Dr. Varga Judit

DR. VARGA JUDIT igazságügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen az észrevételeket. Engedjék meg, hogy tartalmukban a hasonló észrevételekre egy választ adjak. Mindenekelőtt szeretném megismételni az expozémban elhangzottakat, azt a latin mondást, miszerint először teremtsük meg az élet lehetőségét, és utána vitatkozzunk.

Elmondta Szél képviselő asszony, hogy életvédelem, otthonvédelem, munkahelyvédelem. Köszönjük, épp ezt próbáljuk tenni, ezt tesszük, és igazságügyi miniszterként az a legfontosabb feladatom, hogy aki itt felesküdtem az alkotmányra, az Alaptörvényre ‑ amit egyébként Varga-Damm Andrea számonkért az alkotmánybírón, a legfrissebb alkotmánybírónkon ‑, hogy igazságügyi miniszterként az alkotmányos működés feltételeit mindenképpen biztosítsam. Erről szól ez a törvény.

Józan ésszel kellene ezt a törvényt olvasni; józan ésszel, jóhiszeműen, a közös cselekvés reményében, abban, hogy egy ilyen helyzetben a vitákat mellőzni kellene, és arra kellene összpontosítani, hogy mire van szüksége Magyarországnak, hogy az állampolgárai biztonságban érezzék magukat. Ez is többször elhangzott, hogy hol van a biztonság.

Pontosan a biztonságról szól ez a törvénytervezet, ez az egész vita. Nem korlátlan ez a felhatalmazás; sem idő, sem tér szempontjából nem korlátlan. Egyértelműen kimondja a javaslat 2. § (2) bekezdése, hogy a kormány ezt a jogkört a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, a rendelet szerinti humán járvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése és elhárítása céljából gyakorolhatja.

Nem szeretem ismételni magamat, de az expozémban körülbelül 15 percen keresztül ezeket a feltételeket soroltam. Egyébként a hétpári egyeztetés eredményeképpen éppen az ellenzék kérésére tettük még bele ezt a szükséges és arányos követelményt, ami egyébként minden jogállamban alapvető követelmény. Éppen a jogállamiság kereteinek, feltételeinek biztosításáról szól a törvény, és éppen a tegnapi ellenzéki szavazás jogbizonytalanságba taszította a jelenleg egyébként is bajban lévő országot.

(16.40)

Különösen groteszk az olvasat annak a fényében, hogy miféle nemzetközi támadás, milyen jogállamiságikritika-hullám ér már megint minket. S ha nem lettem volna abban egészen biztos, hogy a jól bevált, régi Sargentini-képlet szerint ez hazai, sajnos ellenzéki politikusok tollából fakad, ami külföldön aztán idegen nyelven megjelenik, ha nem lettem volna ebben biztos, sajnos már nincs itt Arató képviselő úr, de ugyanazokat a szavakat használta, azt mondta, hogy korlátlan hatalom az idők végezetéig. Végeztettem egy kis gyűjtést a kollégáimmal az elmúlt 24 órában megjelent nemzetközi sajtóból: Politico, Süddeutsche Zeitung, Tageszeitung, Der Standard, Die Welt, EUobserver, Neue Zürcher Zeitung, és sorolhatnám, de egyébként itt van köztük Dunja Mijatović is, régi jó barátunk, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy elolvassa a törvény szövegét, és ugyanezeket a kórusokat halljuk, hogy a törvény diktatórikus teljhatalommal ‑ itt jól írták, „lj”-vel ‑ ruházná fel Orbánt, aki a parlamentet korlátlan időre szabadságra küldhetné. Ez a Tageszeitungból volt idézet. Vagy akár Dunja Mijatovićtól, az emberi jogi biztostól: a parlament a kormány minden ellenőrzés és megkötés nélküli felhatalmazására készül. Hátborzongatóan összecsengenek ezek a szólamok.

