Dr. Józsa István (MSZP)

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Képviselőtársaim!Tisztelt Miniszter Úr! Nagy tisztesség ez a Háznak, hogy személyesen Varga Mihály miniszter urat köszönthetjük, és ő terjesztett elő egy ilyen nagy jelentőségű törvényt. (Varga Mihály: Értem az iróniát!)

Annál is fontosabb ez, mert igazából az ő felelőssége az a bizonyos Quaestor-botrány is, amely hivatalosan a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti tevékenységében elkövetett károkozás, de ha ő most nem miniszter, továbbra is Matolcsy György a miniszter, vagy valaki más, és nem Matolcsy György a Nemzeti Bank elnöke, és nem érvényesítenek egy ilyen rendkívül kockázatos felállást, hogy az egész tőkepiaci felügyeletet, biztosítási felügyeletet a Magyar Nemzeti Bankhoz, egy ilyen kétes - hogy mondjam - szakmai tudással bíró elnök felügyelete alá szervezik, akkor talán a Quaestor-botrány, illetve a brókerbotrányok sem okoztak volna ilyen rendkívül súlyos károkat mind a fogyasztóknak, mind a költségvetésnek, mind a magyar bankrendszernek.

Tehát az, hogy Varga Mihály miniszter úr most fontosnak tartja, hogy személyesen terjessze a parlament elé ezt a jogharmonizációs előterjesztést, úgy gondolom, teljesen helyénvaló. El kell ismerni, ezzel felvállalja a felelősségét annak, hogy a tőkepiaci és a biztosítási törvények megalkotásával neki komoly lehetősége, felelőssége, kötelessége van e terület eredményes, szabályozott működését illetően. Tehát ez a része, ha tetszik, kritika a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti tevékenységéről és egyfajta pozitív megállapítás a minisztérium, a miniszter úr feladatvállalását illetően, noha megkésve terjesztette elő ezt a jogharmonizációs törvényt. Már jóval előbb ide lehetett volna hozni ugyanis, és akkor valószínűleg a Quaestor-botrány károsultjainak dolgát is lehetett volna enyhíteni.

Valószínűleg, ha már évekkel, vagy jóval korábban hasonló szigorúságú, a fogyasztókat jobban védő, a kibocsátási tevékenységet szigorúbban ellenőrző törvény működik Magyarországon, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy a Quaestor mintegy 150 milliárd forinttal túljegyezze a saját kibocsátását. Emlékszünk, 60 milliárd forint értékpapír-kibocsátásra kapott engedélyt a pénzügyi felügyelettől, és ezt 150 milliárddal túljegyezte, összesen 210 milliárd forintért bocsátott ki értékpapírt úgy, hogy még rá is írta, hogy ezért ő semmiféle garanciát nem vállal. Tehát ha a felügyelet egy picit is, mondjuk, próbavásárlást végez, és kézbe vesz egyetlen ilyen, utólag hamisnak minősített értékpapírt, akkor menet közben meg tudta volna akadályozni ezt. Vagy ha szigorúbbak a kibocsátás engedélyezésének a követelményei, akkor az ilyen károk megelőzhetők lennének. Nagyon fontos, hogy a nemzetgazdasági miniszter, jelen esetben Varga Mihály, e feladatának a súlyát érzi és idehozta elénk ezt a törvényjavaslatot.

Azzal a megjelöléssel, ami az előterjesztésben szerepel, hogy a javaslat célja a fogyasztóvédelem erősítése az európai uniós jogszabályoknak a magyar jogrendbe való átültetésével, ez helyénvaló. Az, hogy módosítani kellett uniós jogharmonizációs okokból is a tőkepiacról szóló törvényt, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvényt, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt és a biztosítási tevékenységről szóló törvényt, ez célszerű, így egyszer összeszerkesztve egy törvényjavaslatba hozták elénk.

