Novák Katalin

VERESNÉ NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Örülök neki, hogy indulatmentesen tudunk beszélni ebben a Házban is az erőszak elleni fellépésről. Szerintem ez egy jó vita, egy értelmes vita, és örülök, hogy partnereink is vannak ebben. Kár, hogy ez több ügyben nincsen így.

Ami a tartalmi részét illeti a kapcsolati erőszakkal szembeni fellépésnek, én azt hiszem, hogy itt a feladatunk és a célunk kettős. Egyfelől, amiről önök is beszéltek, mindannyian szóltunk, az az, hogy a megelőzésre hangsúlyt fektessünk. És amikor a megelőzésről beszélünk, a prevencióról beszélünk, akkor kérem azt, hogy kicsit tágabbra nyissuk ezt a kört, és ne csak arról beszéljünk, ne csak arra gondoljunk, ami célzottan a kapcsolati erőszak prevenciója. Hiszen milyen nehéz ez! Azzal, ha a gyermekeinket már a köznevelési rendszerben, már óvodáskortól úgy kezdjük nevelni, úgy neveljük, hogy az értékeket megtanítjuk nekik, hogy értékalapú tudást adunk a számukra, akkor én biztos vagyok benne, hogy tehetünk azért, hogy később ők ezeknek az értékeknek a mentén éljenek, és ezzel is tegyünk a kapcsolati erőszaknak a gyakorisága vagy a terjedése ellen.

Az, hogy a köznevelési rendszerünknek része a családi életre nevelés mint tananyag, ez éppen erre ad lehetőséget. Az, hogy bevezettük az erkölcstan-, etika-, hittanoktatást, ez éppen erre ad ismételten lehetőséget. És emellett az, hogy konkrét prevenciós programokat is folytatunk, éppen mi indítottunk el egy olyan, a köznevelésben tanulók számára létező prevenciós programot, ami kifejezetten már célzottan a kapcsolati erőszakról szól, a megfelelő korosztályban lévő, 14 éves kortól lévő gyerekek számára. Ebben több mint kétezer gyermek vett már eddig is részt, és ezt a programot a jövőben is folytatni fogjuk. Ez mind-mind a prevenció. És valóban, itt a teljes ellátórendszerre kell gondolnunk, és a kormányzati munka egészében is feladatunk az, hogy a kapcsolati erőszak megelőzését szem előtt tartsuk.

És amikor prevencióról beszélünk, akkor ott van a másik cél is, az pedig az, hogy az áldozatokat segítsük meg. Hiszen, ha a kapcsolati erőszakról van szó, akkor itt minden esetben van egy erőszaktevő és vannak áldozatok is, és mi ebben az esetben mindig az áldozatok oldalán állunk. És ezeknek az áldozatoknak kell segítséget nyújtanunk az ellátórendszeren keresztül is, és igenis fontos az, hogy segítséget nyújtsanak. És fontos valóban az, amit önök is említettek, és örülök, hogy ebben egyetértünk, hogy az ellátórendszerben lévőket is képezzük, megfelelő módon készítsük fel, és megadjuk az áldozatoknak az őket megillető segítséget.

Mivel érdemi felvetéseik voltak, szeretnék ezekre ‑ legalábbis igyekszem ‑ érdemi választ adni. Bangóné képviselő asszonynak mondanám azt, hogy szerintem fontos, és én értékelem, ha módosító indítványokat nyújtanak be. Konkrétan is reagálnék arra, amit módosító indítványban nyújtottak be. Az, ha azt mondjuk valamire, hogy a következő nemzeti stratégiai célokat határozzuk meg, akkor utána, én azt hiszem, az egyértelmű, hogy azok nemzeti stratégiai célok. Tehát azok, amiket ön mondott, azok mind úgy szerepelnek, mint nemzeti stratégiai célok. Az, hogy ezek után azt mondjuk, hogy ezekre törekedni is kell, azt kifogásolták, hogy célként határozzuk meg ezeket: ezek célként vannak a jelenlegi országgyűlési határozatban is benne.

A másik érdemi pont arra vonatkozott tulajdonképpen, hogy ne vonjuk vissza a 2003-as határozatot. Én azért nem értek ezzel egyet, mert volt egy 2003-as országgyűlési határozat, ami az akkori kormánynak meghatározott feladatokat, egyébként zömmel az elkövetkező egy évre. És való igaz az, hogy ezt az akkori kormánynak nem sikerült teljes mértékben megvalósítania. Mi ezeket a célokat áttekintettük, és amik ezek közül nem valósultak meg, azokat beépítettük a jelenlegi határozati javaslatba is. Tehát ezek ebben is szerepelnek. Én úgy gondolom, hogy ez a jelenlegi határozati javaslat, ez a jelenlegi stratégia alkalmas arra, hogy a jövőben előttünk álló célokat számba vegyük, előretekintsünk, és ezeknek a megvalósításán közösen dolgozzunk.

