L. Simon László (Fidesz)

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt a válsághelyzetre való hivatkozás kapcsán, hiszen hallottuk államtitkár úrtól is és a Törvényalkotási bizottság álláspontját előadó képviselőtársamtól is, meg kell jegyeznünk, hogy valóban úgy van, ahogy azt államtitkár úr is mondta, a vendéglátás és az idegenforgalom területe mellett az egyik legnagyobb veszteséget rövid távon az előadó-művészeti terület szenvedte és szenvedi el. Éppen ezért itt, e helyről is köszönetet kell mondanunk Magyarország Kormányának, hogy már az első intézkedésekkel a vészhelyzet kihirdetése után lehetőséget teremtett az előadó-művészeti terület dolgozói, munkatársai, művészei számára, hogy utánuk a vészhelyzet kihirdetését követően átmenetileg ne kelljen társadalombiztosítási járulékot fizetni. Illetve azt is köszönjük, hogy a második intézkedéscsomaggal a kormány meghozta azt a döntését, és ez tegnap este a Magyar Közlönyben is megjelent, amelynek eredményeképpen a kényszervállalkozóként működő művészek számára, nagyon sok színész, nagyon sok zenész számára is megteremtette a lehetőséget, a katafizetési kötelezettséget időlegesen megszüntette, illetve felfüggesztette a kormány. Ezek azonnali és gyors segélyek az ágazat számára. Köszönjük, hálásak vagyunk érte.

Ugyanakkor jegyezzük meg azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elsősorban nem az indokolja, hogy vészhelyzetet kellett kihirdetnie a kormánynak, hanem az indokolja, hogy a decemberben életbe lépett törvényváltoztatást követően, ahogyan államtitkár úrtól is hallottuk, a kormányzat rendkívül hatékony és konstruktív tárgyalásokat folytatott a színházfenntartó, illetve előadó-művészeti szervezeteket fenntartó önkormányzatokkal, de ez egy önkormányzat esetében különösen nagy nehézségekbe ütközött. A fővárosról van szó, mint azt hallhattuk államtitkár úr expozéjából is.

Hogy világos legyen mindannyiunk számára, az igazi probléma az, hogy miközben egyébként a kormány és a főpolgármester, Karácsony Gergely között, illetve államtitkár úr és Gulyás miniszter úr, valamint Karácsony Gergely között rendkívül hatékony és konstruktív tárgyalások folytak, maga a fővárosi koalíció nem tud megegyezni a saját színházainak sorsáról és jövőjéről. Ezt az előttünk fekvő, egyébként rendkívül egyszerű, logikus és mindenképpen támogatandó törvényjavaslatot tehát az a helyzet szülte, hogy maga a főváros akar, mondjuk ki nyíltan, megszabadulni néhány színházának, nevezetesen körülbelül hét intézményének a fenntartásától ‑ illetve jogi értelemben nem a fenntartásától, ahogy azt hallottuk államtitkár úrtól, hiszen a fenntartást meg akarja magánál tartani, az ingatlanokat, a tulajdonjogot meg akarja magának tartani ‑, és egyetlenegy forintot nem kíván ezeknek az intézményeknek a finanszírozásába beletenni.

Éppen ezért, minthogy gyakorlatilag elengedte vagy el kívánja engedni ezeknek az intézményeknek a kezét, az állam teljes joggal mondja azt, hogy ha a jövőben száz százalékban az adófizetők forrásainak felhasználásával a kormány fogja finanszírozni ezeket az intézményeket, azaz a kormány ezáltal a válsághelyzet közepette is kénytelen magára vállalni többletkiadásokat, akkor a többletkiadások mellé többletjogok is járjanak, azaz a minisztert illesse meg a munkáltatói jog, a miniszter mondhassa meg azt, hogy szakmai bizottság döntését figyelembe véve ki vezeti ezeket az intézményeket.

Azt gondolom, hogy ez egy logikus, a helyzetből teljesen természetesen következő szituáció. Semelyik másik vidéki önkormányzatnál hasonló helyzet a tárgyalások során nem állt elő. Tehát a felelősség alapvetően ennek a helyzetnek a kialakulásáért nem a kormányzaté, hanem a fővárosi koalícióé, azon belül is elsősorban a Demokratikus Koalíció pártjáé, amely egyébként folyamatosan láthatólag revolverezi a főpolgármestert.

(10.40)

Tehát a baloldali pártok egymással nem tudnak megegyezni ebben a helyzetben, a baloldali szövetségesek egymással nem tudnak olyan színházműködtetési konstrukcióban szövetséget vagy kompromisszumot kötni, amely egyébként kiegyensúlyozott működést eredményezne.