A tartalmi részeket tekintve a tőkepiacról szóló törvény módosítása során az értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó uniós irányelvnek való megfelelés érdekében vált szükségessé a székhely szerinti tagállam definíciójának meghatározása. A törvényjavaslat egyértelműsíti, hogy az egyes kibocsátók esetén milyen tagállam minősül székhely szerinti tagállamnak, illetve a harmadik országbeli kibocsátókra is tartalmaz rendelkezéseket. Rögzíti a törvény, hogy a rendszeres tájékoztatás körébe eső információnak, ahogy az előterjesztő is említette, tíz évig kell nyilvánosan hozzáférhetőnek lennie. Pontosítja az előterjesztés az éves és a féléves jelentések körét, illetve az ezek alóli kivételek lehetséges módjait, a legalább 100 ezer euró névértékű értékpapírt kibocsátók esetében. A jövőben csak a szabályozott piacra bevezetett értékpapír-kibo­csátókra vonatkozhat egyáltalán a mentesség. Módosítja az előterjesztés a féléves jelentések közzétételének határidejét is, a jövőben a beszámolási időszakot követő három hónapon belül kell közzétenni a féléves jelentést. Ez egyfajta zsinórmérték, amely feltehetően javítja a követhetőséget.

A biztosítási törvény tekintetében az Európai Unióban már 2009 óta érvényben lévő Szolvencia II. követelményeit vezeti át az előterjesztés a hazai jogrendben. A biztosítási törvény módosítása szerint, ha a biztosítási szerződés után igénybe vehető adókedvezmény vagy adójóváírás megváltozik, akkor a biztosítók 60 napon belül olyan szerződésmódosítást kötelesek kidolgozni, amely továbbra is lehetővé teszi a kedvezmény jogszabályban rögzített mértékének igénybevételét. A biztosítónak értesítenie kell ügyfelét a szerződés általa javasolt módosításáról. Az ügyfélnek 30 napja lesz a módosítás elutasítására, ha így dönt, a biztosító akkor sem mondhatja fel a szerződését. Amennyiben viszont az ügyfél a 30 nap lejártáig nem tesz semmit, akkor a szerződése a biztosító által javasolt módosításokkal él tovább, a hallgatás beleegyezés elvének érvényesítésével.

Ennek a módosításnak fogyasztóvédelmi hatása van, azt biztosítja, hogy a biztosítási kötvény tulajdonosa nem kerülhet olyan szituációba, amikor a megváltozott törvények esetén törvényt szegne, ennek az átvezetéséről a biztosító köteles gondoskodni, a kötvénytulajdonos elállhat az ilyetén történő módosítástól, vagy ha nem akar változtatni rajta, akkor az új körülmények mellett is él a szerződése. Tehát a megváltozott törvények betartásához elegendő a kötvénytulajdonosnak egy passzív magatartás is, nem kényszerít ki fogyasztóvédelmi szempontokra tekintettel aktív magatartást a törvényjavaslat. Véleményünk szerint ez egy előrelépés.

A jövőben az életbiztosítás díját úgy kell kalkulálni, hogy az elegendő legyen a biztosító valamennyi kötelezettségének teljesítésére. Ez is fogyasztóvédelmi megközelítés, hogy ne lehessen utólag ilyen-olyan pótköltségeket felszámolni a biztosítónak. A tervezet továbbá említi a biztosítástechnikai tartalékok képzésére vonatkozó kötelezettséget is.

Változnak a biztosítási titok szabályai, itt egy rést zár be a törvényjavaslat. Jelenleg a kiszervezett tevékenységet végzőnek nem kell megtartani a biztosítási titkot, a módosítás ezért kiterjeszti a könyvvizsgálókra és a könyvvizsgálói feladatok ellátásához szükséges adatokra is a homogén titoktartási kötelezettséget.

(10.40)

Ez végül is segítheti az outsourcingot, mert eddig akadálya lehetett bizonyos biztosítótársaságok könyvvizsgálói tevékenysége outsourcingolásának, hogy a kapcsolódó szervezetnek a kiszervezett tevékenység esetén nem volt kötelező betartani a biztosítási titkot. Ez szintén az élet által felvetett tapasztalat átvezetése.

