Nagy Márton István

NAGY MÁRTON ISTVÁN, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hadd mondjam azt, hogy már több éve ülök itt és hallgatom önöket, és azt kell mondanom, hogy van egy csomó olyan hozzászólás, ami ‑ hogy is mondjam? ‑ számunkra egy kicsit furcsa, és erős politikai töltettel rendelkezik (Z. Kárpát Dániel: A parlamentben vagyunk!); vannak szakmai hozzászólások is. Mi azt szeretnénk, ha a jövőben a szakmai oldal még erősebb lenne, és akkor talán kezdődhet egy olyan vita, ami a Nemzeti Bank egyévi működéséről vagy jövőképéről szól.

Először hadd mondjam azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank hitelessége, hogy ki mondja meg, hogy hiteles vagy nem, vagy éppen romlik vagy javul, a számunkra a legfontosabb, hogy a piac mit gondol rólunk, hogy hogyan kommunikálunk, és a céljainkat hogyan tudjuk elérni. Ebben egyetlen horgonyunk van: az árstabilitás elérése és fenntartása. Ezt 2017-ben elértük, az inflációs célunkat, és 2017 óta a 3 százalékos cél, plusz-mínusz 1 százalékos sávban tartjuk az inflációt. Kérem szépen, a jegybankok nemhogy kisebb részének, hanem elenyésző részének sikerült az inflációs célját elérni Kelet-Közép-Európában, ez Magyarországon kívül a cseh nemzeti banknak sikerült. Tehát, ha így nézzük, akkor a Magyar Nemzeti Bank azon nagyon kevesek közé tartozik, aki az inflációs célját elérte, és fenn tudja tartani. Ha hitelességről beszélünk, ez a hitelesség egyetlen fokmérője, hiszen ez az elsődleges célja, a három mandátum közül a legfontosabb, és a másik kettőt csak akkor vehetjük elő, ha az első mandátumunk teljesült, vagy azt nem veszélyeztetjük.

Ami az eredményünket illeti, természetesen nekünk nincs eredménycélunk, sose volt. Sose volt! Az eredmény egy mellékhatása a mi monetáris politikánknak. Természetesen én azt szoktam mindig mondani: ha jó a monetáris politika, akkor kedvező mellékhatások generálódnak, van pozitív eredményünk. Még egyszer: ez nem cél, de ha negatív lenne ez az eredmény, akkor a költségvetésnek térítenie kéne, és akkor a költségvetés nagyobb kiadásokkal szembesülne.

Az eredmény pozitív hosszú évek óta, ’18-ban 50 milliárd körüli, de arról is be tudok számolni, amiről persze mindenki elfeledkezik, hogy ’19 tavaszán ezt az 50 milliárdot mi befizettük a költségvetés részére egy az egyben. Befizettük! Azt, hogy mi történik ezzel az eredménnyel, törvény mondja ki, hogy nekünk van mérlegelési lehetőségünk. Amikor veszteség van, akkor nincs mérlegelési lehetőségünk, a költségvetés térít. Mi a törvényeket betartjuk.

Árfolyam. Én értem, hogy az árfolyam egy nagyon fontos dolog, többször elmondtuk, hogy nincs árfolyamcélunk, minket nem is nagyon lehet behúzni abba, hogy a Nemzeti Banknak árfolyamcélja van, ne is próbálkozzanak azzal. Van nyilvános helye, és akár a médiában, akár a parlamentben képviselők vitatkozhatnak azon, hogy milyen árfolyam jó a gazdaságnak. Mi ezt nagyon szívesen olvassuk, nézzük. Azt szeretnénk ösztönözni, hogy ezek a viták minél szakmaibbak legyenek, és ne legyenek kiragadott népcsoportok, lakosság egyetlen csoportja, vállalatok egyetlen csoportja, hanem ezek alaposak legyenek, és felkészülten zajoljanak.

Ami az eurót jelenti, az eurócsatlakozás tekintetében mi az Unió tagjai vagyunk, vállaltuk az euró bevezetését. Itt nincs semmiféle kérdés. A kérdés az, hogy mikor történik meg. Ez a kormány döntése. Mi annyit mondunk, hogy a maastrichti kritériumrendszernek a 30. évfordulójára ‑ és Matolcsy elnök úr ebben nagyon sok cikket publikált, a 30. évfordulójára ‑ nekünk valamit kell mondani arról, hogy ezek a maastrichti kritériumok jók vagy nem.

(13.40)

Mi azt mondjuk, hogy nem jók, elavultak a 30 éves maastrichti kritériumok. És miért mondjuk ezt? Azért, mert a kelet-közép-európai régióban több olyan ország van, amelynek majd csatlakoznia kell, természetes, hogy beleszólunk abba, hogy mik legyenek a felvétel körülményei vagy követelményei. Ezek a követelmények elavultak, technikai követelmények vannak, mi azt gondoljuk, hogy ezt újra meg kell vizsgálni, és itt vitának helye van.

