Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy a XX. századi diktatúrák milyen előszeretettel éltek a bűntudatkeltés fegyverének kínzóeszközével. Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot megosztani kedves képviselőtársaimmal.

„Szisztematikus bűntudatot keltettek az emberekben, társadalmi csoportokban és gyakorlatilag az egész társadalomban. Félelmetes fegyver volt ez, mert a bűntudat megbénítja az embert, csökkenti ellenálló képességét, védtelenebbé teszi az elnyomással szemben. Elég, ha itt csak arra utalok, hogy az ötvenes-hatvanas években a kommunista hatalom milyen óriási rombolást végzett a magyar társadalom tudatában ezzel a bűntudatkeltő stratégiával. Megalázták, megbélyegezték, megnyomorították az embereket. A mesterségesen gerjesztett bűntudatot a politikai elnyomás szolgálatába állították.”

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem fogják kitalálni, hogy kitől vannak ezek a mondatok. A szélsőjobboldali vagy éppen nacionalista elhajlással igazán nem vádolható, viszont kétségkívül hatalmas, bámulatos tudással rendelkező Hankiss Elemér „Az emberi kaland” című könyvének „A bűntudat politikája” című fejezetéből idéztem.

A Háárecnek, a LiveLeaknek és a kuruc.info-nak köszönhetően tudhatjuk, máshol is hasonlóképp működnek a dolgok, hiszen a minap Berlinben egy izraeli újságírókkal megejtett beszélgetés során az izraeli nagykövetségi szóvivő kerek perec kijelentette: a cionista államnak nem az az érdeke, hogy normalizálódjon a két ország közötti kapcsolat, hanem az, hogy fenntartsák a németek lelkében a holokauszt miatti bűntudatot. Ez azonban legyen a németek baja.

Minket súlyosabban érint, hogy kétféle tükröt, egyet a maguk, egyet pedig a világ maradék része számára használó amerikai külügyminisztérium is kiadta a jelentését az emberi jogok állapotáról, amiben ‑ micsoda meglepetés ‑ megállapították, hogy kirekesztők, cigányellenesek és antiszemiták vagyunk. A trianoni gyalázatot PR-szinten megalapozó, a magyarságot bő évszázada lejárató antantügynök Wickham Steed és Seton-Watson sírva könyörögne a receptért. És minderre ‑ közpénzek felhasználásával ‑ még itthonról is rájátszanak.

Ősszel kerül a mozikba a közbeszédben csak „Magyar Gárda-filmként” elhíresült Veszettek, amely a Filmalap eddigi legdrágább filmje. A készülő, úgynevezett remekművet Andy Vajna úr 790 millió forintos támogatásban részesítette, nyilván a magyar adófizetők pénzéből, s nem a Fidesztől hűbérbe kapott, jól jövedelmező kaszinóbiznisz által megtömött saját zsebéből.

(23.50)

Viszont a Jobbik régi követelése, hogy a hazai filmgyártás ‑ néhány kivételtől eltekintve ‑ végre ne csak kétes értékű, bel-pesti romkocsmák sznobériába poshadt törzsközönségét szórakoztató rétegfilmeket, valamint a magyarságot kvázi bűnös múltú népként feltüntető alkotásokat készítsen, hanem mint normális helyzetű országok esetében, itt is kerüljön sor a nemzeti múlt büszkeségre okot adó hősi küzdelmeinek, példamutató heroikus személyeinek a bemutatására.

Csodálatos történeteink nem csupán a nagyvilág számára ismeretlenek, de azokról az itthon felnövekvő generációk tagjai is egyre kevesebbet tudnak, így szinte törvényszerűen filmvászonra vitelért kiáltanak. A nagyszabású, egész estés történelmi mozifilmek tudatformáló, nemzeti identitást erősítő ereje közismert.

Magyarországon a hazafiság bármiféle hangoztatása nacionalista, káros szélsőség volt, nemcsak a 9 millió fasisztáról vizionáló rákosista diktatúra, hanem a felpuhult kádári rendszer, valamint a rendszerváltást követő szélsőliberális véleményterror idején is. A kultúrpolitika korábban internacionalista, mára kozmopolitává vedlett megmondó- és pénzosztó szerepben lévő kulcsemberei általában zsigerből utasítják el a jogos nemzeti igényként felmerülő követeléseket.

Elmondtuk már máskor is, hiába lesz március 27-e ‑ egyébként nagyon helyesen ‑ Rákóczi-emlék­nap, hiába emlékezünk jogszabály szerint a II. Rákóczi Ferencre felesküdöttek emléke előtt is, akik a „Cum Deo pro patria et libertate” zászló alatt küzdöttek a magyar szabadság kivívásáért, ha a Bán Frigyes által rendezett Rákóczi hadnagya már több mint 60 éves, s a jelen állás szerint remény sincs hasonló tematikájú film forgatására hazánkban. Pedig ezzel, vagy a dicsőséges pozsonyi csata, esetleg Hunyadi hőstetteinek megfilmesítésével régi, fájó adósságot törlesztene a magyar kultúrpolitika.

Ceterum censeo: a nemzetünket mérgező bűntudat gyümölcseit porig kell égetni a hősi múltunk ősi parazsa által gyújtott tűzzel.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)