Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem ismét szót, mert több dologra szeretnék reagálni, ami a vitában elhangzott.

Kezdeném talán a végéről, Szilágyi képviselő úr felszólalásával. Ameddig egyetértünk egymással, az addig biztosan terjed, hogy aki ennek a problémának a komolyságát nem látja át, az nem való ide az Országgyűlésbe. Ebből a szempontból abszolút egyetértünk, már a migráció problémájára gondolt nyilván ön is és gondolok én is. Éppen ezért sürgettünk olyan sok esetben, és most már azt tudom mondani, hogy nem hetek, hanem hónapok óta ötpárti egyeztetést, konszenzusos javaslat elfogadását, egy kiérlelt, egyébként minden politikai párt vagy lehetőség szerint minden politikai párt egyetértését bíró nemzeti konszenzusos fellépést ebben a témában.

(15.20)

Vagy összehozható, vagy nem, de a kormány eddig hetek, hónapok kérése ellenére, egyetlenegy esetben sem próbálkozott meg azzal, hogy ilyet kezdeményezzen. Pedig én azt gondolom, ha a kormány ilyet összehívna, vagy például a miniszterelnök mielőtt kimegy az EU-s csúcsértekezletre, azelőtt összehívná legalább a frakcióvezetőket egy ilyen fontos témában, mint ahogy az eddig szokás volt, az sokat segítene ennek a helyzetnek.

Önök egy meglehetősen problematikus szituációba lavírozták bele saját magukat. Staudt képviselő úr felszólalása ékes bizonyítéka volt ennek, amikor azt próbálta megmagyarázni, hogy miért szavaznak meg egy szerinte is pocsék rossz törvényjavaslatot. Merthogy ő nem akar elbújni a nem tudom én, milyen érvek mögé meg szakmai érvek mögé, ami egyébként azt indokolná az ő részéről, hogy ezt ne fogadja el, így hát a fogait összeszorítva, fogcsikorgatva, de mégis megszavazza a Fidesz javaslatát. Azt lássák, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, hogy nem csinálnak mást, mint hogy a Fidesz által önökre oktrojált törvényjavaslatokat, amelyek egyébként önök szerint sem segítik feltétlenül a migráció problémájának a megoldását, azért támogatják vagy azért kénytelenek támogatni, mert különben beleszorulnának önök is abba a szituációba, amit szintén a Fidesz állít elő mesterségesen, miszerint vannak a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes emberek és politikai erők. Ez egész egyszerűen nem több annál, mint Habony Árpádnak az újabb remek húzása, ami már nem is eredeti, mert körülbelül 26 ilyen szembeállításnak voltunk tanúi az elmúlt öt év során. Emlékezzenek vissza ezekre, én is sokszor idéztem már, most nem teszem, de ha akarják és felelevenítésképpen szükséges, akkor szívesen megteszem. Ez az, amibe önök is beleszorultak.

Annyi a különbség, hogy mi nem vagyunk hajlandók olyan törvényjavaslatokat támogatni, amelyekre azt mondjuk, amelyekről azt gondoljuk, hogy ennek az ügynek az érdekét nem szolgálják, mert szakmailag elhibázottak és rosszak. Hiába mondják nagy szavakkal azt, hogy mert ez lesz majd az óriási megoldása a migráció kérdésének, és aki ezt nem támogatja, az effektíve még hazaáruló is; én meg nem így gondolom. Én úgy gondolom, hogy hibás törvényeket akkor sem támogatok, ha egyébként látom azt, hogy ez az ügy fontos; sőt talán ma Magyarországon az egyik legfontosabb ügy, sőt talán ma Európában is az egyik legfontosabb ügy.

Ezért mondom el újra és újra és újra: legyen szíves a kormány ebben megpróbálni politikai konszenzust létrehozni. Legyen szíves befejezni azt a politikáját, amely szerint csak a saját megoldását tartja célravezetőnek, csak a saját megoldását hajlandó még megfontolás tárgyává is tenni, teljes mértékben kirekeszti az ellenzéki érveket, legyenek azok politikai vagy szakmai érvek, egyetlenegy okból, hogy ezt a szembeállító politikáját a továbbiakban is tudja folytatni. Ez elfogadhatatlan! S tudják, most én mondom azt itt a parlamentben, hogy ez az igazi aljasság ebben az ügyben. Ugyanis pártpolitikai, népszerűségi okokból meg se adják az esélyét annak, hogy egy nemzeti konszenzusos megoldás létrejöjjön. Ez az, ami az igazi felelőtlenség, és ez ellen egyetlenegy valaki tud tenni, és az nem más, mint a magyar kormány és a magyar kormánypártok. Ez az egy társaság az, aki tud érte tenni.

Üljünk le, beszéljük meg, vagy legalább engedjék ide a Ház elé azokat a javaslatokat, amiket mi megfogalmazunk! Ezek olyan javaslatok, tisztelt államtitkár úr, amelyek jórészt összhangban vannak a mostani magyar külügyminiszter kijelentéseivel és törekvéseivel. Ezeket sem hagyják, hogy megtárgyaljuk. Akkor ne haragudjanak, de ne hivatkozzanak arra, hogy az ellenzéki pártok blokkolják vagy bojkottálják a megoldást, mert ez egész egyszerűen nem igaz!

