Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétezer év óta a keresztény kultúra része a teremtésvédelem. Ez szemléletet és magatartást jelent. Azokat a szempontokat foglalja magába, amiket ma természetvédelemnek, környezetvédelemnek, fenntartható fejlődésnek vagy klímavédelemnek nevezünk.

A történetnek három szereplője van, maga a természet, az ember és az emberi tevékenység. A természettel mindenki találkozik, aki megcsodál egy tájat a szépségéért, az évszakonként változó növényvilágot vagy az állatvilág változatosságát, de különösen azokat a törvényszerűségeket, ami ezt a világot irányítja. Az ember része a természetnek, másrészt viszont felette áll. A keresztény tanítás szerint a Teremtő rábízta az emberre a világot, hogy művelje és őrizze azt. Az őrzés azt jelenti, hogy úgy adja tovább a következő generációnak, ahogy ő kapja, a művelés pedig azt, hogy használja azt a csodálatos ajándékát, amit alkotóképességnek nevezünk, vagyis legyen felelős gazdája a teremtett világnak. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy a szélsőséges ökocentrikus és biocentrikus szemlélettel szemben mi azt mondjuk, hogy az ember és más élőlények között ontológiai és értéktartalmú különbség is van.

Ma a teremtésvédelem gondolatának legfontosabb üzenete, hogy a környezeti válságot szemlélet- és magatartás-változással kell kezelni. Ilyen értelemben mondjuk azt, hogy ez a kérdés antropológiai természetű. És most értük el az emberi tevékenység kérdését, ami a jelenlegi válság legerőteljesebb kiváltó oka. Mindenekelőtt azt kell azonban kimondanunk, hogy a tudomány és a technika vívmányai önmagukban pozitívak. A probléma az utilitarista gazdasági modellben van, amelynek kizárólagos szempontja a haszonmaximalizálás. A rövid távú gazdasági érdek ütközik az emberiség hosszú távú érdekével. Eljött az idő, hogy újra kell gondolnunk néhány kifejezést, a fejlődés, a haladás, a növekedés és a jólét fogalmát. Határt kell szabni, méghozzá a fenntarthatóság keretein belül a termelési és fogyasztási kényszernek. A fenntarthatóság pedig nem mást jelent, mint annyi fogyasztást, amennyi pótolható. A teremtett világ ugyanis csak bizonyos mértékig képes a regenerálódásra. Meggyőződésem az, hogy a felelős gazdálkodás és a környezet megóvása összeegyeztethető, de ehhez szükséges a mentalitás és az életforma váltása. Ez a legfontosabb gondolata a keresztény egyházak különböző megnyilatkozásainak, amelyekből csak néhányat említek címszavakban: a 2008-as püspökkari körlevél a teremtett világ védelméről, vagy Ferenc pápa legutóbbi ilyen témájú enciklikája, esetleg a patmoszi ajánlások néven ismertté vált megnyilatkozások.

A környezet védelme semmiképpen nem állhat gazdasági és pártpolitikai érdekek szolgálatában.

(13.50)

Ez egyfajta nemzeti egységet és nemzetközi együttműködést igénylő kérdés.

Néhány szót azért így befejezésképpen érdemes arról is szólnunk, hogy a válság kezelésének európai és hazai kérdései is vannak. A 2030-as, illetve ’50-es nagyívű klímacél teljesítése és ennek érdekében a gazdaságok jelentős átalakítása minden tagállam által vállalt feladat, azonban ennek költségei olyan mértékűek, amelyek csak külső segítséggel fedezhetők, a kormány becslése szerint 50 000 milliárd forint. Magyarország ehhez az Uniótól is segítséget vár. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)