Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! No, hát én azt gondolom, hogy egy rendkívül fontos, mondhatni, hiánypótló vita indult el az Országgyűlésben a magyar vidék helyzetéről, és én ilyen módon is szeretnék hozzájárulni ehhez a vitához. Én komolyan veszem az előttem szólókat, igyekszem ezekre reagálni és kihasználni azt a történelmi helyzetet, hogy rendkívül fontos, a magyar vidékpolitika szempontjából rendkívül fontos szereplők vannak jelen. Itt van a Miniszterelnökség képviseletében Orbán Balázs államtitkár úr, itt van Gyopáros Alpár képviselő úr, akiről tudjuk, hogy miniszteri biztos a „Magyar falu”, a „Modern falvak” program keretében ‑ ritkán tudunk személyesen beszélni ezekről a kérdésekről, holott nagyon közel áll a szívemhez a vidékpolitika ‑, illetve itt van Tasó László egykori államtitkár úr is, aki egy igen érdekes, ízes kijelentést tett, hogy nagyarcúnak nevezte Arató képviselő urat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miért, nem igaz?), és erőteljesen bírálta a korábbi balliberális kormányokat. Azt gondolom, hogy ez utóbbival nagyon egyetértek.

Tehát konkrétan: minden kritika a vidék helyzetével kapcsolatban jogos, ami a 2010 előtti balliberális kormányokra vonatkoztatható, csak, államtitkár úr, egykori államtitkár úr, azért nézzük meg a 2010 óta eltelt időszakot. Önnek mint közlekedési miniszter, kifejezetten olyan felelőssége van a magyar vidék pusztításában, a magyar vidék rombolásában, mint Kóka Jánosnak. Én azt hiszem, hogy ez a felelősség összemérhető.

(11.40)

Nos, én magam is szeretném leszögezni, és technikai bejelentésként szeretném megtenni, hogy az LMP frakciója ezt pozitív javaslatnak tartja, és természetesen támogatni fogja.

Én most Nacsa képviselő úrra nézek itt. Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak érdekes módon válaszolt Nacsa képviselő úr. Önnek címezve szeretném jelezni, hogy az LMP frakciója támogatja ezt a javaslatot. (Nacsa Lőrinc feltartja a jobb hüvelykujját.) Köszönöm szépen a visszajelzést. Én ezt szerettem volna kérdezni, hogy amikor érti az információt, akkor jelezze, és köszönöm szépen, a jelzés megtörtént. Tehát akkor ilyen módon nem kell rabolni az Országgyűlés idejét.

Nos, a saját elköteleződésem a vidéki térségek felé igen személyes, és egyébként pozitívnak tartom, hogy Tasó képviselő úr ezzel kapcsolatban nem szentimentális, inkább egy kicsit szimbolikus volt, ahogy elmondta a saját kötődését is. Én is utalok rá. Én magam egyébként harmadik generációs pécsi vagyok, ennek ellenére Kaposváron születtem, pontosan hasonló helyzet miatt. Nagyon boldog leszek, ha ezt fel tudom tüntetni az irataimban, hogy pécsi a származásom. Egyébként nagyon-nagyon régi pécsi család, de hozzáteszem, hogy háromgenerációs pécsi család, azelőtt pedig egy Pécstől tizen-egynéhány kilométerre lévő, Bicsérd nevű kitelepülésről származott a családom. Különböző történelmi dokumentumoknak hála, egészen az 1500-as évekig le tudom vezetni a családfát, és számomra is rendkívül fontos, hogy a mai pécsi házunk teraszáról látom ennek a kistelepülésnek a templomtornyát. Tehát rendkívül fontos, és értem azt, amit mondott egyébként Tasó képviselő úr.

De baranyai, pécsi képviselőként én is olyan régióból jöttem, ahogy Varga képviselő úr utalt rá, ami az Unió 20 legszegényebb térsége között van, és ez töretlenül így van Magyarország európai uniós csatlakozása óta. Olyan megyét képviselek, Baranya megyét, ami az egy főre jutó ipari teljesítmény tekintetében országosan már az utolsó lett, tehát mondhatjuk, hogy válságtérségről beszélünk. Akkor is, ha ez egy kis területű megye, relatíve kis területű megye, a fővárosa ennek a megyének, a megyeszékhelye, Pécs a Dunántúl legnagyobb városa, de már egyébként is érzékelhetőek a válságjelenségek. Ezzel együtt is, hogy itt van a Dunántúl legnagyobb városa, Baranya megye a leginkább elaprózott településrendszerű megyénk. Itt a legkisebb a települések átlaglélekszáma. Baranya megye kis területű megye, de 301 településből áll.

