Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napirend utáni felszólalások órája az az időszak, amelyet rendre igen kevés képviselő hallgat végig, de annál szabadabban lehet komolyabb témákat elővenni. E tekintetben a magyar népességfogyás mint legnagyobb tragédiánk kérdésköre kapcsán szeretném emlékeztetni kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy bár többen közülük már egyfajta dicshimnuszt kezdtek zengeni annak kapcsán, hogy a trendek szerintük megfordulni látszanak, sajnálatos módon a KSH népmozgalomra vonatkozó adatai az előzetes adatok alapján 2018 első negyedévében az élve születések számát vizsgálva 1,9 százalékos csökkenést mutattak az előző év hasonló időszakához képest. Tehát sajnálatos módon az élve születések számát nem sikerült akármilyen úton-módon az emelés felé vinni. Az a szerencsénk, hogy a halálozások számára az érintett időszakban mintegy 6 százalékkal kevesebb volt, mint a korábbi év hasonló szakaszában, ily módon a kép nem még inkább katasztrofális.

De míg a halálozások tekintetében az egyszerűnek nem mondható, de éves influenzavírus komoly hatásokat rejthet magában egyik évről a másikra vonatkozóan, bennünket sokkal inkább az élve születések száma érdekel, hiszen ha azt szeretnénk, hogy hatvan-nyolcvan év múlva ne rezervátum jellegű állapotok jellemezzék Magyarország kétharmadát vagy akár a jelenlegi ország egészét, akkor bizony el kell kezdenünk törni a fejünket azon, hogy milyen nemzeti minimumot jelentő programpontok mentén lehetne az elmozdulást elérni. Elmondható ugyanis, hogy mintegy negyvenéves folyamat a népességfogyás Magyarországon, és a kormányzat félrevezető módon a termékenységi mutató, a termékenységi arányszám egyébként nagyon szerencsés javulásával takarózik a tekintetben, hogy ő bizony tesz valamit.

Itt a problémánk annyi, hogy a termékenységi arányszám hiába nőtt az 1,2-es mélypontról akár 1,54-re is, az a bázis, amely a szülőképes korban lévő hölgyek, honfitársaink számát jelenti, folyamatosan szűkül. Ezen belül hiába javulnak az arányok, mint a mellékelt adatok is mutatják, ez bizony a népességfogyást nem tudja lassítani. Még az élve születések száma sem emelkedett. Éppen azért küzd az Orbán-kormány, hogy nyolc év kétharmados kormányzás után egyáltalán szinten maradjon az előző év hasonló időszakához képest ez a szám, ami, lássuk be, eredményként édeskevés.

Éppen ezért a költségvetési időszakban a Jobbik számos olyan módosító javaslatot nyújt be, amely érdemben képes lenne lassítani a népességfogyás ütemét, egyben a családokat hozzásegíteni ahhoz, hogy ha ilyen szándékuk, ilyen vágyuk van, akkor a vágyott gyermekek világra jöhessenek. S éppen ennek okán legalább a gyermeknevelési cikkek áfatartamát 27-ről 5 százalékra szeretnénk csökkenteni, csökkentetni. Bőven látjuk ennek lehetőségeit a jelenlegi költségvetési tervezetben, bőven van ennyi tartalék.

De van ám egy másik kardinális terület, amiről hosszú vitákat sajnos nem szoktunk folytatni a kormányzattal, hiszen nem kapunk válaszokat a felvetésre. Ezért örülök annak, hogy Németh Szilárd István miniszter úr itt tartózkodik jelen pillanatban a teremben, és kellő elszántság esetén tud válaszolni arra a felvetésre, hogy az irányított reprodukciós folyamatok és asszisztált reprodukciós folyamatok tekintetében hajlandóe a kormányzat végre olyan támogatási rendszert kidolgozni, amelynek a végeredménye, miniszter úr, teljesen egyszerű.

A lényeg az lenne, hogy ahol egészségügyi akadálya van a gyermekvállalásnak, a szándék mégis megvan ehhez, ott felső kalap nélkül és mindenféle eszközt bevetve támogassuk ezeket a magyar családokat. Tehát ne kelljen nekik horrorisztikus összegeket belerakni ebbe a kísérleti rendszerbe, ne kelljen nekik várólistákkal szembesülniük, hanem egyszerűen, akinek amúgy is van egy egészségügyi akadálya, de Magyarország számára a legnagyobb „szolgálattételt” kívánja foganatosítani, az mindenféle fegyvernemben, mindenféle eszköz tekintetében kapja meg az őt megillető támogatást.

Úgy gondolom, ez nemcsak össznemzeti érdek, de emberiességi szempontból is kötelességünk, és úgy gondolom, hogy egy normálisan működő parlamentnek ezeket a szakmai vitákat kellene lefolytatni, akár a napirend utáni felszólalások óráján egy párbeszéd elindításával, hogy aztán később a költségvetési viták során már visszatérő kérdésként csak a rendszer finomhangolásáról diskurálhassunk, és arról, hogy hogyan lehet mindezt javítani.

Jelen pillanatban a Jobbik költségvetési módosító javaslatának elfogadásán múlik, hogy ebbe a rendszerbe tudunke elegendő forrást csoportosítani vagy sem. Ennek szellemében nemcsak várom, de elvárom a kormányzat érdemi reakcióját, mert annál fontosabb nincs, mint hogy Magyarországon legalább a reprodukciót biztosítsuk, mielőtt gyarapodásba fordítjuk át a hazánkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)