Jól láttuk ezt már a Bán Teodóra kinevezése körüli botrányban. Jól láttuk azt, hogy visszavontak egy pályázatot, aztán újra kiírták, és végül olyan ‑ idézőjelben ‑ bölcs döntést hoztak, hogy két vezetőt neveztek ki ugyanannak az intézménynek az élére. Utána azon variáltak, a nyilvánosság előtt is arról vitatkoztak, hogy most a két intézményt két alegységre bontsák‑e vagy ne, és így két külön intézményként működjenek tovább, ami nyilván abszurd lenne, hiszen a költségek is és a foglalkoztatottak száma is jelentősen megnövekedne emiatt, és az eredeti pályázati kiírással is ellentétes lenne ez a megoldás. Tehát láthatólag a főváros vezetése önmagával nem tud megegyezni, miközben a főpolgármester észszerű és logikus javaslatokat fogalmaz meg a kormány felé, és ez viszont is így van.

És egyébként egy jó működési modellben lehetne megegyezni, és az állam jelentős forrásokkal támogatná a fővárosi intézményeket. És az állam nem is törekedett arra, hogy 100 százalékosan magára vegye az önkormányzati fenntartású intézmények finanszírozását. Eközben a főpolgármester koalíciós partnere olyan helyzetet teremtett, amiből az következik, hogy maga a főváros kéri, egyelőre úgy néz ki, hogy 7 intézményének a teljes finanszírozását az államtól. Ráadásul olyan intézményekről van szó, tegyük gyorsan hozzá, ahol az intézményvezetői kinevezésnek a felelősségét sem akarják magukra vállalni a fővárosi képviselők, mert nem akarnak olyan személyeket kinevezni ‑ azt már maga Karácsony Gergely a kampányban is elmondta egy sajtónyilatkozatában, hogy kizártnak tartja, hogy például Dörner György színházigazgató maradjon az ő főpolgármestersége mellett ‑, tehát maguk előre leleplezték a szándékaikat. Tehát egy ilyen helyzetben ők maguk akarják azt, hogy az intézményeknek a finanszírozását és egyébként ezzel párhuzamosan az intézményvezetői kinevezési jogot is átadják a kormánynak.

Azért fontos ezt elmondani itt a parlamentben is, mert a ma reggeli sajtónyilatkozatokban, illetve újságcikkekben, amelyek ezzel a törvényjavaslattal foglalkoznak, már úgy állítják be az ellenzéki lapok a törvényjavaslatot és az abból következő szituációt, mint hogyha az állam akarna elvenni a fővárostól színházakat ‑ szó nincsen erről! Az állam nem akar elvenni a fővárostól színházakat. Viszont ha már arra kényszerül, hogy átvegye működtetésre, illetve finanszírozzon 100 százalékban intézményeket, előadó-művészeti szervezeteket, akkor teljes joggal mondja azt, és ez van benne a törvényjavaslatban, hogy a finanszírozás mellé a felelősséget is magához vonja.

Ahogyan az a törvényjavaslat 2. §-ában is látható, az előadó-művészeti törvény 44. §-a a következő 58. ponttal egészül ki, amennyiben támogatjuk a törvényt: a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi törvény ilyen és ilyen pontja szerinti kinevezés, vezetői megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, a fegyelmi eljárás megindítása és a fegyelmi büntetés kiszabása, tehát mindezek a finanszírozóhoz kerülnek át.

Az 1. § is egyértelműen világossá teszi, hogy ha a közös működtetésre irányadó megállapodás keretében az önkormányzati fenntartású színház éves működésének pénzügyi feltétételeit teljes egészében a központi költségvetés biztosítja, azaz a fenntartó önkormányzat egy forinttal sem száll be, akkor a színház vezető állású munkavállalója felett az alapvető munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Én azt gondolom, hogy ez egy abszolúte logikus és normális dolog. Ebből bármilyen olyan következtetést levonni, hogy az állam el akarná venni a színházakat az önkormányzatoktól, nyilvánvalóan nem lehet. Aki ezt a következtetést vonja le, vagy nem értelmezi jól a jogszabályt, vagy pedig egyszerűen nem mond igazat.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, ezt az alapvetően technikai jellegű módosítást a Fidesz-frakció nevében kérjük, hogy képviselőtársaim támogassák. Mi a magunk részéről egyértelműen a kormány mögött állunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)