Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Molnár Gyula képviselőtársam azt elfelejtette, hogy valaki nem lehet diploma nélkül helyettes államtitkár, de ha mégis szeretnénk, akkor megváltoztatjuk a törvényt. (Molnár Gyula közbeszólása.) Bocsánat, értem, rendben van.

Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy körülbelül ugyanígy tudom folytatni. Volt egy önkormányzati választás október 13-án. Akik azon elindultak, tudták, hogy mik a játékszabályok, mik az összeférhetetlenségi szabályok, mit lehet, mit nem lehet. Na de, ha Győrben Borkai úrnak le kell mondania bizonyos sajátos kirándulásai okán, és a Fidesz pont olyan jelöltet talál, aki egyébként kiváló kardiológusként azt gondolja, hogy ő ráér félállásban is polgármester lenni, és egyébként megtartja a munkáját… Megjegyzem azt a munkáját, amiben kiválóan teljesít, valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha ott marad kardiológusként. De ő mind a kettőt szeretné csinálni, hát, semmi gond, belematatunk egy kicsit a törvénybe.

(18.10)

Valamelyik önkormányzati képviselőt vagy külsős bizottsági tagot szeretnék kinevezni ide-oda állami céghez, hát, akkor semmi baj, kicsit belematatunk a törvénybe. Az ellenzéki polgármestereket meg alpolgármestereket persze piszkáljuk azért, mert ezer éve létező hagyomány és egyébként a Belügyminisztérium korábbi állásfoglalása, már a Pintér-féle Belügyminisztérium korábbi állásfoglalása alapján részt vesznek az önkormányzati cégeknek az igazgatóságában és felügyelőbizottságában, ahol egyébként nyilvánvalóan egyértelműen önkormányzati érdekeket képviselnek, ne törődjünk ezzel; na de, hát hogyha itt valamit a haverokkal el kell rendezni, akkor itt hozunk egy törvénymódosítást.

Mi van még? Ja, igen, el ne felejtsem: nem sikerült összeállítani a listát, nem az az eredmény lett, mint amit gondoltak, elfogytak a bevethető képviselők, nem nyertek elég egyénit, van ilyen, mert az ellenzék nyert, erre nem számíthattak előre, én ezt megértem; semmi baj, írjuk át a szabályokat, akkor lehessen úgy, hogy tilitolizzunk, hogy valaki lemond a listáról, aztán ha később meggondolja magát, akkor mégis visszaülhessen a listára, akkor majd ott lecseréljük, mindezt visszamenőleg természetesen, tehát arra is vonatkozik, aki már lemondott. Most én nyilván nem vagyok kellően művelt, az előterjesztő képviselő biztos meg tudja mondani, hogy név szerint hogy hívják ezt a szerencsést, akinek a kedvéért belematatnak a törvénybe. (Böröcz László: Arató Gergely!) Nem, ezt az örömöt nem szerzem meg önnek, hogy lemondjak (Derültség az ellenzék soraiban.), különösen azért, mert az országgyűlési képviselőkre még nem vonatkozik ez a szabály, úgyhogy nem. (Nacsa Lőrinc: Gréczy Zsolt! Gréczy Zsolt! ‑ Az elnök csenget.) De ha majd lesz olyan, amikor lesz olyan képviselőtársunk bizonyára, aki lemond, és aztán vissza szeretne ülni, akkor nyilván lesz törvénymódosítás is hozzá, már persze ha fideszes.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, tényleg azt tudom önöknek mondani, hogy tehetnénk úgy, minthogyha komolyan lehetne venni ezt a törvényjavaslatot, mintha ez tényleg arról szólna, hogy valami iszonyatos problémát szeretnének orvosolni, mert sorba állnak az emberek a városháza előtt, és sírnak (Derültség az ellenzék soraiban.), hogy valamelyik fideszes képviselő még beülhessen még egy igazgatótanácsba valahol, de nyilván nem így van, ennek a törvényalkotásnak a célja különböző fideszes kollégák szociális problémáinak a kezelése. Én mindezt értem, együtt is érzek velük, de azért azt ne várják már, hogy ezt így meg is szavazzuk! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)