Balla György (Fidesz)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén bevallom, hogy tegnap, amikor próbáltam a gondolataimat a mai vitára összeszedni, akkor még reménykedtem abban, hogy meg fogom tudni győzni képviselőtársaimat. A mai napirend előtti hozzászólások ezt a reményemet elsöpörték. Teszek rá kísérletet, mert soha nem adom föl, de azt gondolom, hogy a reménynek itt már nincs nagy helye.

Viszont mielőtt konkrétan a törvényjavaslatról szólnék, engedjék meg, hogy két mondatban reagáljak a napirend előtti hozzászólásokra is. Ezt talán megtehetem azért, mert azok is ugyanerről szóltak, nem a törvényjavaslatról, de a koronavírus-helyzetről.

Fölfordult a gyomrom, tisztelt képviselőtársaim. Többször, de különösen akkor… (Dr. Varga-Damm Andrea: Nekünk is fölfordult a gyomrunk az előző napokban.) Befejezte, képviselő asszony? Köszönöm szépen. Csak az emberi viselkedésnek vannak udvariassági szabályai, például az, hogy megvárja, amíg én befejezem a mondandómat, szót kér és válaszolhat rá. Szóval, fölfordult a gyomrom, különösen akkor, amikor Gyurcsány Ferenc pártjának egyik legfontosabb személyisége, Vadai Ágnes ‑ aki vastagon részt vett a 2008-as, nevezzük válságkezelésnek, amit csináltak, tehát abban a válságkezelésben is ‑ ma hihetetlen arroganciával követeli az egészségügyi dolgozók bérének megduplázását, miközben amikor ők kezeltek válságot, akkor elvettek egyhavi bért az egészségügyi dolgozóktól. Ez már olyan szintű tisztességtelenség, olyan szintű populizmus, amit, azt gondolom, hogy általában véve sem engedhetne meg magának senki, nem akkor, amikor ilyen időket élünk, amikor összefogásra van szükség, amikor arra van szükség, hogy megpróbáljunk minél többen ugyanazt mondva segíteni az embereken.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a járvány első pillanatában, nagyon helyesen, veszélyhelyzetet hirdetett. A veszélyhelyzet meghirdetése nyilvánvalóan előfeltétele volt annak, hogy meghozzon egy sor olyan intézkedést, amit legjobb tudomásom szerint az ellenzék sem kifogásol, talán támogat is, ha nem is úgy fogadták volna el, ahogy a rendeletben van, de semmiképpen sem ellentétes az önök elgondolásával. Én ezt legalábbis így tudom. De az a helyzet, hogy az alkotmány világosan rendelkezik, a veszélyhelyzetet a kormány hirdeti ki és a kormány szünteti meg, de a veszélyhelyzetben elfogadott rendeletek a parlament jóváhagyása nélkül csak 15 napig élnek. Ezt mindannyian pontosan tudjuk. Ezért nyilvánvaló, hogy a parlamentnek döntést kell hoznia. Döntést kellett volna már hoznia az elmúlt héten kedden annak érdekében, hogy ne legyen exlex állapot, ne legyen olyan állapot, amikor a rendeletek nem élnek, és más módon, kitekert módon kelljen megoldani mégis az emberek, az állampolgárok egészségének megvédését. Más módon kelljen megoldani azt, hogy ne kelljen a hallgatóknak egyetemre menni, ne kelljen a diákoknak iskolába menni, le legyenek zárva a határok továbbra is. Megoldottuk, önök nélkül is, ahogy ígértük. De nem lett volna sokkal egyszerűbb, ha az ügyek normális menetében tesszük ezt?

Ha megengedik, válaszolnék néhány alapvető tévedésre, ami az üggyel kapcsolatban elhangzik ellenzéki oldalról, de leginkább az ellenzéki sajtó és ellenzéki megmondóemberek szájából. Ha valaki a törvényt veszi a kezébe és nem a 444.hu-t, akkor a törvénynek mindjárt az 1. §-ában ‑ tehát nem túl bonyolult, nem a vége felé, a legelső szakaszában ‑ a következőt olvashatja: a törvény az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, tömeges megbetegedést okozó humán járvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzettel összefüggő sajátos szabályokat állapítja meg. Magyarul, semmi másra nem vonatkozik, csak a koronavírus-helyzet megoldására. Ez már mindjárt az első szakaszból kiderül. Tehát az, hogy itt általános felhatalmazás lenne, szó nincs róla.

