Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés előttünk fekvő tervezetét vizsgálva legalábbis kétféle párhuzamos valóság bontakozik ki előttünk. Az egyik szerint a Fidesz-KDNP szerint Magyarországon jól mennek a dolgok, emelkednek a bérek, többen vándorolnak haza, mint ahányan kivándorolnak Magyarországról. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt nem én mondom, ezt fideszes, nemcsak képviselők, államtitkárok, illetve miniszterek hangoztatták. Ezzel szemben én szeretnék vitába szállni az önök álvalóságával, és egy kicsit visszahozni önöket a Csillagkapu túloldaláról a rögvalóság irányába. Hiszen ha a költségvetés számait vizsgáljuk, számos kérdésre választ találunk. Így például az oktatásra fordított 15 milliárdos növekmény tulajdonképpen alulmúlja az infláció szintjét, tehát összértékét tekintve az oktatásra fordított források mennyisége csökken, a strukturális szerkezeti váltás elmarad, az egészségügy tekintetében pedig legalábbis vitákra ad alapot, hogy mennyire lehet szerkezeti váltásról beszélni.

De az egészen biztos, hogy a legnagyobb vesztesek a magyar fiatalok, illetve a magyar jövő. Hiszen az elvándorlás lassítása, fékezése érdekében, illetve a lakhatási válság feloldása tekintetében nem fogalmazódik meg kormányzati szándék a költségvetés tervezetében, nagyjából igyekeznek szinten tartani a felső középosztálytól fölfelé ható CSOK kedvezményrend-szerét, de azon magyar fiatalok számára, akik most kezdenék el a közös életüket, mondjuk, párjukkal, vállalnának gyermeket, lényegében nem fogalmaznak meg olyan üzenetet, amely arra válaszolna, hogy hogyan tehessenek szert megfizethető árú albérletre, hogyan jussanak önálló otthonhoz. Azt is látnunk kell, hogy eközben a költségvetés lehetővé tenné további források iderendelését. Hadd mondjak egy példát. A rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatát a másfélszeresésre, 165 milliárd forintra kívánja emeltetni a kormányzat. Az úgynevezett Országvédelmi Alapba pedig továbbra is egy hatalmas összeget, 60 milliárd forintos zsebpénzt szán saját magának Orbán Viktor és csapata. Azért beszélhetünk zsebpénzről, mert például az Országvédelmi Alap előirányzatának felhasználásáról a kormány határozatokban dönt, tehát nem kérdezi meg a parlamentet, nem vitatja meg senkivel ezt a kérdést. Azt, hogy hogy mire mennyit, miért, milyen hatékonysággal és milyen eredményességgel költ el, már nem firtatja.

De kérdezem én a kormánytól: ha valóban olyan fényesen áll a magyar gazdaság, mint ahogy azt az indoklásban leírta, akkor a 27 százalékos világrekorder, nemcsak európai, de világrekorder áfa legalább kozmetikai jellegű csökkentése miért nem merül fel az önök köreiben? Ha valóban akkora a gazdasági növekedés, ha valóban akkora a bérnövekedés, mint ahogy azt önök állítják, mert az önök állításával szemben én azt mondom, hogy csak a kivándorlás által előidézett munkaerőhiány által sújtott szakterületeken realizálódott piaci bérnövekedés, és szerencsére realizálódott, de ez nem a kormányzat okos gazdaságpolitikájának köszönhető, és ez a jövőt emészti fel, hiszen a kivándorlás felpörgésével teljes magyar gazdasági ágazatok kerülhetnek a tönk szélére. De ha önök szerint ilyen jól állunk ebben az alternatív fideszes valóságban, adódik a kérdés, hogy ebbe a költségvetési tervezetbe miért nem tudják beleérteni a 27 százalékos áfa csökkentését. Hiszen még a Jobbik is talál annyi forrást, átcsoportosítható forrást, amiből ez beleférne.

Egy demográfiai tél, katasztrófafolyamat közepén miért nem keresnek, illetve találnak forrást legalább a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának 5 százalékra történő leszállítására, vagy akár az alapvető élelmiszerek teljes körének 5 százalékos áfatartalommal történő ellátására?

Az is adódik kérdésként, hogy miközben a Magyar Nemzeti Banknál, illetve a magyar bankrendszernél rekordszintű profitok halmozódnak fel évről évre - a Magyar Nemzeti Bank még a devizahiteles átváltásból realizálódott elképesztő, százmilliárdos profitjának is csak egy részét fizette be a költségvetésbe -, egy költségvetési vita idején, előtt, után miért nem vitatkozunk arról, hogy a mindenkor jelentkező többletet igenis fizesse be a költségvetésbe osztalékként az MNB; ebből jöjjön létre egy kártérítési alap, amelyből a bajba került devizahitel-károsultak, a már kilakoltatottak is megsegíthetők. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

Említettem a bérlakásprogram hiányát, em-lí-tettem a hitelkárosultakat érintő intézkedések hiányát. Látható, hogy több száz ezres, milliós társadalmi csoportok maradtak az út szélén az önök ígéretével ellentétben.

A kérdésem lényege tehát az, és látom, hogy Dömötör államtitkár úr kívánja magára vállani a válaszadás terhét: arra válaszoljon, hogy ha önök szerint ilyen szép és ilyen fényes a jövő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ebből a forrástömegből miért nem jut a magyar fiatalokra, miért nem jut a magyar jövőre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)