És azt is szeretném hangsúlyozni, hogy amikor arról beszélünk, hogy az eurócsatlakozás, miért nem mondják el azt, hogy ez nemcsak azt jelenti, hogy az árfolyamunk fixálásra kerül, hanem azt is jelenti, hogy elveszítjük a monetáris politikát, a független monetáris politikát. Tehát a kamatlábat nem mi határozzuk meg Magyarországon. Ezekről miért nem szólnak, amikor arról beszélnek, hogy eurócsatlakozást gyorsítani kellene vagy lassítani kellene, és sokan érvelnek amellett, hogy gyorsítani kellene, mert fel kellene készülni arra a válságra. Jó lenne ‑ még egyszer ‑, ha teljes körű képet adnának arról, hogy mit is jelent valójában az eurócsatlakozás, és annak fényében mondhatnánk el, hogy az eurócsatlakozást gyorsítani vagy lassítani kell. A Magyar Nemzeti Bank azon az állásponton van, hogy az eurócsatlakozás inkább később, mint hamarabb fog megtörténni, illetve ezt javasolja, és adott esetben a maastrichti kritériumrendszert alaposan újra kell gondolni.

Ami a gazdaságot illeti és a túlfűtöttséget. Ugye, ezt a szót nagyon sokan használják, hogy túlfűtött a gazdaság. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyors gazdasági növekedés, a magas gazdasági növekedés nem egyenlő azzal, hogy túlfűtött a gazdaság. Ha már 5 százalékos növekedést látunk, akár ’18-ban, de ’19-ben is, akkor már egyből azt mondják, hogy túlfűtött a gazdaság. Még egyszer: a magas növekedés nem egyenlő a túlfűtöttséggel. A túlfűtöttség definíciója az, hogy a gazdasági növekedés fogyasztásból történik, aminek van importvonzata, ezért romlik a külkereskedelmi többlet, átfordul deficitbe adott esetben, folyófizetésimérleg-hiány alakul ki. Magyarországon nincs ez.

Magyarországon egy közepes fejlettségi csapdából való kikerülés folyamata zajlik, méghozzá úgy, hogy nagyon magas a beruházási rátánk, majdnem 30 százalékos, ami világelső beruházási ráta, és a beruházások hajtják az importot, annak van importvonzata, és ezért romlik a külkereskedelmi mérlegünk. De ez jó, azért jó, mert a potenciális növekedésünket azon keresztül, hogy több kapacitás lesz, több gép lesz, több tőkeberuházás lesz, növeli. Így a magyar gazdaság potenciális növekedése ma már, azt gondoljuk, hogy nem 3-3,5 százalék, hanem inkább 3,5-4 százalékos kategóriában van. Tehát, még egyszer: amikor túlfűtöttségről beszélünk, az nem azt jelenti, hogy magas növekedésnél túlfűtöttség van, meg kellene nézni, mi az oka a növekedésnek, és a magyar növekedésnek a magas beruházási ráta és a nagyon erős, adott esetben FDI-beáramlás, és az, hogy minden hónapban több gyárat jelentünk be, hogy idetelepül, odatelepül, és fejlesztések zajlanak.

Ami az NKP-t, a kötvényprogramot illeti: igen, mi is olvassuk azt, hogy sokan kritizálják azt, milyen cégeknek jut, kinek jut ebből a kötvényprogramból. A kötvényprogram célja csakis a vállalati kötvénypiac fejlesztése; európai központi banki mintára, a teljes programnak a feltételrendszere megegyezik az NKP feltételrendszerével. Az, hogy milyen vállalatokhoz kerül, hogy az kormányközeli vagy nem kormányközeli, nekünk nincsen semmilyen jogunk itt mérlegelésre, aki bejön, jelentkezik a programba és eléri a ratingben a B+ kategóriát és a B+ kategória fölött van, magyarán jobb vállalat, az részt vehet ebben a programban. Ki mondja meg, hogy ha 50 százalék, 40 százalék, 10 százalék vagy 60 százalék a kormányközeli vállalatok aránya, az jó vagy nem? Ki mondja meg egyáltalán, hogy ki a kormányközeli? Elnézést, ne mutogassunk már ilyen tekintetben összevissza cégekre! Ezek a cégek ma a gazdaság nagyon fontos pillérei, és ezeket a pilléreket igenis támogatni kell a kötvényprogram felfuttatásával.

