Dr. Tóth Bertalan (MSZP)

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a tiszteletteljes kérdésem a kormány itt ülő képviselői felé: mi a fenét művelnek önök az egészségüggyel? A hétvége alatt kórházi vezetőket rúgtak ki, indulatokat gerjesztettek, de azóta sorra jönnek azok a választói segélykiáltások, amelyek arról szólnak, hogy az alapellátás és a szakellátás nem működik megfelelően. A nem koronavírusos, súlyos betegeket szó szerint kirakják a kórházakból. Mit művelnek önök? Ma reggel olyan fotókat kaptam, amelyek azt mutatják, hogy beteg emberek állnak sorban egy fővárosi kórház előtt. Nem a betegeket kellene elküldeni a kórházakból, esetleg meg kéne nyitni azokat a szállodákat, amelyeket Mészáros Lőrinc vagy akár Tiborcz István tulajdonolnak.

Egyre többen fertőződnek meg, sőt a miniszterelnök azt mondta, hogy az egészségügyi dolgozók közel 20 százaléka is megfertőződhet. Ezerszer elmondtuk önöknek, hogy a legfontosabb lenne az őszinte és nyílt kommunikáció. Mit terveznek? Mire készülnek? Úgy látom, önöket leginkább még mindig csak a politikai adok-kapok érdekli, hiszen miután állami, egyházi és önkormányzati idősotthonokban is megjelent a koronavírus, gusztustalan módon támadják a főpolgármestert, hiába követelte ő is és mi is hetek óta, hogy legyen több teszt, legyen védőfelszerelés, de önök a fülük botját sem mozdították.

(12.00)

Néhány hete a miniszterelnök azt mondta, hogy van 133 bátor embere, akikkel megoldja a válságot, legyőzi a vírust, és senkit nem hagy az út szélén. Nyilván emlékeznek rá. Ehhez képest a miniszterelnök a húsvéti hosszú hétvégére a védekezés felelősségét lényegében áttette a polgármesterek vállára, a kormányzat egyes képviselői pedig ‑ a tilalom ellenére ‑ ebédelni jártak a Várkert Bazárba. Azt gondolom, hogy a polgármesterek helytálltak, ezúton is köszönöm a felelősségteljes intézkedéseiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormánytagok! Értsék meg, hogy a válság következményeinek kezelése és az egyre súlyosbodó válság kezelése a kormány felelőssége. Naponta 4-5 ezren veszítik el az állásukat. A bejelentett válságkezelési tervvel, amit csak Orbán-tervnek neveznek, elégedetlenek a munkaadók, elégedetlenek a szakszervezetek, elégedetlenek a kormánytól független közgazdászok, sőt az ellenzékiséggel alig vádolható Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is elégedetlen. Így húsvét után ezért azt kérem önöktől, hogy gondolják újra a válságkezelést, kezdjék újra. Normális ország normális kormánya valószínűleg tenne erre kísérletet, szerintem.

Sajnos azonban az a helyzet, hogy ez a bátor 133 ember annyira már nem bátor, hogy a mai népjóléti bizottsági ülésen napirendre vette volna azokat az ellenzéki javaslatokat, amelyek például az álláskeresési idő meghosszabbításáról és az álláskeresési járadék megemeléséről szóltak volna. Egyszerűen nem is tárgyalják ezeket a javaslatokat. Szégyen, amit önök tesznek!

És szégyen az is, ahogy magukra hagyják a szociális ágazatban, a kereskedelemben, a közszolgáltatásokban dolgozó hétköznapi hősöket, a kevés nyugdíjból élő időseket, a munkájukat már elvesztett tömegeket vagy a kilátástalan helyzetbe került hazai kis- és középvállalkozásokat, védőfelszerelés, tesztelés és pénz nélkül. Önök megint csak az uniós források megcsapolásán nyerészkedő fideszes elitet mentik, és megint kedveznek a multiknak és egyes kiemelt nagyvállalatoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A válság kezelésének az emberekről kellene szólnia, nem arról, hogyan adjunk könnyebben százmilliárdokat a miniszterelnök barátjának, a miniszterelnök rokonságának kastélyfelújításra vagy fürdőfejlesztésre.

Az embereket meg kell védeni. Meg kell hosszabbítani az álláskeresési járadék időtartamát 9 hónapra; meg kell emelni az ezután járó támogatást; ne kapjon kevesebbet nettó 100 ezer forintnál senki. Biztosítani kell a kiskorú gyermekek szülei közül legalább az egyiküknek, hogy jövedelme megtartása mellett otthon maradhasson. Meg kell duplázni a családi pótlékot, a gyest, a gyetet, az anyasági támogatás összegét, mert az infláció leértékelte a juttatások értékét. Radikálisan meg kell emelni a minimálnyugdíjat; a kisnyugdíjasok nem maradhatnak védtelenek a válság idején.

Meg kell védeni a munkavállalók egészségét, és anyagilag is el kell ismerni a veszélyhelyzet idején nyújtott teljesítményüket. Védőfelszerelést és dupla alapbért kell azoknak adni, akik a frontban szolgálnak most minket. A szociális ágazatban foglalkoztatottak számára is adjanak egyszeri 500 ezer forint juttatást. A kis- és középvállalkozásoknál pedig vállalják át a bérek és járulékaik 80 százalékát, hogy a munkahelyeket meg lehessen tartani, és ne kelljen elküldeni az embereket.

Cselekedjenek, amíg nem késő, közös jövőnkért, Magyarországért! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)