Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ismeretes, a forint folyamatos gyengülése és a 2010-eshez, 2012-eshez képest lényegesen gyengébb sávba történő beállása brutális, évente több száz milliárdos kiadási terhet jelent a magyar lakosságra nézve, a magyar családok pénztárcáira nézve.

Múlt héten ismertettem önökkel, hogy egy önök által luxuscikknek nevezett okostelefon esetében, amit én azért mindennapi szükségletnek érzek, akár 30-40 ezer forint is lehet az árkülönbözet, pusztán és csak a forint gyenge árfolyama miatt, ahogy azt is elmondtam önöknek, hogy egy H&M-es ruhát venni egy bevásárlóközpontban sem tekinthető szerintem luxuscikknek; egy ilyen ruhadarab esetében 3-4 ezer forint is lehet a különbség, csak a gyenge forintárfolyam miatt, amit önök tudatosan helybenhagynak. Nem azt akarom mondani, hogy egyedül a kormány felelős egy deviza vagy valuta árfolyamáért, nem vagyok szakmaiatlan és felelőtlen sem. De azt mondom, hogy a nem cselekvéssel hagyják ezeket a káros gazdasági folyamatokat elburjánzani, aminek eredménye, hogy egy egyszerű importgyümölcs darabja esetén is lehet 30-40 forint az a pluszár, amit ki kell fizetni a kasszánál, pusztán azért, mert az Orbán-kormány és az MNB tulajdonképpeni közös stratégiája a gyenge forint megtűrése.

Ez a gyenge forint Orbán Viktor miniszterelnök úr szerint az exportáló cégeknek jó, és nincs okunk vitatkozni ezzel a szakmai megjegyzéssel; azt kell megvizsgálnunk, hogy kik ezek az exportáló cégek. Hogy a miniszterelnököt idézzem: kinek jó ez? Az exportáló cégek között minimális mennyiségű magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozást találunk, viszont rengeteg olyan multicéget, amelyet ez a kormány kedvezményez infrastrukturális támogatásokkal, munkahelyteremtési támogatásokkal, vissza nem térítendő dotációkkal és számtalan olyan kedvezménnyel, ami bődületes, a közteherviselés alól vonja ki gyakorlatilag ezeket a társaságokat.

Ha valaki kritikus a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok multikkal elbánó gazdaságpolitikájával szemben, akkor az én vagyok (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.); egyáltalán nem tudom elfogadni azt, hogy túlkedvezményezték ezeket a társaságokat, viszont azt hozzá kell tennem, hogy az Orbán-kormányok még ezen a vállalhatatlan retorikán is túltesznek és ezen a vállalhatatlan viselkedésen is túltesznek azzal a kedvezménytömeggel, amit indokolatlanul adnak oda. És Font képviselőtársam röhögcsélhet, de álljon fel, magyarázza meg, hogy miért tartják ilyen brutálisan alacsonyan gyengén a forintárfolyamot, miért kell a magyar lakosságnak több száz milliárdos bónuszterhet vállalni évente ezért, amikor a másik oldalon a kafetériaelemek megszüntetésével előállítanak mesterséges, papíron lévő bérnövekményt, de a valóságban ez nem feltétlenül létezik; amikor a lakástakarék állami lábának leépítésével szintén lehetőségeket vesznek el a magyaroktól, a 27 százalékos áfa helyben tartásával pedig szénné adóztatják egy európai uniós rekorder áfatartalommal a teljes magyar lakosságot, elképesztő összegeket vonnak el indokolatlanul.

A kérdésem az, hogy számszerűsítették‑e ezeket az indokolatlan elvonásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mennyibe kerül tehát a magyar lakosságnak az Orbán-kormány és az MNB stratégiájának megfelelő, elképesztően gyenge magyar forint. Várom az érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)