Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt jelen lévő néhány Jobbikos Képviselőtársam és egyetlen Független Képviselőtársam, akik itt maradtak az utolsó nap utolsó perceiben! „Elfújta a szél” ‑ azért választottam Margaret Mitchellnek ezt a regénycímét felszólalásomul, mert úgy látom, a Fidesz politikájának és a kormányzatnak az elmúlt időszakban történő értékelésére nem lehet sokkal többet mondani, mint azt, hogy elfújt lassan minden reményt és lehetőséget a szél.

2010-ben, megmondom őszintén, bár már akkor is LMP-s voltam, de én nagyon bíztam abban, hogy a Fidesz-kormány érdemi változást fog hozni a magyar társadalomban, de a következő négy évben azt kellett látnunk, hogy kicserélik a bűnözői brigádok vezetőit, és érdemi változás nincs. Utána, amikor 2014-ben idejöttem a parlamentbe, azt gondoltam, hogy lehet a konstruktív ellenzékiségnek szerepe, és lehet jobbá tenni a jogszabályalkotást, de az elmúlt egy év most már nagyjából rámutatott arra, hogy szó nincs erről; itt egy egyszerű egypártrendszer 2.0 van, amikor egy párt dominálhat minden tekintetben, és az ellenzéknek itt semmi szerepe nincs, azon kívül, hogy fenntartja a demokrácia látszatát a jelenlétével, de valójában neki nem osztanak lapot.

Nyilvánvalóan többszöri elkeseredésemben, amikor azt látom, hogy hogyan működik a magyar Országgyűlés, hogyan szolgálja pusztán üzleti érdekcsoportok érdekeit, előveszem Magyarország Alaptörvényét, a Nemzeti hitvallást, és olvasgatom, hogy vajon hogyan is kellene működnünk. Meglepve látom benne, hogy a IX. cikk (1) bekezdése azt mondja, hogy „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”; ugyanakkor csináltak egy goebbelsi propagandagépezetet a köztévékből, a közszolgáltatókból, és itt annak van joga a véleménynyilvánításhoz, aki kormányzati szinten van, a többiek lehetőség szerint csak a baráti körükben beszélgethetnek.

Utána azt mondja a X. cikk (2) bekezdése, hogy „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni”; ugyanakkor az akácból, egy invazív idegenhonos fajból lehet hungarikumot csinálni és hősként kikiáltani, mert nyilvánvalóan a kormányra nem vonatkozik az, hogy mit mond az alkotmány.

Azt mondja a XII. cikk, hogy „Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz”. Hát, ez az első, amikor azt mondhatom, hogy röhög a vakbelem ‑ hát kinek van itt joga, kinek van lehetősége arra, hogy megválogasson ilyeneket?! Miről beszélünk, amikor az elmúlt fél évben háromszor dőlt meg a kis- és középvállalkozások bedőlésének az aránya, és lassan, ha nincs közmunkaprogram, nincs foglalkoztatás? Tehát nem tudom, ez az alapjog hogyan lesz biztosítható.

A második, amikor, gondolom, csendesen elmosolyodtak ezek a komondorpárti képviselők, amikor ezt leírták, ez „A nők és férfiak egyenjogúak”. Hát, nyilvánvalóan itt is lehetne hosszan beszélni, és képviselőtársam ezt meg is szokta tenni.

De ami már zavar családapaként, az a XVI. cikk, amelyben azt mondják, hogy „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi (…) fejlődéshez”; mindenkinek ‑ kivéve, aki a magyar vidéken él, ahol nem tudják felújítani a testnevelőtermeket, ahova nem jut egy normális mozgáskultúra-fejlesztő játszótér, mert szétlopják az országból az európai forrásokat, amiből ezt kellene csinálni; ahol nincsenek meg a források ahhoz, hogy megfelelő pedagógusokat fizessenek meg, nincsenek informatikai termek.

De azt is mondja az Alaptörvény: „A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.” Hogy? Amikor megmondják azt, hogy hittanból vagy erkölcstanból mit tanuljon a gyerek; amikor azt mondják, hogy kisgyermekkorától kezdve menjen óvodába, és a lehető legkevesebb időt töltse nagyszüleivel vagy a családdal? Mégis hogyan?

Aztán azt is mondja az Alaptörvény, hogy „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez”, és mondja még ugyanez a XVII. cikk: „Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.” Ez a két cikk azt mondja, hogy gyakorlatilag alkotmányellenesen foglalkoztatjuk a közmunkásokat, akiknek nem jár a munka törvénykönyvében meghatározott fizetés, akinek nem jár ugyanaz a minimálbér, amelyet meghatároz az állam, és hol van az, hogy az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételek meglennének?! Nyilvánvalóan ebben is alkotmányellenesen működik az ország.

De azt mondja a XIX. cikk, hogy legalább az „Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult”. De milyen törvények azok, amelyek alapján kirugdossák a tolószékből az embereket, hogy menjenek vissza a munkaerőpiacra? Milyen törvények azok, amelyek nem teremtik meg a munkafeltételeket, és mégis ezt várják el?

Nyilvánvalóan a szakmámból adódóan a kedvencem az, hogy „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”. Kíváncsi vagyok, ezért mit tesz a magyar kormányzat. De nagyon sokat nem, hiszen egymás után buknak le a méregraktárak, amik ellen semmit nem teszünk.

Azt mondja még az Alaptörvény, hogy „Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen”. Hát, ebben a közhivatalban érvényesül az, hogy „csak a Fidesz”, és nagyon-nagyon kevés az, aki vezetői tisztségben meg tudott maradni ebben az országban ettől eltérően!

S ha végigmegyek az Alaptörvény különböző szakaszain, azt kell megállapítom, hogy mindazok, akik megalkották az Alaptörvényt, kidobhatják ezt, mert saját maguk tiporják lábbal, és az elmúlt egy év ennek a bizonyítására szolgált számomra. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)