Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Azért csak igyekezzen válaszolni! Értékelem, hogy próbálkozik ezzel, csak még nem jutott előre sokat. Gyakorlatilag most azt csinálja, hogy ön egy ilyen buborékos csokit árul, de a levegőt is csokiáron akarja eladni ebben a projektben; ez a hazugság ebben, és ön ezt védi. Ez ellen tiltakozom, és addig nincs joguk önöknek ilyet tenni, amíg képtelenek megoldani azt, hogy ebben a kialakult helyzetben a magyar emberek önöknek fontosak legyenek. Önök elárulják a kisvállalkozásokat, elárulják azokat az öt fő alatti kisvállalkozásokat, akiknek nem hajlandók kifizetni az alapbérüket, hogy egyébként ne haljanak éhen. Önök elárulják azokat az állami vállalatokat, önkormányzati vállalatokat, ahol sorra már most bocsátják el az embereket azért, mert egyébként a költségvetési forrásokat elvonták tőlük. Ahelyett, hogy önök egyébként segítenék az önkormányzatokat, pénzt vonnak el tőlük, és azt visszatartják. Önök elárulják azokat a családokat, akiknek képtelenek a családi pótlékot megemelni akár a duplájára.

E helyett a megoldás helyett ilyen kilátástalan, értelmetlen projektre költenek. Százhatvan-egynéhány kilométerre költenek el majdnem 1000 milliárd forintot ahelyett, hogy a családoknak adnának segítséget. A következő években, ha önök ezt hitelből akarják mindenáron megoldani, akkor azt ne néhány vasúti sínpárra költsék el, hanem azokra a milliókra, azokra a családokra, akiket önök éppen elárulni készülnek. Ne tegyék ezt! Segítsék és mentsék meg a vállalkozásokat és a munkanélkülieket, mert ők napról napra többen vannak, még ha ez önöket nem is érdekli. Köszönöm szépen.