Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már megszokhattuk, hogy minden fontos dolognak szentelünk egy-egy napot az évben. Van Föld napja, környezetvédelmi világnap, madarak és fák napja, víz világnapja, a talaj napja, a biológiai sokféleség napja, hogy csak a környezettel összefüggőket soroljam.

Van azonban egy nap, amelynek nincs egy meghatározott napja a naptárunkban, ez a nap minden évben más dátumhoz köthető. Ez a nap a környezeti adósságunk napja, és arra a naptári napra esik, amikor az adott évre szentelt ökológiai kapacitásaink kimerülnek. Ettől a naptól kezdve a jövő generációitól vesszük el a természet erőforrásait, jövőbeni élet- és jólléti lehetőségeiket csökkentjük.

Ennek az alkalomnak a megállapítása ökológiai lábnyomunkhoz köthető. Ökológiai lábnyomunk összegzi az egyes emberek, a különböző társadalmak és a globális emberi társadalom környezeti terhelését, amelyet területnagyságban fejez ki. Az egyes nemzetek területi nagyságban kifejezett környezeti terhelése összevethető a kérdéses ország területi kiterjedésével, ahogyan az egész emberiség területigénye is összevethető a globálisan rendelkezésre álló terület nagyságával.

A fenntartható fejlődés eredeti értelmezésében azt jelenti, hogy az emberiség által elvett környezeti javakat azok megújulásának mértékén használjuk annak érdekében, hogy holnap és a jövőben bármikor kielégíthetők legyenek az alapvető emberi szükségletek. Az emberiség történelme során az egyes népek számos esetben felélték saját erőforrásaikat, és azokból erőt merve mások erőforrásait is gyarmatosították. Azok pedig, akik kiegyensúlyozottan éltek környezetükkel, nem herdálták el javaikat, legyőzöttekké váltak. Így nem a fenntartható életmód kultúrája bizonyult sikeresnek, hanem paradox módon azok jutottak hatalmi fölényhez, akik fenntarthatatlan módon nyúltak az emberiség közös javaihoz. Voltak ugyan kultúrák, amelyek megsemmisítették önmagukat, de az emberiség egésze soha nem került olyan helyzetbe, hogy túlhasználta volna bolygónk erőforrásait.

Ám technikai képességeink gyarapodásával ‑ amit sokan fejlődésnek neveznek - és ezzel párhuzamosan a népesség növekedésével, a múlt század hetvenes éveire eljutottunk odáig, hogy első ízben a történelemben meghaladtuk a bolygónk által adott ökológiai kapacitásokat, vagyis több természeti erőforrást használtunk fel, mint amennyi pótlódhatott. Több üvegházgázt bocsátunk ki, mint amennyit a talaj vagy az óceánok elnyelnének, több fajt pusztítunk ki, mint amennyi keletkezik, több talajt degradálunk, mint amennyi megújul, több vizet veszünk ki a Föld rétegeiből, mint ami pótlódni képes, és még sorolhatnám tovább. Az ökológiai túlkapásaink mérésére hivatott ökológiailábnyom-számítást a globális ökológiai­lábnyom-hálózat gondozza. Ebben az évben egy új modellre alapozva pontosították az ökológiai adósság napjait. Először 1970-ben haladtuk meg az egybolygós életmódot, akkor december 23-a volt az ökológiai adósság napja.

(15.30)

1980-ban már november 3-ánál jártunk, 1990-ben október 13-ánál, 2000-ben október 4-énél, 2010-ben augusztus 28-ánál, 2015-ben, ez évben pedig augusztus 13-án haladtuk meg bolygónk ökológiai korlátait.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor egy-egy népesség elhasználta környezetét, akkor odébbállt, más helyet keresett a világban. Amikor az emberiség bolygóméretben éli ki környezetét, akkor vajon hová megy majd? Jelenleg az emberiség éhségét másfél bolygó ökológiai kapacitása tudná tartamosan kielégíteni, és az igények növekedésével 2030-ra két bolygót követelne majd. De ahogy jelenleg ismerjük, jól lakható bolygók nincsenek a közelünkben. Addig azonban itt, a Földön indulnak el embertömegek egy jobb élet reményében, és az általuk okozott probléma elnémítja azokat, akik szót emelnek a jövő nemzedék érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalról.)