Nagyon-nagyon fontosnak tartom egyébként azokat a gondolatokat is, amiket Tasó államtitkár úr említett, a kiegyensúlyozott területi fejlődés tekintetében. Én magam kutatóként és nemcsak mint vidéken élő felelős képviselő, de kutatóként is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és nagyon egyetértek azzal, hogy a településrendszer csak egy rendszerként értelmezhető. Történelmi, természeti adottságokból s a többi, kialakult egy bizonyos településrendszer Magyarországon, és ez nem véletlen. Ilyen módon tudtak egyébként a települések kapcsolatba kerülni a természettel és a környezettel. És nem véletlen, hogy megfelelő adottságokkal, mondjuk, aprófalvas vagy éppen nagyfalvas, vagy tanyás településrendszer alakult ki. Nyilván ennek voltak történelmi vonatkozásai is.

De rendkívül fontos az, hogy ha felelősen tekintünk a magyar jövő elé, és fenntartható jövőt szeretnénk biztosítani, akkor nem érhetjük be kevesebbel, mint hogy a teljes településrendszer újra egy rendszerként tudjon működni, mert sajnos ez ma nem létezik. Tehát a kistelepülések nagyon sok tekintetben és az elmúlt évtizedek politikai felelősségéből kifolyólag is elvesztették a jövőjüket nagyon sok területen, főleg a periferikus térségekben. Elvesztették azt a szerepet, hogy az ott élők lakó- és munkahelyének az egysége, és ezt kell tudni megteremteni. Ezt önök sem tudták megteremteni az első öt vagy az elmúlt tíz évben, sőt nem is ilyen irányú politikát folytattak.

Teljesen egyértelműen megvolt és megvan a szerepe a középvárosoknak, a nagyvárosoknak, a fővárosnak. Egyértelmű, hogy egy tragikus folt a 100 évvel ezelőtti trianoni döntés. Ezeket az alapvető természetes vonzáskörzeteket, határokat, rendszereket szabdalta szét, és a legtöbb nagyon fontos regionális központunkat elveszítettük. Ez óriási csapás volt egyébként a magyar területi fejlődésre is.

No, de akkor ígértem, hogy konstruktív módon fogok hozzáállni ehhez a vitához, ha a magyar vidék helyzetéről beszélünk. Ha 2010-et tekintjük ‑ és Gyopáros Alpár képviselő úrra is nézek, államtitkár úrra, illetve a Miniszterelnökség képviseletében Orbán Balázs államtitkár úrra ‑, gondolom, önök pontosan tisztában vannak azzal, hogy 2010 óta, nem az átkos balliberális idő óta, hanem 2010 óta milyen borzalmas demográfiai adatokat láthatunk a magyar vidék helyzetéről, hogy milyen elvándorlás, milyen tragikus elvándorlás mutatkozik főleg a periferikus térségekben és leginkább az 500 fő alatti kistelepüléseket érintően.

Azt gondolom, hogy eredményekről beszélni egészen gyalázatos csúsztatás az önök részéről. Azt tapasztalom önökről, hogy önök legalább a zászlajukra tűzték a vidék népességmegtartó erejének megtartását, a vidék fejlesztését, de semmilyen módon nem tekinthető pozitívabbnak az önök politikai cselekvése, mint a megelőző időszak balliberális kormányaié.

Nézzük meg konkrétan, hogy az infrastruktúra tekintetében mi történt, és itt ismét csak nézhetek Tasó államtitkár úrra is, hogy milyen helyzetben van a vidék működése, a vidék jövője szempontjából alapvető közlekedési infrastruktúra! Tehát valóban teljesen igazak a kritikák, amelyek a Gyurcsány-időszakra vonatkoznak, de 2010 óta folyamatosan romlik a helyzet. Jelenleg 17 ezer kilométernyi alsóbbrendű út van a rossz és a nem megfelelő kategóriába sorolva. Tehát 17 ezer kilométernyi országos fenntartású, alsóbbrendű út várja az azonnali felújítást. Ezeknek körülbelül 50 százaléka már annyira rossz állapotban van, hogy felújítani sem lehet, hanem újra kell építeni.

