Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Egy más világban élnek, azt gondolom, önök, és egy másféle működésben gondolkodunk mi. A Magyar Nemzeti Bank szerepéről, annak tevékenységéről, annak működési módjáról biztos, hogy eltér a véleményünk.

(12.40)

Ezek között a keretek között van olyan hat pont, melynek egy része, azt gondolom, biztosan nem lesz önnek újdonság, másik oldalról pedig, ha önök nem is akarnak ezen a helyzeten változtatni ‑ és én ezt így gondolom, hogy önök nem akarnak a helyzeten változtatni ‑, ennek következménye az, hogy ilyen értelemben a jelentésben való egyetértésről nemigen tudunk gondolkodni. Más világról szól a történet, más világban gondolkodunk, mert akkor, amikor a Magyar Nemzeti Bank önmagában, tevékenységében is vállalkozóként kezd el működni, én azt gondolom, ez nem elvárt, nem is elvárható és nem is elvárandó a Magyar Nemzeti Banktól.

Kezdjük a hat pontból az elsővel, ami ilyen értelemben, azt hiszem, az egyik jele annak, hogy önök ezt másként akarják megoldani. A Magyar Nemzeti Bank jelentését a Költségvetési bizottságban nem hagyták, hogy megtárgyalják. Nem hagyták azzal a döntéssel, hogy egyébként a Magyar Nemzeti Bank beszámolóit és a tevékenységére vonatkozó jelentéseket nem a Költségvetési bizottság, hanem a Gazdasági bizottság kapja meg. Ez természetesen elsősorban a Ház felelőssége, de ennek a bizottságnak, azt gondolom, ebben kell, kellett volna, hogy szerepe legyen. Ezért képviselőként, képviselőnként fejtjük ki a véleményünket.

Én úgy gondolom, hogy a Költségvetési bizottság arra hivatott és az a feladata, hogy ilyen szempontból a Magyar Nemzeti Bank elnökével, a Magyar Nemzeti Bankban működő Monetáris Tanáccsal igenis együttműködő viszonyban legyen. Önök ebből mindent elhárítanak, semmilyen bizottsági ülésen nem hajlandók részt venni, és tevékenységükről ott semmilyen tájékoztatást nem adnak. Ennek következménye az, hogy például a devizahitelesek támogatásáról és a megsegítésükre vonatkozó, mondjuk úgy, hogy tevékenységükről egészen más a véleményünk, és azzal, hogy tulajdonképpen ott is megpróbálják kinőni, hogy lassan ne kelljen velük foglalkozni, csak tudják, hogy hány ember életébe került mindaz, amilyen módon ehhez önök hozzáálltak!

Teljesen egyetértek, és azonos az álláspontunk a tekintetben, hogy az önök árfolyamátváltással kapcsolatos nyereségüket erre a területre kellett volna fordítani, nem pedig külön alapítványokba kimenekíteni, először azt mondani, hogy ez egyébként nem is közpénz és senkinek semmi köze hozzá, majd amikor a bíróság azt mondja, hogy ez közpénz, akkor most egyelőre csodálkozva néznek arra, hogy akkor lehet, hogy mégse kellett volna annyi szőnyeget vásárolni ebből, hanem inkább életeket menteni a költségvetésen keresztül, mert egyébként azt ilyen módon kellett volna megoldani.

Nem tudom, mit terveznek és hogyan lesz majd, amikor a kecskeméti egyetem működését el akarják indítani, mert addig, amíg a kövekre kell költeni meg a betonozásra, addig, azt gondolom, hogy könnyebb a helyzetük, de majd akkor, amikor ott a nagyon sok pénzzel és a többi egyetem lehetőségeitől messze eltérő körülmények között próbálnak majd működni, akkor lehet, hogy a NER rendszer keretei között ez néhányaknak majd sikerül, és majd önök ezt ilyen értelemben megfinanszírozzák, de a több száz milliárd forint, tisztelt alelnök úr, nem erre való. Azt kellett volna tenni, hogy a devizahiteleseket segítsék e tekintetben.

A másik az, amit az árfolyam-politikára vonatkozóan több megközelítésből képviselőtársaimtól már hallhattak véleményt. Engedje meg, hogy én azzal egészítsem ki, hogy önök tudatos árfolyamrontást csinálnak. Önök pontosan tudják azt, és pontosan arra készülnek, hogy egyre gyengülő forintárfolyam melletti gazdálkodással működjön el az ország. Én ezzel ellentétben továbbra is azt kérem önökön számon, hogy azért, hogy az önök részben gazdaságpolitikai, részben pedig a Magyar Nemzeti Bank tevékenységére vonatkozó mozgástér fenntartása érdekében menekülnek attól, hogy az euró bevezetésére sor kerüljön, ami, mondjuk úgy, hogy az állampolgároknak igenis érdeke volna, sokkal megnyugtatóbb, sokkal jobb lehetőségeket biztosító körülmények lennének.

Értem, hogy akkor önöknek nincs árfolyamnyereséggel kapcsolatos felosztási lehetőségük, nincs évente 50 milliárd forint, amit ebben el lehet költeni, és nem kell olyan tevékenységeket végezni, amivel be kell bizonyítani, hogy a Magyar Nemzeti Bank például 2019-ben is nyereségessé tehető vagy nyereségessé válik. Tehát e tekintetben a Magyar Nemzeti Bank rosszul csinálja azt, amit csinál, és mondhatnám, hogy az a hangoztatott függetlenség, amiről önök beszélnek, itt szó sincs ilyesmiről. Önök a kormányt kiszolgáló tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy önök is nyugodtan végezhessék a dolgukat a keretek között, ahogy önök gondolják.