De ha vesszük a fáradságot, és egészen a 2. §-ig is hajlandóak vagyunk eljutni a törvényjavaslatban, ott pedig a következőt olvashatjuk: a kormány jogkörét a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, a humán járvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából gyakorolhatja. Csak csendesen jegyzem meg, mert ezt szeretik elhallgatni, hogy ez egyébként ellenzéki javaslat elfogadásaként került be a törvényjavaslatba. Tehát az, hogy a kormány nem fogadta el az ellenzék javaslatát, egész egyszerűen nincs így.

De ha semmi mást nem nézünk a törvényből, tisztelt képviselőtársaim, csak az első két szakaszt, akkor három dolog teljesen egyértelmű: 1. szükséges mértékben ‑ szerepel a törvényben; 2. arányosan; 3. csak a járvánnyal kapcsolatban.

(13.30)

Tehát ha bárki, bármelyik megmondóemberük egyébként arról beszél, hogy úristen, jön a diktatúra, az Orbán, az ilyen felhatalmazás, az amolyan, az egészen egyszerűen hazudik. Én arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, hogy ne az SZDSZ naftalinszagú megmondóembereire hallgassanak végre; ne Magyar Györgyre, Majtényire, Kaltenbachra, Vásárhelyi Máriára! Higgyenek már inkább a saját szemüknek: olvassák el a törvényjavaslatot! És egyszer tegyék már meg azt is, hogy nem a külföldről pénzelt NGO-k petícióit olvasgatják, hanem a törvényjavaslatot! Ha az első két pontját elolvassák, akkor világosan kiderül minden magyar ember számára, aki tud magyarul olvasni, meg meg is érti, amit olvas ‑ most nem Tordai Bencéről beszélek, aki egyébként közbekiabál ‑, tehát meg is érti, amit olvas, világosan kiderül, hogy ezek az NGO-k nem mondanak igazat. Harminc éve azt csinálják, hogy ezekre a megmondóemberekre hallgatnak. Most ne tegyék! Most az országnak sokkal nagyobb szüksége lenne arra, hogy az önálló, saját véleményüket fogalmazzák meg.

A harmadik pont, amit szoktak mondani, a veszélyhelyzet időtartamával, illetve a törvény időtartamával kapcsolatos. Ugye, az az állítás hangzik el, hogy így nem jó, mert határozatlan, legyen 30 nap, 60 nap, most már 120 nap. Mindegy, csak legyen valamilyen nap ‑ ugye, ez a lényege? Nos, tisztelt képviselőtársaim, ugye, az első két szakaszról már beszéltünk, hát menjünk át a harmadikra; nem olyan bonyolult, első, második, harmadik.

A 3. § a következőt mondja ki ‑ előtte zárójelben hadd mondjam, ugye, a veszélyhelyzet elrendeléséről és annak a megszüntetéséről a kormány dönt az alkotmány szerint. Ehhez nem lehet hozzányúlni, mert az alkotmánysértő lenne. De a 3. § azt mondja ki: az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően ‑ tehát a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően ‑ a felhatalmazást visszavonhatja. Nem 30 nap múlva, nem 60 nap múlva, nem 120 nap múlva; amikor akarja, amikor úgy látja, függetlenül attól, hogy a kormány a veszélyhelyzetet egyébként bezárta, megszüntette vagy nem. A kormány nem elvon hatáskört az Országgyűléstől, tisztelt képviselőtársaim, hanem világosan ad, az Országgyűlés döntése az, hogy az elfogadott rendeletek meddig lesznek hatályban.

Az más kérdés, hogy az Országgyűlés ezt a jogkörét két módon tudja gyakorolni. Az egyik, ha képes rá, ha össze tud ülni, ha olyan állapotban lesz, hogy alkalmas ülésezésre; a másik: ha akarja. Az pedig ‑ be kell valljam, igazuk van ‑ a kormánytöbbség akaratán múlik. Az Országgyűlés akaratát általában a többség szokta kifejezni. Csak felhívnám az önök, az NGO-k és a megmondóemberek figyelmét arra, hogy ez nem diktatúrában van így, hanem demokráciában. Tehát az a helyzet, hogy az önök javaslatával ellentétben, ami akár egy távoli időkorlátra is bebetonozná ezt a helyzetet, az előttünk fekvő javaslat csak és kizárólag az Országgyűlés döntésétől teszi függővé, amit az Országgyűlés bármikor meghozhat: meddig maradjon fönn, mikor szűnjön meg?