Annak érdekében, hogy a kibocsátók és a befektetők teljeskörűen megismerhessék a társaságok tulajdonosi szerkezetét, egyértelművé válik, hogy közzétételi kötelezettség minden olyan pénzügyi eszközre vonatkozik, amelynek gazdasági hatása a részvények birtoklásához és a részvényszerzési jogokhoz hasonló; tehát vagyoni értékű jogot képez.

A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások vonatkozásában fogalmaz meg a biztosító nyilvántartásának vezetésére vonatkozó garanciális szabályt, szabályokat az előterjesztés, természetesen az uniós szabályok átvétele által. Bevezeti a tartós adathordozón történő tájékoztatás lehetőségét - ez egy előrelépés az elektronikus társadalom nyújtotta lehetőségek irányában -, továbbá határidőt állapít meg a biztosító számára a változásközléssel kapcsolatban. Egyértelműsíti a megtakarítási jellegű életbiztosítások jutalékcsepegtetési szabályainak, jutalékkifizetési szabályainak körét. Egyszerűsíti az előterjesztés, hogy a biztosítási alkusz által végezhető kiegészítő tevékenységet nem kell bejelentenie a felügyeleti nyilvántartásba, azt saját szakmai felügyeleti körben elvégezhetik.

A harmadik nagy területe a benyújtott törvényjavaslatnak, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása, rögzíti, hogy az európai hosszú távú befektetési alapok felügyeletét a Magyar Nemzeti Bank látja el. A módosítás a magyar jogrendbe átülteti az európai uniós irányelv által a tájékoztatási kötelezettségek megsértése esetére bevezetett új szankciókat is. Ezt már említette az előterjesztő Varga Mihály miniszter úr is, hogy a bírság maximumának meghatározása szerint a vállalkozások esetében kiszabható maximum a 10 millió eurós büntetés, és a természetes személyek esetében ez maximum 2 millió euró összegre rúghat. Az átszámítás az irányelv hatálybalépésének napján, vagyis 2013. november 26-án érvényes hivatalos euróárfolyam, azaz 298, forint 48 filléren kell átváltani a büntetés kiszabásának a határértékét. Emellett kibővíti a rendelkezés a felügyeleti díj alanyainak a körét is.

Mint a hozzászólásom bevezetőjében mondtam, az előttünk álló, döntően európai uniós jogharmonizációs előterjesztés támogatható. Tehát ami benne van, az helyénvaló. Most egy dilemma az ellenzék számára, hogy ami viszont nincs benne, azoknak a tapasztalatoknak egy értékelése, ami például a Quaestor-botrányhoz, a Quaestor által elsíbolt 150 milliárdos káresemény megelőzéséhez szükséges lenne, hogy ezeket a tapasztalatokat, ha már itt van előttünk egy ilyen törvényjavaslat, miért nem dolgozza fel az előterjesztő, miért nem érvényesíti ennek a jogalkotásnak a keretében.

Tehát a dilemmánk az, hogy ez a jogszabály támogatható, de kevés. A magyar helyzetet értékelve ebben az évben történtek ezek a brókerbotrányoknak nevezett sorozatos károkozások, csalások, bűncselekmények, amelyek közül a legsúlyosabb a Quaestor 150 milliárdja. Ezt miért nem dolgozza fel a jogalkotó, és miért nem érvényesíti?

Én most azt az álláspontot fogalmazom meg a parlament színe előtt, hogy ezt az előterjesztést támogatni fogjuk, ugyanakkor minden felszólalásunkban szorgalmazzuk, hogy értékeljék ki a brókerbotrányok tapasztalatait, és a lehető leggyorsabban hozzanak olyan, sajátosan a magyar működésre jellemző szabályokat- mondjuk, hogy a kibocsátóban, mint jelen esetben a Quaestorban ezek szerint nem lehet megbízni -, hogy minden egyes kibocsátási szakaszról, mondjuk, kötelező tájékoztatási feladatot kelljen teljesíteni, be kelljen vinni egy-egy mintapéldányt a kötvényből, mert ha ez megtörtént volna, akkor egy hozzáértő szakember látja, hogy hamis kötvényekkel árasztották el a piacot.

Tehát összefoglalva hozzászólásomat, támogatni fogjuk, de várjuk a további törvényalkotást. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)