Ezt én már nagyon sokszor átéltem. 2018 júliusában ugyanez a fajta álhírgyártás zajlott Európában jól beazonosítható hazai forrásokból és civil szervezetektől, ahol azzal fertőzték egész Európát, hogy a Stop Soros törvénytervezet következtében majd ártatlan emberijog-védők fognak börtönben ülni, ha egy vajas kenyeret adnak egy migráns gyereknek. Mint ahogy akkor is az álhír volt, ugyanolyan álhír, amit ma terjesztenek Európában a magyar törvénytervezetről. Nagyon köszönöm Szijjártó miniszter úrnak, hogy a kettős mércére részletes példákkal világított rá, hiszen minden egyes ország ezt teszi ma, amit minden felelős kormány tesz Európában. Mi történik? Eltűnnek az álviták, a vírus beköszöntével hirtelen a jogállamisági álviták eltűntek, hirtelen megerősödtek a nemzetállamok, mindenki teljesen érthető, önző módon bezárja határait, és saját állampolgárait védő intézkedéseket hoz. Tehát az ösztönös cselekvés köszöntött be.

Szeretném, ha később ‑ ugyanúgy, mint ahogy most, öt évvel később a német médiában bocsánatot kérnek a magyar miniszterelnöktől ‑ majd járna nekünk ez után is a bocsánatkérés, de kifejezetten felháborítónak tartom, hogy ehhez a hazai ellenzék asszisztál, hogy egy ilyen vészterhes időben még ezzel próbálják gyengíteni az egyik szuverén kormány cselekvését, hogy soha nem látott gyorsasággal, soha nem látott terjedelemben, nyelvi sokszínűségét illetően is rendkívül gyorsan cselekedve támadják a magyar kormány intézkedéseit, illetve ezt a törvényt. Én nagyon szívesen állok majd ezen viták elé, és most is majd fogom a külföldi orgánumoknak adni a nyilatkozatokat, de rendkívül káros pontosan egy ilyen időben egy ilyen támadás, és az még szomorúbb, hogy ez abszolút összekapcsolható a hazai ellenzékkel.

Most pedig szeretnék az egyes képviselői észrevételekre reagálni. Az expozémban ‑ nem figyeltem, hogy bent volt‑e Varga-Damm Andrea képviselő asszony ‑ nagyon-nagyon részletesen igyekeztem elébe menni az alaptalan kritikának, hiszen ez nem a veszélyhelyzet meghosszabbítása, nem erről szól az Alaptörvény 53. cikke.

Nagyon röviden, de nagyon velősen fogalmaz, hiszen amiről most szólunk, az, hogy a kormány ezen rendelete, amelyet egyébként a veszélyhelyzetben meghoz ‑ amely lehet több is ‑, 15 napig marad hatályban, kivéve, ha a kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján a rendelet hatályát meghosszabbítja. Tehát nem a veszélyhelyzetet kell meghosszabbítani, mert azt sajnos az élet fogja hosszabbítani, meg az objektív körülmények fogják hosszabbítani. S noha az Alaptörvény általánosan az 50. cikkben úgy fogalmaz, hogy az az alkotmányos szereplő, az a szerv, amely kihirdette, az jogosult megszüntetni, tehát fő szabály szerint a kormány jogosult megszüntetni, de ebben a törvénytervezetben még azt a kedvezményt is megadta az előterjesztő pontosan az egyeztetéseknek köszönhetően, hogy erről is majd az Országgyűlés jogosult dönteni. Az egész törvény hatályát fogja veszíteni, amikor vége a veszélyhelyzetnek, amelyet természetesen ‑ reményeink szerint minél hamarabb ‑ az élet fog produkálni, mert végül is a nagy kép az, hogy maga az élet fogja a veszélyhelyzetet majd, nagyon remélem, minél előbb megszüntetni.

