Dunai Mónika (Fidesz)

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-frakció részéről támogatjuk a benyújtott határozati javaslatot, mert mindannyian elkötelezettek vagyunk az erőszak minden formája elleni fellépésnek, mégpedig a kemény és határozott fellépésnek, ebben kérjük az önök támogatását is.

Az általános vitában és a mai bizottsági jelentések vitájában is elhangzottak olyan kijelentések, amelyeket én a magam részéről nagyon pozitívnak értékelek. Természetes, hogy nem fogunk egyetérteni mindig mindenben, de elhangzottak itt olyanok, hogy a prevencióra kell minél nagyobb hangsúlyt fektetni ‑ mondta Bangóné Borbély Ildikó. Teljes mértékben egyetértünk mi is azzal, hogy mindennek az alapja, kiindulópontja a prevenció, ez ebben a nemzeti stratégiában is meg van fogalmazva. Azt gondolom, ha tudunk találni olyan közös pontokat, olyan közös alapvetéseket, amelyek mentén elindulhatunk, és véghez tudjuk vinni azt a célunkat, hogy az erőszak ellen hatékonyan tudjunk fellépni és ezen belül a kapcsolati erőszak ellen is, akkor az már mindenféleképpen pozitívum és jó jel.

Elhangzott itt a vitában az is, hogy a jelzőrendszert kell megerősíteni, teljes mértékben egyetértünk ezzel is. Nem lehet a helyi szakembereket kihagyni ebből a munkából, ugyanakkor megjegyzem, hogy a helyben lévő szakemberek most is teszik a dolgukat, és ők most is megfeszített odafigyeléssel és időráfordítással végzik ezt a tevékenységüket. Mi nyitottak vagyunk arra, hogy ezt továbbfejlesszük.

Elhangzott, hogy a szakemberek képzésére is nagyobb figyelmet kell fordítani. Az elmúlt években is az ezt a területet érintő összes szakember igenis képzésekben részesült. Beszéljünk itt arról, hogy a rendőrség, a pedagógusok, a jelzőrendszer bármelyik szegmensében dolgozó szakemberek élhettek ezzel a lehetőséggel, és kínált az állam részükre továbbképzéseket. De azzal is egyet lehet érteni, hogy ez nem elég: ezen az úton továbbhaladva további képzésekre szeretnénk további konkrét és komoly összegeket fordítani. Az általános vitában már elhangzott, hogy EU-s forrásból több mint kettőmilliárd forintot szeretnénk erre a területre fordítani, ami a krízisközpontok bővítését, a szakemberek képzését, a civil szervezetek bevonását fogja jelenteni. Azt gondolom, ebben is közös az elgondolásunk.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azok az elvek, amelyeket ez a nemzeti stratégia tartalmaz ‑ és ezek közül én hadd említsek most néhányat meg ‑, remélem, hogy szintén olyanok, amelyekben egyet tudunk érteni kölcsönösen.

Az alapvető jogok, amelyeket a határozati javaslat tartalmaz, a következők. Elismeri a mindenkit megillető emberi jogok védelmének fontosságát; ez benne van a határozati javaslatban, azt gondolom, ezzel sem vitatkozik senki.

Kimondja a határozati javaslat, hogy a kapcsolati erőszak nem tekinthető magánügynek. Itt szeretnék visszareflektálni Bangóné Borbély Ildikó mondatára, ebben is egyetértünk, és magában a határozatban, a nemzeti stratégiában is hangsúlyos helyen szerepel, hogy valóban nem magánügy az, ami erőszaktémában történik; legyen bárhol, bárki az elszenvedője, azt nem magánügynek kellene tekinteni. Nem magánügy, ezt kimondjuk és egyetértünk.

(12.00)

Határozottan elutasítja a kapcsolati erőszak valamennyi formáját, és elkötelezi magát a bántalmazás felszámolásának ügye mellett. Ez is a határozati javaslatban szerepel. Elismeri, hogy a kapcsolati erőszak megnyilvánulási formái szélesebb körűek a puszta fizikai erőszaknál. Itt a lelki erőszakra és terrorra is gondolunk. Kimondja, hogy a kapcsolati erőszak aránytalanul érinti a nőket és a gyermekeket. Ugyanakkor, és ez egy új elem a nemzeti stratégiában, és fontos kiemelnem most is, hogy a férfiak ugyanúgy válhatnak a kapcsolati erőszak áldozatává. Megerősíti a határozati javaslat, hogy a kapcsolati erőszak bűncselekmény, amely komoly fenyegetést jelent a házasságra, a családra és a gyermekekre nézve is.

Beemelünk egy olyan elemet, amely eddig még nem szerepelt a nemzeti stratégiában, de nagyon fontosnak ítéljük meg. A gyermekek úgy is válhatnak a kapcsolati erőszak áldozataivá, ha nem közvetlenül őket éri a fizikai vagy a lelki bántalmazás, hanem egészen egyszerűen szemtanúként van jelen egy bántalmazási cselekménynél. Rögzíti azt az elvet, hogy szükséges az egyes kormányzati szervek, valamint a kormányzat és a nem kormányzati szervezetek közötti kölcsönös és előremutató együttműködés folytatása. Kiemeli a javaslat, hogy a lelki egészségnek össztársadalmi szinten a családokban is elsőrangú fontossággal kell bírnia. A lelki egészség fejlesztése és a mentális zavarok megelőzése fontos társadalmi érdek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szél Bernadett is említette, hogy ennek a mostani nemzeti stratégiának vannak előzményei. Ezt nem vitatjuk. Igen, a 2003-as nemzeti stratégia az alapja ennek a mostani javaslatnak. Ebből a javaslatból mi beemeltük és tartalmazza a mostani határozati javaslat is azokat, amelyek továbbra is aktuálisak, amelyeken még dolgoznunk kell. Vannak ilyenek. Ugyanakkor kivette és aktualizálta azokat a pontokat, amelyeket már azóta az előző kormány, kormányok, mondhatjuk így, teljesítettek. Ezek közül néhány emelek ki. Azóta be lett vezetve a magyar jogba a távoltartó rendelkezés. Azóta teljesült az, hogy a gyorsított eljárás biztosítva van a családon belüli erőszak eseteiben a bíróságok és a hatóságok eljárásaiban. A tanúvédelmi szabályok meg lettek erősítve, illetve még továbbiak lettek törvénybe iktatva, a jogrendszer részévé téve.

