításokat elérni ezekben a szektorokban; mondom még egyszer, közösségi épületekben, iskolákban, óvodákban, önkormányzati intézményekben, szociális intézményekben, kórházakban és számtalan olyan társadalmi intézményben, amely nagy fogyasztónak minősül az intézmények sorában. Ezért mondom, hogy ez lehet egy szakmai vita, de szerintem jól döntöttünk akkor, amikor ebbe az irányba indultunk el, és sok megtakarítást értünk el azzal, hogy megtörtént ezeknek az intézményeknek az energetikai korszerűsítése. Tehát szerintem nem fair azt állítani, hogy nem voltak energetikai korszerűsítési programok. Voltak, lehet, hogy nem úgy, ahogy önök elképzelték, de mindenesetre voltak, és ezek nagyon sok eredményt is hoztak az elmúlt öt-hét évben.

Én szeretném még azzal befejezni a felszólalásomat, hogy a környezetvédelem ügyében… ‑ egyébként önök bírálták, hogy miért nincs környezetvédelmi vagy klímavédelmi törvény, miért nincs klímatörvény. Most is ilyenről tárgyalunk. Ha önök nem elég bátrak ahhoz, hogy a sajátjukat annak véljék, akkor arról nem tehetek, de most is erről a témáról beszélgetünk már több órán keresztül, most is ilyen intézkedésekről beszélünk. Ma még egyébként lesznek napirenden ehhez hasonló intézkedések, de én azt gondolom, hogy kizárólag a haszonelvű gondolkodásmód, ami csak az egyén saját javát, szubjektív hasznát tartja szem előtt, ez nem helyes irány.

Közösségi szemléletű gondolkodásmódra kellene áttérnie mindenkinek, mert a másik ember érdekének az akarása is benne van a közösségi szemléletben, és az ember egyéni céljai a közjót is tartalmazzák, és végre az egyén érdeke elé kellene helyezni a közösség érdekét, mert a közösségnek mindenki a tagja, tehát ha a közösség jól jár, akkor az egyén is jól fog vele járni. Innentől kezdve ebben a témában is ezt a szemléletet szorgalmaznám mindenkinél, hiszen minden egyén felelős a saját teremtett világunkért, környezetünkért ‑ még ha Szél Bernadett kicsúfolta a teremtett világ védelmét és a teremtésvédelem kifejezést, én mégiscsak ragaszkodnék ehhez a szóhoz is ‑, mindenkinek van felelőssége a teremtett világban, egyéni és közösségi felelőssége is, de próbáljuk meg a közösségi célokat előnyben részesíteni. Köszönöm szépen.