Tehát én szeretném még egyszer az Alaptörvény alapos tanulmányozására felhívni a tisztelt képviselő asszonyokat és urakat, hiszen ott nagyon világosan körbe van határolva, hogy kinek mihez van joga, ki mit tehet, és még azt is érdemes az időbeliségnél kiszúrni a törvénytervezetben, hogy az Országgyűlés bármikor, akár holnap is ‑ ezt tegnap a miniszterelnök úr is elmondta ‑ visszavonhatja ezt a felhatalmazást. Mire? A rendeletek hatályának a meghosszabbítására.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy 15 naponta, talán óra-percre lebontva, illetve nem is 15 naponta, hanem mindennap kellene ülésezni ahhoz, hogy egyesével mindent elfogadhassunk, hiszen nem 15 naponta születnek a rendeletek, hanem szinte napi gyakorisággal. S itt hadd térjek ki arra, hogy igen, figyelünk az állampolgárok igényeire. Az Igazságügyi Minisztériumba naponta százszámra érkeznek be megkeresések, levelek nemcsak egyéni állampolgároktól, hanem hivatásrendektől, köztestületektől, érdekvédelmi szervezetektől. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy mindenkinek figyelembe vegyük a véleményét, és innen is nagyon köszönöm, hálásan köszönöm a kollégáimnak, hogy a lehető legszélesebb körben próbálnak gondolkodni, hiszen óráink vannak arra, pontosan a sürgető igénynek köszönhetően, hogy szinte az egész hazai jogrendszert átvizsgáljuk, és mi felelünk azért, hogy minden egyes ilyen rendelet az alkotmányos rendükbe illeszthető legyen. Ez nem kis munka, és azzal a számtalan ötlettel, ami egyébként az ellenzéktől is érkezik, amely egyébként megérkezik az állampolgároktól is, az egyetlenegy célunk az, hogy törvényes keretek között minél hamarabb rendeletek formájában napvilágot láthasson.

Itt hadd térjek ki arra, ami szintén, azt hiszem, Arató képviselő úrtól származó kritika volt, de talán Varga-Damm Andrea is említette, hogy minek ez a törvény, miért törvény. Hadd térjek vissza szintén az Alaptörvényünkre, amely nem a katasztrófavédelmet mondja, hanem azt mondja, hogy a sarkalatos törvényben kell meghatározni, hogy egy ilyen veszélyhelyzeti időszakban a kormány rendeletei milyen tárgykörben adhatók ki. És igen, senki soha nem gondolta volna azt ‑ főleg az árvizek idején, amikor a katasztrófavédelem tipikusan egy eszköz a védekezésben ‑, hogy valaha az emberiség, Európa és Magyarország egy ilyen kihívással fog szembesülni, amely mindenhol jelen van, akár itt a padokon ujjlenyomat formájában, a vidéken, a fővárosban, a határokon, a vízparton, bárhol. Erre a katasztrófavédelmi törvény nem volt felkészülve, senki nem lehetett erre felkészülve.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy sarkalatos legyen ez a törvény, amely megmondja, hogy pont a koronavírus elleni védekezéshez milyen körben cselekedhet a kormány, de még egyszer hangsúlyozom: nem korlátlanul. Célhoz kötötten: a védekezés érdekében, a járvány következményeinek az elhárítása céljából; időben korlátozottan, hiszen a veszélyhelyzet idejére alkalmas. Maga a törvény iktatja be az önmegsemmisítő klauzulát, hogy ha vége a veszélyhelyzetnek, az Országgyűlés eldönti, hogy vége a törvénynek is. Tehát nagyon fontos, hogy ezeket a kereteket egy sarkalatos törvényben meg tudjuk határozni.

Elhangzott az is, hogy a közbeszerzési szabályokkal mi van, mi van ezzel-azzal, miért nem rendelünk több védőeszközt. Minden egyes ilyen beavatkozáshoz pontosan kellenek a felhatalmazások, hogy ezt és ezt a törvényt is át lehessen írni azért, hogy minél hamarabb lehessen például a közbeszerzési szabályok gyorsításával vagy felfüggesztésével azonnal védőfelszereléseket beszerezni. Tehát pont, amit önök követelnek, pont ahhoz kell ez a törvény. Igazságügyi miniszterként nekem ez a feladatom, hogy ezeket a kereteket, ezeket a törvényes kereteket biztosítsam.