A negyedik elem, amit úgy szoktak emlegetni, hogy szájzártörvény. Ez nem túl kreatív, hiszen mostanában mindenre ezt mondják. Abból sem lett, ugye, nyilvánvalóan semmi, amit korábban a házszabály-módosításkor mondtak, hogy majd nem kapnak szót, meg nem beszélhetnek, meg mit tudom, mi. Itt vannak, beszélnek, hagyjuk! Ugye, mostanában azt szokták mondani, hogy a kormány így akarja elhallgattatni az ellenzéki sajtót. Én szeretném önöket megkérni arra, hogy legyenek jobb véleménnyel a saját sajtójukról. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ugyanis, ha a törvényjavaslatot megnézik, és megint tényekről beszélnék, akkor a következő szerepel benne: aki különleges jogrend idején, nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Én tisztelettel szeretném önöktől megkérdezni, ha lehet: tényleg az a véleményük az ellenzéki sajtóról, hogy folyamatosan valótlan tényt állít? Olyan valótlan tényt, ami egyébként alkalmas arra, hogy a védekezés eredményét akadályozza vagy meghiúsítsa? Tényleg ez a véleményük az önök szerint már régen bezárt Indexről, HVG-ről, 168 Óráról, Hír24-ről, Klubrádióról, RTL Klubról, és még sorolhatnám, Mérce, Átlátszó, mit tudom én, még mi van? Mert ha nem ez a véleményük, akkor hogyan mondhatják azt, hogy ez a javaslat bármilyen módon korlátozza a sajtó működését? Ez a rémhírterjesztésnek, a pánikkeltésnek próbál meg gátat szabni, csak zárójelben jegyzem meg, nem a kormány döntése alapján. Bűntettről van szó, Magyarország jogállam, és minden egyes büntetést a bíróságok tudnak kiszabni, senki más.

Tehát amikor önök ezt a rendelkezést kifogásolják, akkor nemcsak a saját sajtójukról mondanak véleményt, hanem a magyar bíróságokról is. Kérem önöket, ezt ne tegyék! Ne nevezzék ezt szájzártörvénynek, hanem gondoljanak abba bele, hogy hány telefont kaptak, mondjuk, akkor, amikor valami félőrült elkezdte terjeszteni a Facebookon, hogy Budapestet lezárják! Hány családnak okozott ez nagyon komoly riadalmat?! Ahol, mondjuk, a nagymama Budapesten volt, a gyerekek pedig valahol Budapest környékén, és nem tudták, hogy ha lezárják Budapestet ‑ ilyen sosem volt ‑, akkor mit fognak csinálni. Hányan kezdtek el kapkodni? Ezt, azt gondolom, közös érdekünk megakadályozni. Nem értem, miért kifogásolják. Nem értem, hogy miért kifogásolják!

Szóval, tisztelettel kérném önöket, a reményt mégis soha fel nem adva, hogy ha megértették, amit mondtam… ‑ szerintem nem volt bonyolult, ha az SZDSZ-es megmondóemberek véleménye helyett a saját véleményükre szeretnének hallgatni, és ha pontosan tudják azt is, hogy a történelem egyébként ítélkezni fog, nem is olyan túl soká (Dr. Varga-Damm Andrea: Bizony ám!), mert ennek a járványnak egyébként vége lesz, előbb-utóbb vége lesz, és azt fogják látni az emberek, hogy semmi abból, amit önök állítottak, semmi abból meg nem valósult, nincs diktatúra, lejárt a veszélyhelyzet, visszaállt a normális rend. Önöktől fogják megkérdezni, hogy miért hazudoztak nekik összevissza. Önöktől fogják megkérdezni! (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert önöktől semmit nem hallanak. ‑ Dr. Lukács László György: Önöktől meg nem merik!)

Úgyhogy szerintem, bár a múlt hétfőn nagyon komoly hibát követtek el, mert gáncsoskodtak ahelyett, hogy összefogtunk volna, azzal voltak elfoglalva, hogy hogy tudnak egyébként botot dugni a küllők közé, ez történelmi hiba és bűn volt, de talán, ha ma összeszedve a józan eszüket és a tisztességüket, megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, akkor a büntethetőségnél ‑ most természetesen politikai értelemben beszélek ‑ ez mindenképpen mentő körülménynek számítana. (Dr. Lukács László György: Ez után a leereszkedő hangnem után biztos meggyőzött minket!)

Amit tettek, azt nem lehet már helyrehozni, azt lehetetlen helyrehozni, de mentő körülményt azért találhatnak. Hallgassanak a józan eszükre, a Majtényik, a Kaltenbachok, a Transparency, a Magyar Helsinki Bizottság meg az összes többi helyett! Erre szeretném kérni önöket, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(13.40)