És nagyon szeretném aláhúzni, képviselőtársaim, hogy itt ne nyúljanak vissza ‑ ismétlem ‑ az önöket megelőző időszakhoz, mert itt nem arról van szó, hogy nem tudtak, nem tudnak 10 év alatt ledolgozni egy szocialista örökséget vagy balliberális örökséget, mert rosszabb lett a helyzet az önök idejében. Csak 2013-18 között 1200 kilométerrel lett több a legrosszabb besorolású utak aránya, és mára ez az arány 68 százalék. Tehát az országos fenntartású alsóbbrendű utaknak 68 százaléka rossz, és nem megfelelő kategóriába van sorolva. Ehhez képest a „Modern falvak” program idei keretében 450 kilométernyi alsóbbrendű út felújítására van forrás. Tehát vessük össze az idei év 450 kilométernyi felújítását a 17 ezer kilométernyi, azonnali felújítási igénnyel!

Menjünk tovább! Ha konstruktív vitát szeretnénk, nem fogok beleférni az időkeretbe. Nézzük meg, hogy mi történt a közösségi közlekedés terén, egykori államtitkár úr! Hol maradt az a nagyon sokszor megígért közlekedési reform, ami alapvető fontosságú, hogy fennmaradhasson szintén a vidék jövője szempontjából rendkívül fontos közösségi közlekedési rendszer?

Önök beszéltek nemzeti buszgyártásról. Hol maradt a nemzeti buszgyártás? Azt látom, hogy egy vidéki városban 1 milliárd forintot adtak egy kínai buszösszeszerelő üzemnek. Ez volt önöknek a nemzeti buszgyártás, azóta semmilyen érdemi lépést nem tettek. Most ott tartunk, hogy hol így szervezik, hol úgy szervezik át a vidék szempontjából rendkívül fontos helyközi autóbusz-közlekedési szolgáltatást. Most éppen a Volánbusz tartja fenn 14-15 éves átlagéletkorú buszokkal.

Tudjuk azt, hogy sajnos uniós kötelezettség a piacnyitás e téren, és olyan feltételekkel kell most szembesülni a Volánbusznak, hogy 10 év feletti gépparkkal rendelkező cégek nem is indulhatnak majd el az európai tendereken. Mit tettek önök 10 év alatt? És mondom, lehet nagyon keményen és jogosan kritizálni a balliberális időszakot, de önök elvesztegettek a vidék szempontjából 10 nagyon fontos évet. És most is láthatunk újabb és újabb ígéreteket, de előrelépést konkrétan e tekintetben nem.

Az imént beszéltem az országos fenntartású alsóbbrendű utakról, hogy milyen botrányos és tragikus állapotban vannak. Sajnos, ilyen statisztikákkal nem rendelkezünk az önkormányzati utakról, de pontosan tudjuk, hogy ezek még rosszabb állapotban vannak, és azt is tudjuk, hogy főleg a kistelepüléseknek esélyük sincs, hogy ezeket a rendkívül fontos infrastrukturális beruházásokat saját erőből megvalósítsák.

Nem olyan régen, idén februárban történt egy tragédia Tószegen. Tudjuk azt, elég nagy hírverést kapott az ügy, hogy a rendkívül rossz minőségű, konkrétan sáros, átázott út miatt a mentők nem tudtak eljutni egy súlyos beteghez, és meghalt a beteg azért, mert 15 perc alatt egy terepjáróval tudtak odajutni a mentősök. És itt egy olyan településrészt ellátó útról van szó, ahol 60 ember él.

Nyilatkozta utána a település polgármestere, hogy esélytelen, egy ilyen kis településen esélytelen, hogy több tíz millió forintos útfejlesztést valósítsanak meg. Hol van az a felelős politika, ami ezekre a rendkívül súlyos, húsbavágó kérdésekre választ keresett volna a Fidesz-KDNP részéről az elmúlt 10 évben?!

Önök nem azt csinálták, hogy ezeket a problémákat megpróbálták volna orvosolni és megpróbálni megadni az önkormányzatoknak azokat a többletforrásokat, amik ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez kellenek, hanem folyamatosan nyirbálták az önkormányzati jogokat, és eljutottunk mára odáig, hogy egy kistelepülés esetében szimbolikusnak tekinthető egy önkormányzat működése, mert alig-alig, mondjuk, közmunka tekintetében meg ilyen-olyan fűkaszálás tekintetében van mozgásterük, de az, hogy egy rendkívül fontos és az ott élő emberek jövőjét alapvetően meghatározó fejlesztést megvalósítsanak, az teljesen esélytelen.

