Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülök, hogy most következek szólásra, mert akkor talán ebben a hangnemben tudom folytatni. Én is azzal kezdem, hogy nem adom fel a reményt, hogy talán meggyőzöm kormánypárti képviselőtársaimat. (Dr. Lukács László György: Ne várd!) Azt el tudom mondani, képviselőtársaim, és ezt talán nekem elhihetik, én nem tartozom azok közé, akik itt az SZDSZ megmondóembereinek a magyar hangjaként tündökölnek a parlamentben, hogy én elhiszem, hogy önök ezt komolyan gondolják, hogy itt valóban együttműködésre van szükség, csak nem értem, hogy miért nem cselekszenek úgy. Sőt, nem értem, hogy miért cselekszenek úgy, hogy szándékosan megakadályozzák az együttműködést, mert most valóban erre lenne szükség.

Egy rendkívül nehéz helyzetben van már most az ország, és azt csak sejtjük, hogy néhány hét múlva milyen borzalmas körülmények között kell majd élnünk a mindennapjainkat, és milyen kihívásokkal fog szembesülni ez az ország és ez a nemzet. Ez valóban mindannyiunk felelőssége, hogy megteremtsük erre az időszakra úgymond legalább a politikai békét, a politikai fegyverszünetet, és azon intézkedések kapcsán, amely közvetlenül járványellenes fellépés vagy a járvány terjedésének a korlátozásával kapcsolatos, megpróbáljunk megteremteni egy nemzeti konszenzust, egy együttműködést. Ez rendkívül fontos. Ezt az LMP frakciója is és valamennyi ellenzéki párt fontosnak érezte, fontosnak érzi most, és ennek a szellemében vettünk részt a hét frakció között tartott több egyeztetésen.

Pillanatokra, akár egy-két napra úgy is tűnt, mintha lenne szándék még a kormánypárti frakciók részéről is, hogy ez az együttműködés kialakuljon. Lukács képviselő úr elmondta, hogy valóban javaslatokkal érkeztünk erre a törvényjavaslattal foglalkozó érdemi egyeztetésre a Miniszterelnökségre, és valóban néhány javaslatot elfogadtak. Egyébként nekem is volt olyan javaslatom, amit elfogadtak, amit éppen említett nem is tudom, melyik kormánypárti képviselő úr az arányosságra vonatkozóan; valóban az én javaslatom volt. De ezen az egyeztetésen elhangzott, hogy rendkívül fontos, hogy ezen garanciák mellett és további egyéb garanciák mellett legyen időbeli korlát. Ezt már akkor világossá tettük, és úgy tűnt ezen az egyeztetésen, hogy valóban ezt érti és érzi a kormányoldal. Egyébként még a kormány szakértői is elkezdtek egy jogi szakvéleményt felállítani, hogy milyen módon lehet egy ilyen határidőt kodifikálni, azt az eshetőséget is figyelembe véve, hogy esetleg, mondjuk, három hónap múlva nem lesz már képes az Országgyűlés ülésezni.

Majd néhány nappal később beterjesztettek egy olyan javaslatot, amelyből hiányzott ez a legfontosabb feltétel, az időbeli korlát. El is indult a kormányzati propaganda, ami csúcsra járt a múlt hétfői szavazás után.

Ez is bebizonyította, hogy igazából önök szavakban kimondták azt, hogy félre kell tenni a pártpolitikai logikát és a pártpolitikai csatározást ‑ ami egyébként szavak szintjén, önök elmondták, hogy így is van ‑, de ezzel ellentétesen kezdtek el cselekedni. Nyilván ‑ pénteken ezt már néhány képviselőtársam elmondta ‑ bebizonyosodott, hogy amit önök a múlt heti szavazás után elindítottak, az egy hazug kormányzati propaganda volt, és egészen hisztérikus hangvételű, döbbenetes nyilatkozatok hangzottak el a kormányzati propaganda részéről, mondhatni, hogy sok esetben már kifejezetten gyűlöletkeltő jellegű átkozódásba mentek át. De hozzáteszem egyébként ‑ és ez kritika lehet az ellenzéki oldal felé is ‑, hogy valóban voltak olyan hangok, olyan megszólalások az ellenzék oldaláról, akik szinte már hisztérikus hangnemben diktatúrát kiáltottak. Azt el tudom mondani, hogy tőlem ilyen nyilatkozatot biztos nem hallottak. Én nem gondolom, hogy önök most diktatúrát akarnak felépíteni, de nagyon-nagyon fontos, hogy értsék, hogy ezek a garanciák és ezek a korlátozások nem is azért kellenek, hogy az ellenzéki képviselők megnyugodjanak.

