Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára az ön figyelmét sem kerülte el a tokaji bormegsemmisítési botrány. A Grand Tokaj Zrt.-ről beszélünk, ami, hangsúlyozom, állami tulajdonú cég. Itt az elmúlt fél évben, az elmúlt év nyarától kezdődően egy brigád napi rendszerességgel, folyamatosan, válogatás nélkül semmisítette meg a ’60-as évektől egészen az elmúlt időkig származó teljes nemzeti borkészletet, ami a tokaji pincékben, a szegi pincében volt található. El lehet gondolkodni azon, hogy ez ‑ tisztán szabadulási értéken, folyóborként számolva, csak a termelői minimálárat nézve is ‑ micsoda veszteség, nemzetgazdasági veszteség.

Rengeteg bizonyíték, videofelvétel, hangfelvétel, képek és különböző táblázatok kerültek elő. Például hadd mondjam el, hogy egy átlagos munkanapra mi volt kiadva ennek a brigádnak. A 2000-es évjáratú 6 puttonyos aszúból 1612 darabot kellett megsemmisíteni, több mint 13 ezer palack 2008-as száraz szamorodnit és közel 10 ezer üveg eszencia is ment a kukába; de mondom, ez csak egyetlen feladat.

De sajnos a borvidék nemcsak ezen szörnyű hír miatt került mostanában elénk, hanem bizony a gyalázatos zöldszüret is ezt a térséget, ezen szőlőtermelőket érintette leginkább, és persze ez nem véletlen. Hiszen az itt élő bogyótermesztők már sok-sok éve várnak arra, hogy az ő problémáikra a kormány valamilyen választ, valamilyen megoldást kínáljon. Javaslataik is voltak. Ezeket rajtam keresztül el is juttatták önökhöz, de sajnos érdemi válasz azóta sem érkezett.

Önök mindössze annyit tettek, hogy közölték az ott élő bogyótermesztőkkel, hogy arra se számítsanak, hogy egyetlenegy szem szőlőt átvesznek tőlük, és ilyen formában gyakorlatilag a zöldszüretre lettek kényszerítve. Némi EU-s pénzt, némi alamizsnát tehát kerestek nekik azért cserébe, hogy az egész éves fáradozásuk eredményeként ne szüreteljenek, hanem éretlenül a tőke alá metsszék a fürtöket.

Nem lehet ezek után csodálkozni, hogy hatalmas léptekben tart tehát a tokaji borvidék és egyébként sok más hazai borvidék is a teljes megsemmisülés felé, legalábbis a tekintetben mindenképpen, hogy a hagyományos, több generáció óta szőlőtermesztésből élő családok tönkremennek, és egyfajta birtokkoncentráció zajlik le ezeken a területeken, amit nyilvánvalóan önök nem bánnak, hiszen jellemzően az önökhöz köthető oligarchák szerzik meg a legjobb dűlőket, így van ez Tokaj-Hegyalján is.

De kanyarodjunk egy kicsit vissza a Grand Tokajhoz! És, államtitkár úr, mivel rendre, amikor önök számára kényes kérdéseket teszünk fel, folyamatosan olyan válaszok érkeznek, amelyek vagy vádaskodást tartalmaznak csupán vagy mellébeszélést, ezért szögezzünk le néhány tényt már az elején, hogy mik azok a válaszok, melyek nem elfogadhatók. Például a bortörvényre való hivatkozás. Több millió palack, egyébként önök által elismerten semmiféle élelmiszer-biztonsági kockázatot nem tartalmazó bor megsemmisítésénél ne hivatkozzon a bortörvényre!

Ha bármikor önöknek saját érdekük úgy kívánta ‑ a rokonaik érdeke, a haverjaik érdeke úgy kívánta ‑, akkor rendkívüli parlamenti ülést hívtak össze, vagy kivételes sürgősséggel verték át az adott jogszabályt a Házon, de érdekes módon több millió palack bort megmenteni nem volt idejük az elmúlt tíz évben sem.

Lepárlással, európai uniós lepárlással se védekezzen, hiszen nyilvánvalóan ezt a rendszert nem arra találták ki, hogy egy egész nemzeti bortartalékot így menekítsenek ki vagy semmisítsenek meg ‑ nézőpont kérdése ‑, ráadásul nem is ez történt vele, hanem Kunfehértóra került egy olyan helyre, egy olyan gyárba, ahol ipari lepárlással téli szélvédőmosó folyadék lett javarészt az UNESCO-világörökség részét képző, Tokaj-Hegyalján megtermelt borból, hungarikumból; miközben persze lett volna értelmes felhasználási módja is.

Szintén például ‑ hogy mást ne mondjak ‑ szeszfőzdék érdeklődtek, hogy ők szívesen lepárolnák, cefrének megvásárolnák ezt a bormennyiséget. Elhajtották őket amellett, hogy elárulták, hogy tényleg semmiféle minőségi probléma nincs ezzel a borral, de egész egyszerűen nem értékesíthetik, azaz egy veszteséges állami cég nem mérsékelhette legalább úgy a veszteségeit, hogy értékesíti ezt a mennyiséget, ha már bornak nem voltak hajlandóak eladni. De hát miért nem voltak hajlandóak? És itt jön a csavar a történetbe: Dereszla.

Tokaj-Hegyalja második legnagyobb pincészete Mészáros Lőrinc, az önök kedvenc oligarchájának kezén van, akit évek óta zavart az, hogy állami dotálás mellett működik a konkurencia. Most úgy tűnik, hogy piactisztítás folyik valójában a háttérben, és igyekeznek számára elintézni azt, hogy még több profitot tudjon zsebre tenni. Egyébként is: mióta Mészáros Lőrinc betette a térségbe a lábát, kisgömböcként terjeszkedik folyamatosan, szintén a helyi bortermelők és szőlőtermelők kárára.

Ezekre várom érdemi válaszát, államtitkár úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), konkrét felelősök megnevezése mellett. (Taps a Jobbik padsoraiban.)