Szél Bernadett képviselő asszonynak a felvetései közül ‑ és itt reagálnék még annyiban is Bangóné képviselő asszonyra, hogy a módosító indítványoknak a nem benyújtása természetesen nem önökre vonatkozott, hanem, akinek van még ilyen észrevétele, az nem nyújtott be ezzel kapcsolatos módosító indítványt ‑, itt Szél Bernadett képviselő asszonynál szeretném tisztázni ezt az emberi jogi munkacsoporttal kapcsolatos észrevételt. Én azt hiszem, hogy az egy jó dolog, ha működik egy emberi jogi munkacsoport, még jobb dolog, ha ez úgy működik, hogy egyébként a civil szervezetek ebbe bejelentkezhetnek. És egyébként azok közül a civil szervezetek közül, akiket a múltkori vita során említett, valóban nem is jelentkeztek be egyesek. Volt, aki bejelentkezett, volt, aki ‑ egy ‑ részt is vesz az albizottság munkájában. Szerintem nagyon jó, hogy ezeknek a bizottsági üléseknek a teljes jegyzőkönyve nyilvános, hiszen, ahogy ön is említette, az interneten találta meg. Tehát valóban működtetjük ezt a bizottságot, működtetünk albizottságokat, rendkívül széles körben vesznek részt ebben civilek, be lehetett önként jelentkezni, és egyébként jegyzőkönyvet vezettünk a bizottsági ülésekről, amit nyilvánosságra hozunk. Én azt hiszem, hogy ennél nagyobb transzparenciát nem nagyon lehet elképzelni, és ha jól elolvasta, csak biztos nem idézte fel itt a jegyzőkönyvet, az is elhangzott, hogy amennyiben észrevételeik vannak, nyugodtan küldjék el. Megadtuk az e-mail címet, elmondtuk azt, hogy bármikor fordulhatnak hozzánk, kereshetnek bennünket. Ezzel a lehetőséggel nem élt az ott lévő civil szervezet sem, holott ez a lehetőség ott, azon a bizottsági ülésen is elhangzott. Bízom benne, hogy a jövőben ennél aktívabban fognak részt venni az ezzel kapcsolatos munkában.

Egyébként, ahogy említettem már, a civil szervezetekkel mi folyamatosan együttműködünk, együtt dolgozunk. Éppen figyelemfelkeltő kampányt ‑ civil szervezetnek az együttműködésével ‑ hoztunk létre a kapcsolati erőszak témájában, illetve a teljes ellátórendszerünket civil szervezetek bevonásával, partnerségével működtetjük.

Szelényi képviselő asszonynál is úgy érzem, hogy alapvetően ‑ és ezt egyébként a hozzászólásokból úgy éreztem ‑ nagyon sok ponton ugyanazt gondoljuk. Az, hogy fontos ez a téma, az, hogy erről beszélnünk kell, az, hogy ezzel foglalkoznunk kell, hogy erről tudunk érdemi módon vitatkozni itt a parlamentben, ez közös célkitűzésünk, és köszönöm is, hogy önök ebben partnereink. Én úgy érzem, hogy számos ponton azonosak a céljaink, ön is kiemelte éppen a prevenció szükségességét, ami véleményem szerint szintén nagyon-nagyon fontos.

Dunai Mónika ‑ és itt már képviselő asszonynak a felszólalására reagálnék ‑ hosszan említette azokat az eredményeket, amiket a kormányzat az elmúlt öt évben is elért, illetve azokat a célkitűzéseket, amiket éppen ez az új országgyűlési határozat határozott meg. Hiszen azért azt ne felejtsük el, hogy 2013-tól önálló büntetőjogi tényállás a kapcsolati erőszak ‑ ez is ennek a kormánynak az eredménye ‑, és 2014-ben írtuk alá az isztambuli egyezményt. Ez az isztambuli egyezmény mint jogalap egyébként szerepel a jelenlegi országgyűlési határozatban is, ami természetesen az előzőben nem is tudott volna szerepelni, hiszen még nem is volt isztambuli egyezmény.

Én ismételten felhívnám a figyelmet arra, ami a jelenlegi stratégiában szerepel: a kapcsolati erőszak nem tekinthető magánügynek, a kapcsolati erőszak bűncselekmény, komoly fenyegetést jelent a házasság, a család és a gyermekek sérelmére. Illetve, amit képviselő asszony is említett, előírjuk a nem kormányzati szervekkel való együttműködést, a különböző nemzetközi egyezményekre is felhívjuk a figyelmet, illetve sok egyéb mellett ‑ nem szeretném ezeket ismételten felidézni, de ‑ kiemelném én is azt, hogy a gyermekekre mint áldozatokra, akkor is, ha őket közvetetten éri az erőszak, a rájuk való odafigyelés milyen kiemelten fontos.

És igen, fontosnak tartjuk a családnak a szerepét is a megelőzésben és a családok megerősítését. Ebben a kormányzat tántoríthatatlan.

Szintén csatlakoznék Dunai Mónika képviselő asszonyhoz abban, hogy létrejött egy albizottság, ami kifejezetten a női méltósággal foglalkozik, a Női méltóságért albizottság. Ez egy fontos lépés, én bízom benne, hogy a parlamentben is ennek az albizottságnak a létrejötte még dinamikusabbá teszi az ezzel a területtel való foglalkozást, és ahogy azt képviselő asszonynak személyesen is jeleztem, itt is szeretném megerősíteni, hogy természetesen az albizottság munkájában kormányzati oldalról én partner leszek, és számíthatnak rám a jövőben ezzel kapcsolatban is.

(12.30)

Vágó Sebestyén képviselő úrnak az elmondott szavaira tulajdonképpen már a vita során reagáltam, illetve Bangóné képviselő asszonynál említettem az ő módosító javaslatukkal kapcsolatos álláspontunkat. Itt mondanám a Jobbik-frakciónak azt a felvetését, hogy a férfiak mint áldozatok is fontosak, igen, ez jelenleg a stratégiában szerepel is, ezt mi is úgy gondoljuk, hogy nemtől függetlenül az áldozatokra oda kell figyelni.

Azt hiszem, reagálva minden érdemi felvetésre, ami a vitában elhangzott, hogy a célkitűzéseink közösek, mondjuk ki azt együtt, hogy fel kell lépni a kapcsolati erőszakkal szemben, határozzuk meg ezeket a közös célokat, és én kérem, hogy támogassák ezt az országgyűlési határozati javaslatot, legyen ez valóban egy olyan közös stratégiai célkitűzés, amelyben mindenkire számíthatunk partnerként. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)