Elhangzott az expozémban ‑ lehet, hogy a poén nem jött ki belőle, de pont az volt a lényege ‑, hogy aki ma nekem megmondja taxatíve, hogy mely életviszonyokba, mely törvényekbe kellene belenyúlni, és most kellene felsorolni, az talán nem hazudik, de nem bontja ki az igazság minden részletét. Éppen ezért szól úgy a felhatalmazás a törvénytervezetben, hogy a katasztrófavédelmi törvényben foglalt rendkívül intézkedéseken és szabályokon túl ‑ és itt van az, hogy próbálja a jogalkotó valahogy kategorizálni az élet jelenségeit, és próbál most mindenre gondolni, amire lehet, hogy még nem is tudjuk, hogy mire kellene gondolnunk, hogy mire lesz még szükségünk a járvány idejében, milyen törvényhez kell majd még hozzányúlnunk nagyon gyorsan, mert önök vagy éppen az állampolgárok fogják követelni ‑ „az állampolgárok élet-, egészség-, személyi, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeletével” mit tehet a kormány. Szerintem ma nincs jogász, alkotmányjogász az országban, aki ennél pontosabban biztonsággal meg tudná mondani egy taxatív felsorolásban, hogy mire lesz majd még szükségünk.

Tehát, tisztelt képviselő asszonyok és urak, ez a törvény a jogrendet garantálja. Nagyon sajnálom, hogy tegnap ennek a gyorsított, házszabálytól való eltéréssel történő tárgyalása nem sikerülhetett. Most nagyon sok jogi megoldáson gondolkodunk, hogy a jogbiztonság hiányát tudjuk majd áthidalni arra a kieső időre, amelyben ezek a rendeletek hatályukat veszítik.

(16.50)

Még engedjenek meg néhány szót arról, hogy több kritika érte a preambulumát a törvénynek, ugyanis egy rosszhiszemű értelmezés szerint azt mondja, hogy ki akarja iktatni a kormány az Országgyűlést. Ebben a teremben senki se tudja, hogy mi fog történni, mi vár ránk, és a preambulum, hadd védjem az előterjesztést szövegező jogászaimat, azt mondja, hogy „az Országgyűlés ülésezése a humán járvány következtében szünetelhet”. A -hat, -het képző a magyar nyelvben azt jelenti, hogy egy lehetőség a jövőben, egy bizonytalan helyzetben. Ez nem azt mondja, hogy beszüntetjük az Országgyűlés ülésezéseit, sőt a kormányt arra kötelezzük, hogy rendszeresen számoljon be az intézkedésekről, tehát folyamatos kontrollt tart az Országgyűlés. A lehetőségeinkhez képest még ki is bővítettük az Alaptörvény előírásait, hiszen azt mondtuk, hogy a veszélyhelyzet megszűnéséről a kormány helyett az Országgyűlésnek kell majd döntenie. És a legeslegfontosabb, ami mindenféle meddő, időkorlátra vonatkozó vitát szerintem jó, ha most már kiolt: az Országgyűlés bármikor visszavonja. Ez nem a 90 nap, ez jóval több annál, ez bőven több jogkört biztosít az Országgyűlésnek, mint amit egyébként önök követelnének.

Az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés ülésezése miért nem elektronikus úton? Nagyon sajnálom, az Alaptörvény egyelőre nem tartalmaz speciális szabályt erre, hiszen azt mondja, kifejezetten megkívánja a képviselők személyes jelenlétét: „Ha az Alaptörvény eltérően nem rendelkezik, az Országgyűlés határozatait a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint a felének szavazatával hozza meg.” (Kocsis-Cake Olivio: Módosítsuk az Alaptörvényt!) Köszönjük szépen, az Alaptörvényt nem lehet házszabálytól eltérésben módosítani, és nem hiszem, hogy ebben a vészterhes időben pont egy alaptörvény-módosítás lenne az, ami megoldaná ezt a helyzetet.

Viszont az Alkotmánybíróságra azért tartalmaz pont a sarkalatos törvény szabályokat, hiszen az nem az Alaptörvényben van meghatározva, hogy milyen ülésezési rendjük van, ezért ebben a törvényben bele lehetett nyúlni ebbe a szabályba, és pontosan ez biztosítja a jogrendet is. Az, hogy egyébként ez meg háromnapos legyen vagy négynapos, nem hiszem, hogy a jogbiztonságot szolgálná. Tehát hagyjuk dolgozni egyébként otthon, távmunkában majd adott esetben az alkotmánybírókat, ha olyan beadvány érkezik hozzájuk, amire egyébként minden egyes rendelet esetében van lehetőség.

