Hohn Krisztina (LMP)

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt jókat derültünk az elmúlt percekben, pedig gyakran gondoltam arra, hogy inkább sírnunk kéne. A lex Baranyi után megszületett a lex Dézsi törvény, amit hát, humorral is lehet kezelni, vagy akár mérgesek is lehetünk, önök úgyis lenyomják a torkunkon, hiszen kétharmad van, és önök kényük-kedvük szerint változtatják a jogszabályokat, úgy, ahogy éppen az aktuális érdekeik vagy azoknak az érdekei kívánják, akik az önök soraiban ülnek.

Az volt a korábbi indoklás ‑ vagy nem tudom, minek nevezzem ‑, hogy a 3 ezer fő fölötti települések polgármestereinek annyi dolga van, hogy nem tudnak, nem tudnának más állásokat betölteni. Ezzel egyet is értek, szerintem a 3 ezer fő alattiaknak is nagyon sok dolga van, de valóban, egy nagyvárost, akár megyei jogú várost irányítani nem kis feladat. Most akkor nincs elég feladatuk? Vagy hogy fogja ellátni valaki egy valamilyen, akár egészségügyi ‑ itt konkrétan egészségügyiről van szó, egészségügyi ‑ feladatait és a polgármesteri feladatait? Gondolom, majd talán az alpolgármester segíti őt. Vagy most akkor kevés a fizetése ezeknek az egészségügyben akár dolgozható vagy egészségüggyel foglalkozható polgármestereknek? Akkor adjunk többet! Azt sem hiszem, hogy ez olyan nagy problémát okoz. De miért kell a szakmák között különbséget tenni? Akkor ez engem érdekelne. Akkor aki tervező, az miért ne tervezhetne? Nekem van például fideszes polgármester ismerősöm, aki tervező; hát, akkor adjuk meg neki a lehetőséget, hadd tervezzen! Miért? Miért ne tervezhetne?! Ezt most nem értem. Tehát alapellátás… Illetve amit az önkormányzat finanszíroz, ott ne tervezhessen, egyébként hadd tervezzen! Vagy ha valaki esetleg ügyvéd, akkor hadd ügyvédkedjen mellette! Miért ne?! Miért ne foglalkozhatna joggal?!

Tehát nagyon kedveljük az ilyen törvényjavaslatokat, amelyeket önök benyújtanak itt nekünk, és a kétharmad kétharmad, tudjuk, ezt mindig megkapjuk, és majd most jól le leszünk tolva, hogy miket beszélünk itt, de hát, uraim és hölgyeim, rettenetesen kilóg a lóláb megint. Ez megint egy olyan törvény, amelyet nehezen vesz be az ellenzék gyomra, és gondolom, majd a frakcióvezető úr is megerősít engem ebben, hogy ezt az LMP-frakció biztos hogy nem fogja támogatni. Tehát ne csináljuk már ezt, hogy most hogyha holnapután megint történik valamilyen egyéni érdek, akkor önök újabb törvényt hoznak! Természetesen ezt mindig úgy teszik, hogy képviselők nyújtják be általában, hogy nehogy legyen róla bármiféle vita (Nacsa Lőrinc: Itt a vita! Itt a vita!), társadalmi egyeztetés vagy ilyesmi.

Most itt a parlamentben mi elmondhatjuk a véleményünket, nevetünk, dühöngünk ki-ki a vérmérséklete szerint, aztán majd jön a kétharmados szavazás, lenyomták a torkunkon, és hurrá, ismét meg van ígérve valakinek valami, ami be van tartva. Ez a sorsunk. De azért elmondjuk a véleményünket, merthogy ez így nagyon nem jó, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)