Vágó Sebestyén (Jobbik)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Még a módosító indítványok függvényében is azt tudom elmondani, amit az általános vitában is elmondtam, hogy lehet alkotni ilyen szép stratégiákat, csak amikor egyes igazságügyi vagy akár rendvédelmi törvényekben, jogszabályokban az ehhez a témához kapcsolódó dolgok is csak jelszavak formájában szerepelnek, addig nem fogunk egyről a kettőre jutni. Jó, persze, közben a szociális törvényben és a gyermekvédelmi törvényben változások vannak, és talán több krízisszállást, több menedékhelyet tud az ország létrehozni a bajba jutott családtagok számára.

(12.10)

De mellette, amíg a rendőrségnek nincs meg a protokollja és a távoltartást képtelen betartani, vagy amíg nincs meg a protokollja annak, hogy egy ilyen esetben egy riasztott rendőrnek mit kell tennie és hogyan kell tennie, olyan élethelyzetbe csöppen bele nagyon sok esetben, amit még egy dörzsölt szociális szakember sem tudna megoldani, aki egy családsegítő vagy gyerekjóléti központban akár évtizedek óta ezzel foglalkozik. Tehát ehhez protokollokat kell kidolgozni, protokollt kell kidolgozni, ugyanis tényleg vannak tényszerű esetek, olyan esetek, amikor a kiérkező rendőr ott a helyszínen hibásan állapítja meg még azt is, hogy abban a szituációban éppen ki a bántalmazott fél és ki a bántalmazó. Ilyen alaphelyzetből kiindulva nem tudunk eredményt elérni.

Magáról a módosító indítványokról azt tudom elmondani, amit a bizottsági ülésen is elmondtam ‑ és ebben egyet kell értsek a benyújtóval, ami a szavak megváltoztatását jelenti magában a határozati javaslatban ‑, ugyanis amióta én országgyűlési képviselő vagyok, nagyon sok ilyen határozati javaslatot, stratégiát tárgyaltunk vagy stratégia megvalósulásáról tárgyaltunk a ciklus idejének lejártakor, a stratégiai ciklus idejének a lejártakor, és amíg feltételes módban szerepelnek, kvázi feltételes módban szerepelnek ezekben a határozati javaslatokban a törekvések, tehát így is, hogy törekedni kell rá, addig nem fogunk egyről a kettőre jutni. A bizottsági ülésen azt a hasonlatot mondtam, sokan nevettek rajta, de én azt gondolom, hogy ez helytálló hasonlat, hogy én eldönthetem azt és törekedhetek arra, hogy valamikor lefussam a maratont, de ha a törekedésem addig terjed, hogy naponta három métert futok, addig nem fogom elérni, de ha célként tűzöm azt ki, hogy én három éven belül maratont akarok futni, akkor felépítem a stratégiámat, és mindennap lépésről lépésre egyre nagyobb távolságot fogok megtenni. Tehát amíg csak törekedünk rá, addig ebből nem lesz semmi, addig nem fog megvalósulni, viszont hogyha azt mondjuk, hogy ez a cél, és ezt meg is kell valósítanunk, akkor elképzelhető, hogy megvalósul.

Éppen ezért érthető az az indok is, hogy ne vessük el, ennek a hatálybalépésével ne vessük el az előző stratégiát, ugyanis abból a stratégiából vannak olyan pontok, amik nem valósultak meg, és a kettő esetleg párhuzamban is futhatna, kiegészíthetné egymást, és így talán elérnénk azt, hogy egy hatékony kapcsolati erőszakkal kapcsolatos stratégiánk legyen, annak megfékezésére és kiküszöbölésére szolgáló igazi stratégiánk legyen. Úgyhogy én javaslom, bár nem a mi módosító indítványunk, de azért én javaslom a kormány számára, hogy fontolja meg ezeket a módosító indítványokat, és döntsön. Azt is javaslom, hogy nézzük ezt is olyan szemlélettel, globális szemlélettel, hogy minden egyes területre próbáljuk alkalmazni a stratégiát, minden egyes területen próbáljuk kidolgozni azokat a működési elveket, azokat a protokollokat, azokat a stratégiákat tulajdonképpen, amik segíthetnek a cél megvalósításában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)