Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre teljes összhangban vagyok Nacsa képviselő úrral, mert én is arra számítottam, hogy ma délelőtt itt egy higgadt szakmai vitát fogunk tudni folytatni, ámde jött Tasó képviselő úr, aki úgy történelmi, mint belpolitikai kontextusba helyezte ezt a kérdést, és megtalálta ebben az ügyben is az alkalmat arra, hogy hogyan lehet gyurcsányozni, hogyan lehet hazudozni a jelenlegi ellenzékről, hogyan lehet tízévezni. Képviselő úr, nem tudom, hogy ez hogyan visz közelebb ahhoz, hogy szükséges egyetértés és közös munka legyen itt a magyar vidék érdekében, de én persze örülök, hogy ön részt vesz ebben a vitában, mert addig sem közpénzt talicskázik ki a haverjainak, rokonainak és üzletfeleinek, mint általában szokta. (Dr. Lukács László György: A parlamentben erről nem lehet beszélni!)

Na most, ami a törvényjavaslatot illeti, arról azt szeretném elmondani önöknek, hogy néhány megjegyzést szeretnék csak hozzátenni a konkrét törvényjavaslathoz. Talán ezek közül a legfontosabb az, hogy nem nagyon érthető, hogy ha ez egy kormányzati program, amely a kormány teljes támogatását élvezi, akkor miért nem kormányjavaslatként jön ide a parlament elé. Én persze értem, hogy így a képviselő urak neve megörökítődik az utókornak, és ez egy fontos cél, de hát azért lássuk be, hogy ha a kormány nyújtotta volna be, akkor mégiscsak lett volna némi egyeztetés róla, és például választ kaphattunk volna egy kormány-előterjesztésből olyan földhözragadt, egyszerű kérdésekre is, hogy az amúgy túlterhelt okmányirodáknak mekkora többletterhet jelent ez az újabb feladat. Nem hiszem, hogy sokat egyébként, és őszintén szólva, osztom képviselőtársaimnak azt a véleményét, hogy honfitársaink egy részének ez egy fontos ügy lehet, olyan ügy, amely a saját identitásuk szempontjából lényeges.

Nem attól lesz persze valakinek kötődése egy településhez, vagy nem attól lesz identitása, hogy mi szerepel a személyi igazolványában, de én elhiszem, magam is találkoztam ilyen típusú felvetéssel, hogy van, aki számára ez egy fontos kérdés. Ha egy viszonylag egyszerű törvényi változtatással jobbá, könnyebbé tehetjük honfitársaink, a magyar polgárok életét, akkor miért ne tegyük meg?

Tehát mi is támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot. Hozzáteszem csak azoknak a képviselőtársaimnak a kedvéért, akik úgy emlékeznek, hogy 2010-ben kezdődött az élet Magyarországon, hogy a korábbi törvények, többek közt a 2010-ben elfogadott, a Gyurcsány-kormány által benyújtott anyakönyvi törvény is tartalmazta a származási hely rögzítésének a lehetőségét, de most az, hogy bekerülhet a személyi igazolványba is, még egyszer mondom, mi is úgy érzékeljük, hogy ez különösebben nagy terhet nem jelent, és egyébként pedig vannak olyan honfitársaink, akiknek ez fontos, hogy így is rögzítve legyen, miért ne kerüljön ez be a törvénybe. Mi is ezt támogatni fogjuk.

Ami a „Magyar falu” programot illeti, merthogy mégiscsak valóban kialakult erről is egy vita, nagyon csendben és nagyon halkan hadd jegyezzem meg azt, hogy én nem állítom azt ‑ és ebben mérsékeltebb vagyok, mint Varga képviselő úr ‑, hogy a magyar vidék lemaradása csak ennek a kormánynak köszönhető, itt hosszú, gyakran évszázados adósságok vannak. Szerintem az közös, fontos feladatunk, hogy eszközöket találjunk arra, hogy a magyar vidéknek… ‑ és ugye, mindig magyar vidékről beszélünk, azért legyünk őszinték, itt is nagyon nagy különbségek vannak tájegységek és tájegységek, és települések és települések között is. De sok olyan része van az országnak, ahol valóban szükség van az állami beavatkozásra. Ha valahol van dolga az államnak, a fejlesztési feladat pontosan az, hogy egyébként segítsen ezeknek a településeknek, térségeknek. Ebben nincs köztünk vita, én azt gondolom, hogy ez lényeges.

Azt is el kell mondanom, mert tudom, és nem akarom megbántani képviselőtársaimat, mert nyilván ők arra büszkék, amit csinálnak, és azt hozzák ide a parlament elé, amire ők büszkék lehetnek, és egyébként a „Magyar falu” programban vannak olyan elemek, amelyek kétségkívül pozitívak, de azért ne tegyenek úgy, mintha 2010-ben kezdődött volna a történelem.

Az új „Magyar falu” program az „Új Magyarország” programnak, a 2007-2013 között létező uniós fejlesztési programnak a része volt. Ennek keretében 4000-5000 milliárd forintnyi uniós forrást költött el (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na!) egyébként a két kormány vagy három kormány, a Gyurcsány-, a Bajnai és az Orbán-kormány uniós forrásból, a „pfuj-pfuj, Európai Unió” ‑ mármint önök szerint „pfuj-pfuj, Európai Unió” ‑ támogatásainak terhére olyan dolgokra, a mezőgazdaság támogatására, integrált közösségi szolgáltató terekre, óvodai nevelésre, járóbeteg-szakellátásra, útfelújításra és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök, hogyha önök ezt folytatják, örülök, hogyha vannak ebben új ötleteik, csak azt kérem, hogy miközben el vannak ájulva a saját nagyszerűségüktől, és miközben ilyen kicsi, fontos, szimbolikus lépéseket tesznek, közben azért foglalkozzanak már a magyar vidék valódi problémáival is. Foglalkozzanak azzal, hogy egy sor helyen nincsen körzeti orvos! Foglalkozzanak azzal, hogy az iskolák jó részében nincsen szaktanár! Foglalkozzanak azzal, hogy rossz minőségű utakon lehet megközelíteni a legtöbb magyar települést! Foglalkozzanak azzal, hogy nem elérhető ma a magyar falvak jó részében az a digitális infrastruktúra, amely alapvető feltétele ma már az eredményes vállalkozásnak és a gazdaság fejlődésének! Én azt kérem, hogy ezzel is ugyanilyen lelkesedéssel foglalkozzanak, hagyják a bánatban ezeket a felesleges politikai felhangokat, azzal nem itt és nem ilyen ügyben kell előjönni! Foglalkozzunk a szakmai ügyekkel!

Én nagyon támogatom Varga László képviselő úrnak azt a javaslatát, hogy folytassunk akár itt a parlamentben erről is vitát, mert hátha eljutunk oda, hogy azokat a dolgokat is megtaláljuk ebben az ügyben, amelyek összekötnek minket, és nem csak azokat, amik szétválasztanak. (Taps a DK soraiból.)