Tudják az a probléma, ha egy válságos helyzetben, legyen az bármikor a történelemben és bármilyen témában, valaki úgy kezdi az intézkedései sorozatát, hogy a hatékonyság érdekében a jogszerűséget, a jogelveket, a jogállami kritériumokat feláldozza, akkor az nagyon helytelen úton jár. Tudom, vannak olyan történelmi helyzetek, amikor a jog, a jog szabályai nem mások, mint betűhalmaz. Nem szeretnék idáig eljutni. A jog viszonylag szélsőséges esetekre is tartalmaz megoldásokat, még az önök Alaptörvénye is. Vannak rendkívüli jogrendek, a rendkívüli jogrendeknek vannak szabályozott keretei, olyan keretei, ahol bizonyos állampolgári jogok felfüggeszthetők.

Azt is mondtuk, hogy hajlandók vagyunk - mert látjuk azt, hogy új történelmi korok új jogi megoldásokat kívánnak - alaptörvény-módosításban gondolkodni és a szavazatunkat rendelkezésre bocsátani, hogy az Alaptörvény módosítása megtörténjen, de önök nem hajlandók ezzel élni. Önöknek egyetlen megoldási javaslatuk van mindenre, az erő politikája. Semmi más! Az pedig, hogy lehetnének olyan megoldások, amelyek a jogszabályok adta keretek között biztosítják a hatékonyságot, az önök füle mellett elmegy. Nem hajlandók ezen gondolkodni sem. Márpedig én azt gondolom, akkor jár jól egy társadalom, ha csak a végső esetben jut el oda, amikor a jog szabályai - ahogy fogalmaztam - már csak egy betűhalmazt képeznek majd, mert onnantól kezdve, hogy egyszerűbben fogalmazzak, szabadul el a pokol. Én ezt nem szeretném. Amikor ennek a kezdeti jeleit is látja az ember, akkor a parlamentben fel kell, hogy ez ellen szólaljon.

Én nem kérek mást, tisztelt képviselőtársaim, mint némi józanságot és belátást. Azt, hogy bár a közvélemény-kutatók azt jelzik, a Fidesznek növekszik a népszerűsége, ha szítja az indulatokat ebben a témában, akkor is próbáljanak nemzeti konszenzust elérni tárgyalásos úton. A Jobbiknak meg azt tudom mondani, hogy a legújabb felmérések szerint az önök népszerűsége annak ellenére csökken, hogy ezt a politikát folytatják, tehát ha úgy tetszik, még csak pártpolitikai szempontból sem feltétlenül éri meg. A mienk nem csökkent, sőt talán valamit még növekedett is. De én azt gondolom, nem ez kell, hogy a megfontolás alapja legyen, hanem az, hogy ha van egy közös ügy, egy olyan magyar és európai ügy, ami közös és felelősségteljes megoldást kíván, akkor legyenek szívesek ehhez mérten politizálni. Még egyszer mondom, mi nyitottak vagyunk erre.

Legvégül, hogy visszatérjek a konkrét törvényjavaslatra is: tisztelt képviselőtársaim, amit államtitkár úr mondott a határzár átlépéséről, illetve arról, hogy ez minősül bűncselekménynek, nem pedig a tiltott határátlépés, az igaz, de majd azt is meglátjuk, a döntéshozók közül ki hogy fogja gondolni, hogy ez mennyire állja ki a jogszerűség próbáját és mennyire nem. Románia és Magyarország közé például felhúzható ilyen határzár, ami azt jelenti, hogy ha ennek az elméleti lehetősége megvan, akkor annak is megvan az elméleti lehetősége, hogy ezekre a megyékre, például Szabolcs vagy Békés megyére hirdetnek ki rendkívüli állapotot. Ezért annak a lehetősége is fennáll, hogy emiatt majd újabb törvénymódosítást kell eszközölni.

Ezért mondom én azt, és ezért mondtuk többen a képviselők közül, hogy szakmailag azért nem jó ez a megoldás, mert nem egy általános megoldási javaslatot kínál, hanem a kormány jelenlegi döntéséhez igazodó jogszabály-módosításról beszélünk ahelyett, hogy számba vennénk, milyen lehetőségek vannak még. Osztom államtitkár úrnak azt a véleményét, mert abban igaza van, hogy schengeni határok közé ilyen nem húzható fel - kérdezem én persze, hogy meddig lesz még Schengen, ezt nem tudom, merthogy az épület roskadozik, ezt mindenki látja -, de Románia és Magyarország között felhúzható. És ha van ilyen hely, akkor még egyszer mondom, hogy érdemes általában gondolkozni ezekről a kérdésekről. Senki nem a kizárólagos illetékesség létjogosultságát vitatja, csupán azt mondom, ha praktikusan nem tartjuk meg azt, hogy kizárólag Csongrád megye lesz az, amely ebben illetékes - mert megtarthatjuk ezt, és akkor pénzt, paripát, fegyvert oda összpontosítunk, kicsit utazniuk kell majd a menekülteknek vagy szállítani kell őket, de hát ha a kormány így dönt, akkor így dönt -, hanem azt az egyébként valóban kézenfekvő megoldást választjuk, hogy a határ menti településekhez közel álló, erre alkalmas igazságszolgáltatási szervek bírjanak majd illetékességgel itt, akkor miért zárjuk ki azt, hogy mondjuk, a Békés vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság illetékes legyen egy ilyen ügyben.

(15.30)

Azt gondolom, ennek a lehetőségét meg kell adni, aztán, ha van ügy, akkor van, ha pedig nincs ügy, akkor nincsen. De nem a kormányzat aktuális döntésének megfelelően módosítgatjuk a büntető eljárásjogi törvényt vagy akár az illetékességről szóló törvényt vagy törvényeket! Én ezt kifogásoltam mindössze, és ne értse senki úgy, hogy a kizárólagos illetékesség vonatkozásában mint jogintézmény vonatkozásában fogalmaztam meg kritikai gondolatokat. Köszönöm szépen.