Egészen elképesztő megkereséseket kaptam én az elmúlt egy hétben. Döbbenetes a bizalmatlanság a magyar társadalomban, és egészen elképesztő az igény és az elvárás, hogy ez a törvényjavaslat, a rendkívüli jogrend ne időkorlát nélkül kerüljön bevezetésre, és bizony ez a helyzet. Az elmúlt tíz év ‑ és egyébként ebben mindenkinek a saját módján megvolt a felelőssége ‑ egy döbbenetes mértékű politikai bizalmatlanságot és megosztottságot teremtett a magyar társadalomban, és közös feladatunk és felelősségünk, hogy ebben a járványügyi helyzetben, ebben a krízishelyzetben ezt megpróbáljuk feloldani, vagy megpróbáljuk legalább oldani olyan szinten arra az időre, amíg a járványügyi intézkedés megelőz fontosságban mindent, és ezért kellenek ezek a bizonyos garanciák. Én azért mondtam, Balla képviselőtársam, hogy megpróbálom önöket meggyőzni ezzel az érveléssel.

Itt most egy kicsit elvonatkoztatnék a konkrét törvény jogi szövegétől, és megpróbálom önöket meggyőzni, hogy erre a garanciára szükség van, és önöknek van meg a lehetőségük, hogy megadják a garanciákat, és megteremtsék ezt a bizonyos, önök által is fontosnak tartott társadalmi konszenzust. Ez azért is fontos, mert az biztos, hogy ez a helyzet rendkívül súlyos lesz; néhány héten belül döbbenetes mértékben fog súlyosbodni, ebben egészen biztosak lehetünk. Ez olyan intézkedések sorát fogja szükségessé tenni, ami jelentősen fogja korlátozni mindannyiunk életét. Ehhez az embereknek türelemre, elfogadásra, bizalomra van szüksége. Azok az intézkedések, amelyek egyébként sok esetben nagyon fontos intézkedések, és e tekintetben konszenzus van, amit önök ebben a törvényben megfogalmaztak, azok akkor lehetnek sikeresek, ha emögött nincs egy politikai harc, nincs vagdalkozás, hanem van egy olyan jellegű konszenzus, amit ‑ ismétlem ‑ önök tudnak most megteremteni. Tehát azok a járványügyi intézkedések, amelyek szintén fontosak, rendkívül szigorú és az egyéni szabadságot korlátozó intézkedések, azok igénylik ‑ azoknak a sikeressége, hogy ezek valóban hatékonyak legyenek, igénylik ‑ ezt a fajta társadalmi konszenzust, mert ha ez nem alakul ki, és folytatódik ez a pártpolitikai acsarkodás, ez a sárdobálás, akkor az gyengíteni fogja ezeknek az intézkedéseknek a hatását, gyengíteni fogja az ország védelmi képességeit. Ez súlyos hiba, ezt nem engedhetjük meg.

Én elfogadom azt az érvelést, hogy nem tudhatjuk, hogy 30 vagy 90 nap múlva, vagy akármilyen határidő leteltével az Országgyűlés majd képes lesz ülésezni. Mi ezért rendkívül gondos munkával és egyébként kiváló jogi szakemberek bevonásával előterjesztettünk egy javaslatot, amely alapesetben 90 napos határidőt szabna meg. Tehát 90 napig ez a jogrend érvényben maradhatna, ugyanakkor kodifikálva kezeli azt a helyzetet, ha 90 nap elteltével ez a határidő, hogy az Országgyűlés nem lenne képes ülésezni, nagyon világos garanciákat megad a kormány számára, hogy még egy ülésezni nem képes Országgyűlés esetén meg tudjon hosszabbodni ez a jogrend.

Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, és akkor az LMP frakciója igennel fog szavazni erre a teljes jogszabályra is. Elnézést kérek, és köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)