Ami a MÁP Pluszot illeti: itt is én nem értek sokakat, hogy a MÁP Plusz sikere, hogy sikerült egy olyan lakossági kötvényt kitalálni, ami lényegében rengeteg megtakarítót behozott, nemcsak a fővárosba, de most már megy vidékre is, és azt mondják, hogy ez a gazdagoknak jut ‑ hát, ez blődség! Tehát igaz, hogy a MÁP Plusz értékesítésének nagy része Budapesten kezdődött, mert itt kevesebb ember több pénzzel rendelkezik, de megy át a vidékre, és a vidéki hálózatokban a Postán keresztül növekedni fog, és itt több ember kisebb pénzét fogja irányítani a MÁP Pluszba. Ennek érdekében is megjelent a MÁP Plusz kinyomtatott formája, materializált formában, lehet kérni, hogy adott esetben ezt az értékpapírt fizikai formában tulajdonolja, aki akarja. A MÁP Plusz ilyen tekintetben mindenkihez eljut, de természetszerű, hogy Budapesten indul el az értékesítés. Kis türelmet kérünk, vidéken is meg fog jelenni a MÁP Plusz, és nagyon-nagyon sok ember számára elérhető lesz.

Ami az infláció mérését illeti: utána kellene nézni, hogy az infláció mérését ki határozza meg. Nem is a KSH, hanem van egy olyan inflációs index, amit úgy hívnak, hogy harmonizált inflációs index, ami az Eurostat hatásköre. Tehát amikor önök azt mondják, hogy az inflációmérést meg kellene változtatni, forduljanak az Eurostathoz. Minden országban ugyanúgy mérik az inflációt, ugyanolyan elvek alapján. Nem biztos, hogy ez tökéletes, mi is azt mondjuk, hogy ez nem tökéletes, vannak olyan tényezők, amit önök említenek, a lakásárak, amit, ha beletennénk, fölfelé húznák, de vannak olyan tényezők, mint például a technológiai növekedés, ami viszont lefelé húzná, hiszen ma egy kocsi kevesebb benzint fogyaszt, mind mondjuk, tíz évvel ezelőtt, amit egy inflációban nem veszünk figyelembe, hogy a fenntartás költsége vagy adott esetben a használati értéke növekszik.

Ami a bankokat illeti: hogy a bankok milyen terhelést jelentenek, ez a kormány és a parlament döntése, mi azt tudjuk mondani, hogy a bankok Magyarországon sajnos továbbra is nagyon drágák a fogyasztók számára, és nem működnek hatékonyan. Az IT-beruházásaik, az új infrastruktúrába, az új fizetési rendszerekbe való beruházásaik elmaradnak a régiós országokétól, sajnos lassúak, és adott esetben a digitális fejlődésből sokkal nagyobb részt kell kihasítaniuk, sokkal aktívabbaknak kell lenniük, nemcsak azért, mert adott esetben ez egy nemzeti trend, hanem azért is, mert meg kell küzdeniük a fintech cégekkel, és az nem elég, hogy ők kitűznek maguknak stratégiát, pénzt is kell áldozni rá, és erre van pénzük, hiszen tényleg nagyon jelentős az eredményük.

Ami a készpénzt illeti: a készpénz visszaszorítása nagyon hosszadalmas folyamat. A készpénz egy része vagyontartási elem, nem fizetési elem, és van, amit fizetési célból tartunk. Maga a MÁP Plusz ezen is fog változtatni, még egyszer, a MÁP Plusz idővel be tudja csatornázni a készpénzt is a megtakarítás ezen formájába, de türelem, türelem, türelem. Jelen pillanatban a készpénz növekedési üteme lelassult, és ez a lassulás igenis egy kedvező folyamat.

Végül, még mielőtt zárnám gondolataimat, uniós forrásokra térnék rá. Az uniós források vizsgálata szerintem nagyon fontos dolog, mi is vizsgáljuk. Mi azt mondjuk, hogy az elmúlt öt-hat évben a növekedés 40 százaléka külföldi forrásokból, benne uniós forrásokból valósult meg, és 60 százaléka hazai forrásokból, ami bankrendszert jelent, jegybankot jelent és költségvetést jelent. Ilyen tekintetben belföldi forrásokra alapuló növekedésünk van, és a jövőben is az lesz. De ez a 60-40 el fog mozdulni természetszerűen, az uniós források csökkenésével a belföldi források aránya növekedni fog. És ennek van tere, azért van tere, mert miközben nálunk a hitel/GDP arány akár a vállalati és a háztartási szektorban 20 százalék körüli, ha megnézzük Csehországot vagy Lengyelországot, kétszer-háromszor akkora. Tehát magyarán, a bankrendszer és a bankrendszer hitelezésének és annak felfutásának, amit mi úgy hívunk, hogy a bankrendszer penetrációjának, növelésének igenis van helye.

Végül, ha az MNB működését összegezném, nem tudnám máshogy összegezni, mint elnök úr, hogy az MNB működése ’18-ban igenis sikeres volt, és ha a sikerességének csak egyetlen kritériumát nézzük, hogy a gazdaság sikeres, és ’18-ban a gazdaság sikeres volt, és ehhez a jegybank hogyan járult hozzá, azt gondolom, már csak ebből is látszik, hogy a jegybank milyen működést, milyen kedvező és sikeres működést tudott felmutatni ’18-ban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(13.50)