Azonban vannak olyan rendelkezések, amelyek új elemként, kitűzött célként jelennek meg a mostani nemzeti stratégiában. Ezek közül is említek néhányat. Benne szerepel célként, hogy a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépéshez a pénzügyi és humán kapacitásokat biztosítani kell. Az áldozatok védelmét, támogatását, krízis- és erőszakkal fenyegetett helyzetből való eredményes és fenntartható kilépését az áldozatok speciális helyzete szerint szükséges biztosítani, kiemelt figyelemmel a gyermekek érdekeire és a gyermekek jogaira. És még egy nagyon fontos új elem a mostani nemzeti stratégiában az, hogy felkéri a parlament a kormányt arra, hogy 2016. december 31-ig vizsgálja felül az összes kormányzati stratégiát, és amennyiben szükséges, akkor azok módosítását kezdje el, indítsa el ezt a folyamatot, beemelendő ezeket a célokat, amelyeket mi most a határozati javaslat, a nemzeti stratégia elfogadásakor elfogadunk.

Összegzésként, az országgyűlési határozati javaslat az újonnan bevezetett stratégai célok mellett és a célok közt említi a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépéshez a pénzügyi és humán kapacitások biztosítását, mint már említettem, hiszen a források megfelelő rendelkezésre állása alapfeltétele a kapcsolati erőszak elleni hatékony küzdelemnek. A korábbiakhoz képest előrelépést jelent az a szemléletváltás, hogy a javaslat nem közvetlen áldozatközpontú, hanem figyelemmel van arra is, hogy az erőszak során jelen lévő gyermek akkor is sérül, ha, mint említettem, nem közvetlenül őt éri az erőszak. Az új elv szerint, ha a gyermek bármilyen módon érintett az erőszakban, áldozatként kell rá tekinteni, és úgy kell kezelni, mint egy áldozatot.

Az országgyűlési határozat, a nemzeti stratégia elfogadásának összes céljával egyetértünk. Irányt kell hogy mutasson a kapcsolati erőszak elleni küzdelemben érintett valamennyi ágazat számára a területet érintő stratégiai dokumentumok és azokra épülő intézkedések tervezéséhez, megvalósításához, esetleges módosításához, továbbgondolásához. Bízunk abban, hogy ez a folyamat, ha elfogadja a parlament, és képviselőtársaim is partnerek lesznek ebben, mindenféleképpen előreviszi azt a közös alapvető célkitűzésünket, amit itt a vitában a mai napon is, az általános vitában is és a bizottsági ülés vitájában is hangoztattak képviselőtársaim.

Azt is külön köszönöm, hogy a különféle vitaszakaszokban nemcsak női képviselők, hanem férfiak is megszólaltak. Nagyon fontosnak tartom én magam is, hogy a nők helyzetével, családon belüli helyzetével foglalkozó képviselők között és magában a parlamentben is ne csak nők hallassák a szavukat, hanem férfiak is. Hiszen, azt gondolom, ez közös ügyünk.

Engedjék meg képviselőtársaim, hogy az isztambuli egyezményre és az albizottságra is röviden kitérjek. Valóban megalakult a parlament Kulturális bizottságán belül a Női méltóságért albizottság, rövidített nevén a NŐMA. De nem gondolom azt, hogy ez előzmény nélküli. Én magam is két olyan vitán vettem részt, ahol több pártból, a parlament több frakciójából vettek részt nő képviselők, akkor én már bejelentettem, hogy készülünk egy olyan albizottság létrehozására, amely kifejezetten a nők családi és társadalmi helyzetével fog foglalkozni. Ezt a Kulturális bizottságon belül hoztuk létre, és nagy örömömre szolgál az külön, hogy az albizottság nyolc tagjából négy nő és négy férfi vesz részt a munkában. Annyit meg tudok ígérni mindenféleképpen minden képviselőtársamnak, a hölgyeknek is és azon férfiaknak is, akik ezt jelzik felém, hogy albizottsági üléseinkre tisztelettel külön meghívót küldünk ‑ és nem csak a parlament honlapján lehet majd megtekinteni ‑, amennyiben ezt igénylik, hiszen számítunk a munkájukra.

Az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban csak egy gondolat, hogy nem gondoljuk mi sem azt, hogy a nemzeti stratégia megalkotása kioltaná vagy ki kellene hogy oltsa az isztambuli egyezmény ratifikálási folyamatát. Mint ahogy államtitkár asszony is elmondta az általános vitában, ennek a folyamatnak már a vége felé járunk, és mi magunk is nagyon várjuk, hogy a parlament elé kerülhessen. Úgy gondoljuk, hogy a kettőnek együtt kell érvényesnek lennie. Reméljük, hogy hamarosan lesz egy ratifikált isztambuli egyezményünk, és lesz egy külön nemzeti stratégiánk, amelyet reményeink szerint a parlament minél nagyobb többséggel el fog fogadni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)