Mátrai Márta (Fidesz)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az Emberi Jogok Európai Bíróságán 2016. áprilisában pert nyert a norvég újnáci tömeggyilkos a norvég állammal szemben, mert a börtönben hidegnek találta a kávét, már tudtuk, hogy nincs messze az az idő, amikor a józan ész trónfosztását a magyarokon is számon fogják kérni.

A bírónő ítéletében kifogásolta, hogy nem szenteltek elég figyelmet a tömeggyilkos mentális egészségének védelmére, és idézem: „ez embertelen és megalázó bánásmódnak minősíthető, aminek tilalma még egy terroristára is vonatkozik”.

Az ítélet nagylelkűen megállapította azonban azt is, hogy a családi élethez való jog azért nem sérült. Ez a tömeggyilkos a börtönben három cellát használhat, futópadot, szobabiciklit (Dr. Varga-Damm Andrea: Magyarországról beszélünk!), számítógépes játékokat kapott, újságokat, magazinokat, könyveket olvashat, látogatókat fogadhat, mindezek ellenére embertelen bánásmódra, kínzásra, a mikrohullámú sütőben melegített ételek minőségére, a műanyag evőeszközökre panaszkodott. A végén a norvég államot kártérítésre kötelezték, sőt a perköltséget is neki kellett fizetni, mármint a norvég államnak. Ez ma az európai bírósági alapértelmezés, hölgyeim és uraim, akik itt bekiabálnak, amelyhez nekünk alkalmazkodni kellene ‑ szerintük.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar kormány benyújtotta a T/9241. számú törvényjavaslatát, amely a börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről rendelkezik. Az előttünk lévő törvényjavaslat öt paragrafusból áll, amelyekből az 1., 2. és 5. § határidőket állapít meg a kormányra nézve: 2020. május 15-éig a bűncselekmények áldozatainak érdekeit érvényre juttató új szabályozási rendszert dolgozzon ki ‑ és itt kiemelném az áldozatok érdekeit ‑, figyelemmel a nemzeti konzultáció várható eredményére; 2020. szeptember 30-áig biztosítsa, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek átlagos kihasználtsága ne haladja meg a teljes kihasználtságot; 2020. június 15-éig pedig felfüggeszti a börtönzsúfoltság miatti panaszokat érintő kártalanítási összegek kifizetését.

Ismereteim szerint a börtönviszonyok uniós szabályozása, különösen a kínzás tilalma, ma olyan tág értelmezést tesz lehetővé, amelyben könnyen lehet találni komforthiány miatti kifogásokat. Az ilyen kifogások miatt indított kártérítési, kártalanítási perek társadalmi feszültséget keltenek, és jogos az állampolgárok és jogos a sértettek felháborodása. Jelenleg a magyarországi börtönökben, úgy, ahogy azt a miniszter asszony az expozéjában elmondta, 18 ezer fogvatartott van. A börtönviszonyok miatti kártalanítási perekben eddig 12 680 határozat született, és közel 9 milliárd forintnyi adófizetői pénzről rendelkeztek, ennek azonban csak a 10 százaléka került a sértettekhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Ezek után ki merné erre azt mondani, hogy ez már nem üzlet? „A börtönbiznisz ma már nagyobb nyereséget hoz az elítélteknek, mint a bűnözés. A magyarok igazságérzetét sérti, hogy nem létező okokból jutalmat fizessenek.” ‑ reagált a miniszterelnök úr. Ennél többet a társadalmi rend oldaláról, a közérdek védelmében nem is mondhatunk.

Az előttünk lévő törvényjavaslat szerint a bűncselekmények áldozatai érdekeinek érvényesítése érdekében kell a vonatkozó jogszabályokat módosítani, és csak ezt követően nyerészkedni a börtönkényelmen.

(12.40)

Amennyiben sor kerül kártalanításra, a kényelmetlenségért megítélt összeg álláspontom szerint is erkölcsileg méltóbb helyen van azoknál, akiknek az elkövetők a sérelmet okozták. Amikor ez teljesült, akkor esetleg beszélhetünk minden másról.

Erről is fog szólni a soron következő nemzeti konzultáció, amely felkéri az állampolgárokat, hogy nyilvánítsák ki véleményüket ebben a kérdésben is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a börtön nem szanatórium. Ez egy büntetőhely, amit a magyar bíróság az elítélteknek jogerősen kiszabott. Erre utalt Orbán Viktor miniszterelnök úr a rádióinterjúban amikor arról szólt, idézem: „Csak hogy a hallgatók is értsék: a börtön nem egy romantikus hely.” A büntetésnek része a mozgás korlátozása, a kötelező napirend, a viselkedési normák felügyelete és minden más, ami egyébként a büntetés részét képezi.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy szólni kell arról a közreműködésről, amelyet néhány ügyvéd jól fizetett feladatként felfedezett magának. Ez a joggyakorlat felveti a joggal való visszaélés magatartását, amely alkalmas a jogbiztonság fellazítására.

Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy a jogtudomány mit is ért ezen. Joggal való visszaélésről akkor beszélünk, ha egy jogalany a jogrend által biztosított alanyi jogot úgy gyakorolja, hogy az általa képviseltek ellentétesek a jogrend egésze által szem előtt tartott érdekekkel. Az így létrejött eredmény ‑ mint esetünkben is ‑ igazságtalan, elfogadhatatlan és célszerűtlen.

A Jogtudományi Enciklopédia nem véletlenül mutat rá arra, idézném szó szerint: „A joggal való visszaélés tilalma alkalmas arra, hogy a törvénykönyv zárt rendszerében hasznos ’vészkijáratként’ funkcionáljon: megfelelő alkalmazás esetén kiváló eszköz arra, hogy a törvényhozó által előre nem látott, tipikustól eltérő kivételes helyzetben, igazságos megoldást eredményezzen.” Tehát itt is az igazságos megoldáson van a hangsúly, ami a komforthiány miatti kifogásokra alapított ítéletek esetében egyáltalán nem érvényesül.

Problémát jelent, hogy a jogvédők közül sokan elbizonytalanodnak abban, hogy hol húzódik az az erkölcsi mezsgye, ahol a jogi segítség már a közrend és a közerkölcs rovására megy. Ha egy társadalomban az erkölcs viszonylagossá válik, akkor a jogi segítség is relatív lesz, és hasonló feltételeket támaszt a maga számára, ami már a törvényre rontás előszobája. Ha megrendül a jogi segítség erkölcsi tartásába vetett bizalom, akkor ez ott a törvénytiszteletre mért súlyos csapás. Okkal gondolhatják az elítéltek, hogy ez a pénzfelhajtó ügyvédi magatartás valami közös üzlet a rabok és ügyvédek között és nem a közrend védelme érdekében végzett tevékenység.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim számára is ismert tény, hogy a börtönzsúfoltság az elmúlt években jelentősen csökkent (Dr. Varga-Damm Andrea: 1 százalékkal! Egy! ‑ Kezével mutatja.), több férőhely van, mint korábban.

Az elítéltek részére lehetőség van a büntetésük letöltésének ideje alatt arra, hogy tanuljanak, dolgozzanak és szakképesítést is szerezzenek, hogy később ne okozzon problémát az, hogy visszatérjenek, visszailleszkedjenek a társadalomba. Az elmúlt évtizedekben kifejezetten javultak az elítéltek életkörülményei, így ezek a követelések teljesen méltatlanok és méltánytalanok.

Tisztelt Országgyűlés! Ezúton kérem önöket, hogy az előttünk lévő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)