Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Először is, tisztelt képviselő úr, a szarkák ügyében tett megjegyzésére: akárhányszor oligarcháznak itt a Házban, annyiszor fogjuk elmondani, hogy nem mi veszünk ki több száz milliós osztalékot a cégeinkből, hanem az ön pártelnöke. (Arató Gergely: Hanem Mészáros Lőrinc!) Volt arra is példa, hogy milliárdos volt. Nem mi gyarapodtunk a privatizáció gyorsítósávjában, hanem ő. Nem mi érkezünk ide elkobzott villából, hanem ő. Ezek után oligarcházni itt a Házban nem más, mint nettó képmutatás.

Nos, ami a járvány gazdasági vonatkozásait illeti, először is szeretném tisztázni, hogy a kormány milyen alapelvek mentén hirdette meg a gazdaságvédelmi akciótervét. Mindenekelőtt szeretnénk annyi munkahelyet létrehozni, mint amennyit a járvány tönkretesz. A kabinetnek azért ebben van tapasztalata, mert mégiscsak létrejött több mint 800 ezer munkahely az elmúlt években.

Másodszor, azt gondoljuk, hogy mindenkinek ‑ mindenkinek! ‑ részt kell vennie a terhek viselésében: a multiknak, a bankoknak, a kormánynak, az önkormányzatoknak és a pártoknak is. És ezt még akkor is úgy gondoljuk, ha látjuk, hogy a baloldali pártok ‑ beleértve a Jobbikot is ‑ szeretnének kibújni a pénzügyi kötelezettségvállalás alól. (Z. Kárpát Dániel: Nem mi csicskultunk be a multiknak!)

Harmadjára: nem szeretnénk olyan megoldásokhoz folyamodni, amelyek a külső függőségünket növelik. Azt látjuk, hogy a térségben is sokan kacsingatnak már az IMF irányába, páran talán már az előszobában is vannak, és az is csábító lehet, hogy most elkezdik lazítani a pénzügyi fegyelemre vonatkozó szabályokat, de ha mi is ezt az utat választanánk, akkor ennek a borsos árát később kellene megfizetni. Elvesztenénk ugyanis a gazdasági önállóságunk egy részét, és éppen önök mutatták meg egyszer, hogy ez hova vezet, amikor 80 százalék fölé lökték az államadósságot. Mi nem szeretnénk még egyszer idejutni.

Most az a program, amit önök lekicsinyelnek, nem először egyébként, az a gazdaság nagyon sokféle szereplőjének nyújt érdemi támogatást, nemcsak a vállalkozásoknak, hanem a családoknak is. Nézzük, hogy miről is beszélünk, vagy miről nem beszélt ön! A kormány döntött a hiteltörlesztések felfüggesztéséről, erre nem mondhatják, hogy semmi, mert több százezer családot érint, és ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem, önök is követeltek hasonló intézkedéseket. Döntött a kormány a kilakoltatások felfüggesztéséről, ezt sem vonhatják kétségbe, arra is jól emlékszem, hogy ilyet is követeltek korábban.

Adókönnyítésekről is született döntés, munkaadói járulék elengedése, munkaadói adó csökkentése júliustól, kataátalány-elengedés, ez megint csak százezreket érint. Tisztelt Képviselő Úr! Ha nem támogatják ezeket az intézkedéseket, akkor álljanak az érintettek elé, és mondják a szemükbe! Az tiszta beszéd lenne.

Ami pedig az uniós pénzeket illeti, olyan pénzeket lehetne átcsoportosítani a járvány elleni védekezésre, amelyeket mi már lekötöttünk. Úgyhogy legyenek szívesek, azt mondják meg, hogy mire, mitől vonjuk el a pénzeket! (Arató Gergely: A Mátrai Erőműtől!) Az utak fejlesztésétől, az iskolák fejlesztésétől vagy éppen a kórházak fejlesztésétől? És melyik önkormányzat esetében vonja el a kormány? Álljanak az önkormányzatok elé, és mondják el, hogy hol szeretnék megvágni a már eldöntött fejlesztéseket!

Az akcióterv egy fajsúlyos pontja a bértámogatás. Azt látom, hogy önök olyan megoldásokon gondolkoznak, amelyek tartósítják a munkanélküliséget. Ha a lényeget kell megragadnom, akkor önök kiutalnának egy rakás segélyt, egy halom segélyt, és azt gondolják, hogy ezzel meg van oldva az egész. De nem, mert egyszer már vizsgázott ez a politika, és csúfosan megbukott, többek között azért, mert 12 százalékos munkanélküliséghez vezetett, onnan sikerült visszatornásznunk 4 százalék alá.

Ezzel szemben a kormány olyan támogatásokat vezet be, amelyek akkor élesednek, ha a cégek vállalják, hogy megtartják a munkahelyeket; ez nem segély, hanem munkahelyvédelem, és ez óriási különbség. Egyébként az önök számonkérése azért is furcsa, mert van egy konkrét tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezelték önök a válságot: elbocsátások, adósságfelhalmozás, és az egész ország felkínálása tálcán az IMF számára, külföldi hitelezőknek. Azt látjuk, hogy az IMF már most is várja a lehetőséget, de arról biztosíthatom, tisztelt képviselő úr, hogy ez egy olyan lehetőség, amellyel mi egyáltalán nem szeretnénk élni.

Az elmúlt években ugyanis nagyon is megérte a saját utunkat járni, és a jövőben is ezt választjuk. Azt mi egyébként természetesnek vesszük, hogy az ellenzéki pártok különféle javaslatokat tesznek a válságból való kilábaláshoz. Na, azt az egyet azért kérném önöktől, hogy amikor összehasonlításokat tesznek, akkor a mostani akciótervet a saját tragikus válságkezelési politikájukhoz mérjék; látni fogják, hogy ég és föld a különbség a mostanihoz képest. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)