Tehát a rendkívüli jogrend, a különleges jogrend nem alkotmányonkívüliséget jelent. Éppen erről szól ez a törvénytervezet, hogy az alkotmány keretein belül, az alkotmányos felhatalmazás és keretek birtokában kell ezt a törvényt olvasnunk jóhiszeműen és a közös cselekvés, a jóhiszemű közös cselekvés tudatában.

Engedjenek meg még egy szót a Btk.-módosítást ért kritikákról! Én általánosságban azt szeretném mondani mindenkinek, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Az is rendkívül jelképes, hogy honnan jönnek a kritikák, és egyébként bízzunk a magyar igazságszolgáltatásban. Én külön kértem a büntetőjogászaimat ‑ akik egyébként nagyon sok napot gondolkodtak a szövegen, hogy mi az, amit tudunk javasolni annak érdekében, hogy a büntetőjog minden alapelvének megfeleljen, az alkalmazhatóság kritériumainak megfeleljen ‑, kértem tőlük, hogy írjanak egy ilyen esetre nekem némi hátteret, úgyhogy, ha megbocsátanak, ezt én felolvasom.

„Magyarországot még nem érte olyan, az egész társadalmat fenyegető, komoly egészségkárosodás vagy az élet elvesztésének a lehetőségét is hordozó járvány vagy pusztító veszély, mint a mostani koronavírus-járvány. E járványhelyzet a közveszély fogalmával kapcsolatos, régóta jól működő jogi keretek tekintetében jogalkalmazói bizonytalansághoz vezetett.” Hiszen a közveszély esetén mire gondol egy tipikus szakvizsgázott magyar jogász? Katasztrófahelyszínre ‑ térben, időben rendkívül könnyen lokalizálható problémáról van szó, nagyon könnyű a jogalkalmazó feladata. De egy ilyen tényállás esetén egy magyar bíró a járványügyi helyzetben biztos, hogy nagyon nehéz helyzettel találná magát szemben.

„Ezért nem lehet indokolt a ’közveszély’ fogalom általános kiterjesztése, mert az a rémhírterjesztés tényállásának diszkrecionális, bizonytalan és visszaélésre is okot adó alkalmazásához vezethet. A koronavírus uralja a közbeszédet, a vele kapcsolatos valótlan állításokra érzékenyebbek az emberek, azzal kapcsolatban könnyebben alakul ki az emberekben pánik. Ebben a helyzetben a határok tekintetében a jogalkotónak kell irányt mutatnia, a lassú jogfejlődési folyamatnak nem most van itt az ideje. Az új tényállás ehhez képest a lehető legszűkebben jelöli ki a tiltott magatartások körét. Az új tényállás hármas szűrőt iktat be: tudottan valótlan tények vagy valós tények tudott elferdítése, nagy nyilvánosság előtti közlés és ami a legfontosabb: a védekezés eredményessége megakadályozásának vagy meghiúsításának veszélye.” És most a képviselő úrra nézek: az ellenzék a hétpárti egyeztetésen kérte, hogy a „zavar”-t vegyük ki, kivettük, egyetértek, így biztosabb a jogi szöveg.

„Fontos kiemelni, hogy ez a hármas szűrő a köznyugalom védelmére hivatott hatályos tényállásokban nem szerepel. A védekezés eredményességének védelme az alkotmányos arányosság követelményének megfelelően csak azt tiltaná, ami most a társadalomra a legveszélyesebb, mármint ha az eredményességet fogjuk veszélyeztetni vagy akadályozni. Tisztában vagyunk vele, mennyire fontos, hogy a jelenlegi helyzetben is szabad viták folyhassanak a közügyekről, a szabályozási javaslatot az Alkotmánybíróság gyakorlatára is figyelemmel ennek megfelelően alakítottuk ki, és csak a legszűkebb, tényleges veszélyt hordozó, hamis tényállítások esetében tartjuk indokoltnak a büntetés kiszabását.”

Tehát minden alaptalan félelmet táplálónak én azt mondom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Józan gondolkodás, józan ész kell, mert erre van most szükség, fegyelmezettségre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)