A következő téma igazából az infláció ügyében, miközben én is azt gondolom, hogy az önök elsődleges feladata ebben van, az, amit az infláció tekintetében ‑ én most egy kisebb csoport szempontjából mondom ‑, az, ami a nyugdíjak szempontjából érezhető, az egészen más, mint ami a sokmilliós fizetéssel működő bankárok körében van. Addig, amíg a tudatos árfolyamrontás mentén a nyugdíjasok egyre szegényebbek lesznek ebben az országban, amit ők közvetlenül nem mindent érzékelnek ebből, de ne felejtsék el, hogy igen, van olyan rész, amit éreznek ebből, és ez, ami 2019-ben például bekövetkezett az élelmiszeráraknál, élelmiszerár-robbanásról nyugodtan beszélhetünk, olyan óriási különbségek vannak a tekintetben, hogy most a mindennapi bevásárlás mit jelent.

Végezetül egy, illetve két dolgot szeretnék még mondani. Az egyik az a működési mechanizmus, ahogy önök a Pénzügyminisztériummal ilyen, legalábbis távolabbról úgy néz ki, huzakodó viszonyban vannak. Jó volna egyszer megérteni és látni, mondhatnám úgy, hogy akár ellenzéki szempontból, jövőt tervező feladatok szempontjából, hogy a versenyképesség érdekében akkor most igazából mi van érvényben. A Magyar Nemzeti Bank 330 pontja az, amiből időnként kiragad egyet, és azzal megpróbál valamit tenni, és abban történik valami, avagy a Pénzügyminisztérium érvényesíti a saját elképzeléseit? Értem a vitát is, hogy akár ez még kívül is történhet, de az egy óriási nézetkülönbség, ami az euró bevezetésében vagy annak lehetőségében megjelenik.

Az elmúlt egy év alatt, mondjuk úgy, hogy kéthavonta hallottunk különböző elképzeléseket, hogy mi történjen, nem az euró bevezetéséről, hanem hogy most éppen gazdasági válságra kell felkészülni, vagy a valóság pedig az, ami itt a következő napokban kiderülhet, hogy újabb 50-100 milliárd forintot költenek el csak azért, mert egyébként a tartalékból ennyi megmaradt.

Ez a kormány döntése lesz természetesen, de az a megítélés abból a szempontból, hogy most akkor éppen visszafogottnak kell lenni, mert egy válság közeleg, vagy pedig igazából még lassulás sem várható, és ezért nyugodtan lehet szárnyalni, bármilyen építkezést megtenni, még akár értelmetlent is, csak a lényeg az, hogy elköltsék, a kettő között óriási a különbség, és a Magyar Nemzeti Bank ezt természetesen kiszolgálja, hol ezt mondja, hol azt mondja.

(12.50)

Arról a nevetséges helyzetről meg ne beszéljünk, amilyen helyzetbe hozta magát a Magyar Nemzeti Bank elnöke, amelyben készségesen beállt az oroszbarát eurázsiai törekvések kiszolgálójává, és bemondta azt a badarságot, hogy majd ebben a vonatkozásban kell gondolkodni. Majd eltelt néhány hét, s akkor rájött arra, hogy bocsi, mégis inkább az euró bevezetésével kellene foglalkozni, és akkor majd ez történjen. Ez az utóbbi két hónap teljesítménye a Magyar Nemzeti Bank elnökétől.

Mi lenne ön szerint, ha a Fed elnöke valami hasonlót mondana? Mi lenne ebben a világban? Miközben az egész rendszer bizalomra épül, hogy felelős emberek komoly nyilatkozatokat tudnak tenni. Azt gondolom, hogy itt most valamelyik biztosan megkérdőjeleződik. De az kétségtelen, hogy Matolcsy György bejelentése nem váltott ki sem valutaválságot, sem pedig olyan piaci hullámokat, amelynek következményeként bármely ország nehéz helyzetbe került volna.

Utolsó megjegyzésem konkrétan az írásos anyag szövegszerű részéhez is kapcsolódik, amelyben ismét csak visszaigazolva látom azt, hogy mennyire különbözőképpen látjuk a világot. Csak egyetlen dolgot emelnék ki: a forgalomban lévő készpénzállomány értéke 17 százalékkal bővült 2018 óta, miközben önök folyamatosan beszélnek arról, hogy hogyan kellene visszaszorítani és hogyan lehetne csökkenteni például a készpénzhasználatot. De azt elfelejtik megemlíteni, hogy ennek egyik következménye, illetve egyik oka az az illeték, az az átutalásokhoz kapcsolódó illeték, amivel önök sújtják a magánembereket is. Természetesen itt az indoklásukban egészen más szerepel. Azt gondolom, ebből is látszik, hogy különbözőképpen gondolkodunk e tekintetben.

Összefoglalva: ami a jelentést illeti, én nem a működést húznám alá, hanem azt, hogy az önök által folytatott politika egy olyan sajátos jelenség ebben a nemzeti együtt rabló rendszerben, amiben a Magyar Nemzeti Banknak is megvan a maga feladata. Ezt a létrehozott alapítványokon keresztül elvégzi, és ez, alelnök úr, akkor is így van, ha majd elmondja, hogy az alapítványok létrehozása milyen vagyonnövekedéssel járt együtt. Én azt gondolom, önök elvették az emberektől néhányak használatára azt, ami egyébként százezer embert illetett volna meg, és ezért szégyelljék magukat. Én ezt a jelentést semmilyen módon nem tudom támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)