De hasonlóképpen beszélhetünk szintén az ivóvízellátás kérdéséről. Hiszen tudjuk azt, hogy önök egy nagyon komoly centralizációt hajtottak végre a vízügyi rendszerben, és az egykori 300-400 helyett most már csak 44 nagy vízszolgáltató cég működik, és a kistelepülések és az önkormányzati vízszolgáltató cégek is betömörültek. Ezek a kistelepülések most olyan helyzetben vannak, hogy az amúgy megint csak a csőd szélére, önök által a csőd szélére juttatott vízszolgáltató cégek felé hozzájárulást kell fizetni. Adott esetben egy pici, néhány száz fős település esetében több millió forintos hozzájárulást lehetetlen kitermelni.

Ilyen helyzetbe hozták a kistelepüléseket, és ismétlem, itt a legfontosabb közszolgáltatásról, az ivóvízellátásról van szó. Esélytelen szintén, hogy a közműollót egy kicsit beljebb lehessen zárni, hogy azon a rengeteg kistelepülésen, ahol a szennyvízelvezetés nincs megoldva, ott érdemi megoldások szülessenek.

Szintén egyre komolyabb problémát jelent az éghajlatváltozásból kifolyólag, hogy egyre gyakoribbak az úgynevezett villámárvizek, az olyan időjárási események, amelyek korábban, mondjuk, százévente egyszer fordultak elő.

(11.50)

És ehhez bizony szükség van például a vízhálózatnak, a vízelvezető árkoknak a karbantartására, felújítására, kiépítésére ‑ ezekre sincs forrás. Egészen tragikus helyzeteket tud ez okozni, és senkinek ne legyen illúziója, hogy a következő időszakban ezek a problémák majd csökkennek, mert nem fognak. Tehát egyszerűen nincsenek felkészítve a kistelepülések arra, hogy szembenézzenek az egyre komolyabb kihívásokkal ilyen tekintetben is.

Szóba került már a trianoni döntés, szóba került már az is, hogy milyen módon tudnak ezek a kistelepülések fennmaradni, és mit tettek önök a kettős perifériák felszámolása tekintetében. A határ menti és az átjárhatatlan határ menti térségekben, mondhatjuk, hogy kettős perifériában vannak a kistelepülések. Egy konkrét példát hadd mondjak az én megyémből, hadd tegyek fel egy kérdést önöknek, esetleg Orbán Balázs államtitkár úrnak: évekkel ezelőtt egy kihelyezett baranyai kormányülésen elhangzott egy konkrét ígéret, hogy Barcs és Drávaszabolcs között, ez a legnagyobb átjárhatatlan határszakasz, új átjárót vagy határátkelőt létesítenek. Semmi nem valósult meg ebből.

A szimbolikus lépések mellett nyilván ez is egy rendkívül fontos lépés lehet, ha Trianonról, nemzeti identitásról beszélünk, hogy adjunk lehetőséget a trianoni határok átjárására; adjunk lehetőséget, hogy a jellemzően a határok által elválasztott két periferikus térség újra ki tudja alakítani azokat a gazdasági kapcsolatokat, ami megint csak ahhoz kell, hogy ezeknek a vidéki térségeknek érdemi jövője legyen.

És még egy kérdésem lenne a közbiztonság tekintetében. Mit tettek önök annak érdekében, hogy a kistelepüléseken, a vidéki térségekben az egyik legsúlyosabb problémát, a közbiztonság kérdését kezelni lehessen? Én nagyon bízom benne, hogy az itt hirtelenjében felsorolt, tényleg néhány kérdéssel kapcsolatban ‑ visszafogtam magamat, tehát tényleg néhány kérdést tettem föl ‑ Gyopáros Alpár miniszteri biztos úrtól, Tasó államtitkár úrtól, illetve Orbán Balázs államtitkár úrtól valamiféle érdemi válaszokat kapnak azok az emberek, akiket valóban foglalkoztat a vidék sorsa. Ne nekem válaszoljanak, én csak feltettem egy kérdést. Mondhatjuk úgy, hogy én csak egy szócső vagyok. Azoknak a magyar embereknek válaszoljanak, akik valóban vidéken élnek, valóban fontos nekik a vidék jövője, és azt várják, hogy egy olyan kormány, amelyik a zászlajára tűzte a vidéki térségek fejlesztését, elkezdjen cselekedni.

És ismétlem, hogy ezt a jogszabály-módosítást pozitívnak tartjuk, és az LMP frakciója meg fogja szavazni. Köszönöm szépen előre, ha ezt a hiánypótló vitát egy olyan irányba tudjuk folytatni, hogy ezekre a kérdésekre végre választ kaphatunk az illetékes döntéshozóktól. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)