Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát örülök neki, hogy Kósa Lajos tud tévét nézni, mert akkor gondolom, már megnézhette volna többször a tévében, mikor el lett az mondva például, hogy Vona Gábor miért nem volt itt. De igaza van, lábbal kell szavazni. Azt szeretném kérdezni öntől, hogy ebben a nagy nemzeti összetartozásban, amit ön most hirdet, ebben a nagy „odafigyelünk a határon túl élő honfitársainkra”, „nagyon fontosak nekünk”, akkor ön árulja már el nekünk, hogy a lábával hogy szavazott akkor, amikor kivonult a Fidesszel együtt a Trianon-emléknapról! Kósa úr, ön hogy szavazott akkor a lábával, amikor kivonult a Trianon-emléknapról?! Hát akkor beszéljünk erről! Amikor önök itt felálltak, ahelyett, hogy felálltak volna, megemlékeztek volna Trianonról, önök kivonultak ebből a teremből.

Hát lehet így beszélni! Azt mondja, tettek meg szavak! Persze, tudja, mi a tettek meg a szavak? Megint ön bizonyította be, hogy mi a tettek és a szavak között a különbség. Mit mondott el a felszólalásában? Hogy amikor behozta ide az MSZP a lisszaboni szerződést, akkor önök felálltak, nagyon keményen megkérdezték tőlük: hogy képzelitek ezt, hogy idehozzátok a Ház elé még fordítás nélkül a lisszaboni szerződést?! És gondolom, nagyon keményen megmondták nekik ‑ majd mit csináltak tettekben? Megszavazták! Hát, ezek a tettek meg a szavak! Ön bizonyítja be pontosan azt, amit mondunk. Mi a különbség a tettek és a szavak között? A lábbal szavazás nagyon jó példa volt, hiszen ön is lábbal szavazott, mikor kivonult, és a tettek-szavak is nagyon jó példa volt, mert ön is megszavazta a lisszaboni szerződést.

Boldog István képviselő úrnak is lehet idézni itt mondatokat. Képzelje el, Boldog képviselő úr, ha most a mai felszólalásom után ugyanezt idézhetné. Hiszen én is elmondtam. Mit mondtam? Ki kellene lépni az Európai Unióból, ha! Ha a csatlakozási szerződés újratárgyalásánál például nem megfelelő az, amit csinálunk. Lehet kiragadni szavakat, meg csúsztatni, meg lehet önnek most megpróbálni bebizonyítani, hogy lesz itt helye majd 2018-ban is. Én ehhez egyébként segítek, abszolút, és nem is próbálom szétszedni azokat a dolgokat, amiket ön itt mondott. De tényleg! Ez van.

Aztán az, hogy előnyök meg hátrányok. Igen, erről beszéltünk. Mert Boldog István a felszólalásában is mondta, hogy mit mondott akkor Vona Gábor: szervezzünk vitanapot! Mi lenne a vitanapnak a lényege? Hogy beszéljünk az előnyökről és a hátrányokról. Hiszen Kósa képviselő úr azt mondja, ezt most kijelentette a felszólalásában, hogy szerinte sokkal több előnye van az Európai Uniónak jelen pillanatban, mint hátránya. Én elfogadom az ő véleményét. Ő így gondolja. Én nem így gondolom. Tehát én azt mondom, hogy szerintem sokkal több hátránya van, mint előnye. Nem azt mondom, hogy nincs előnye, csak azt mondom, hogy sokkal több hátránya van. Ez lenne a vitanapnak elvileg a témája, ez lehetne, hogy felállunk, hogy ütköztessük az érveinket, hogy miért gondolom én azt, hogy több hátránya van az Uniónak, mint előnye. És ön pedig elmondaná, hogy miért gondolja azt, hogy több előnye van ennek az egésznek, mint hátránya.

És tudom, és kimondhatom ‑ mert nincs itt L. Simon László, nem érti félre ‑, tehát tudom azt, hogy itt bécsi cukrászda volt meg minden egyéb más, amikről beszéltek, ön most fel is sorolta azokat a szlogeneket úgymond, amiket kampányszerűen szoktak használni, hogy akadálymentes kapcsolattartás a határon túli magyarokkal, eltűnnek a határok, meg országegyesítés, meg hasonlók, csak utána ön is említette, hogy érdekes módon ezek megint az előnyök meg a hátrányok. Valóban, van előnye annak egyébként, hogy könnyebben lehet utazni, az Európai Uniónak ez az egyik legnagyobb előnye talán, hogy könnyebben lehet utazni, mondjuk, Európán belül. De aztán az, hogy a Beneš-dekrétumok, amit ön is említett, még mindig érvényben vannak; az, hogy a nyelvhasználatot adott esetben külföldi honfitársaink hogy tudják érvényesíteni, mennyire tiltják bizonyos európai uniós tagállamoknál; az, hogy mondjuk, autonómiakérdésben mik történtek ‑ most nem hiszem, hogy ki kellene fejtenem folyamatosan ezeket a dolgokat, de ezt kellene nekünk megvitatni: előnyök és hátrányok kérdését. És valóban, ezt is elmondtuk, hogy én a hátrányok közé sorolom ‑ bár biztos nézte a tévén, ezért nem akarom megismételni magam, de elmondom ‑, hátránynak tartom a mezőgazdaságunk szétverését, hátránynak tartom a feldolgozóiparunk szétverését, hátránynak tartom azt, hogy elvesztettük a piacainkat. És ha ezeket újra fel tudnánk építeni, és emellé még hozzáraknánk azt a pénzt, amit befizetünk az Európai Uniónak, akkor jöhetne ki egy olyan szaldó, hogy vajon nekünk mennyi pénzünk marad fejlesztésekre és minden egyéb másra.

Mert a jelenlegi rendszerben szinte úgy élünk, és önök is úgy gondolták, hogy ez nem egy jó állapot, mint ahogy éltek bizonyos társadalmi rétegek Magyarországon az elmúlt időszakban is, hogy szinte ülünk, és mintha az Európai Unió egy segély lenne, várjuk, hogy majd az európai uniós pénzekből milyen támogatásokat vagy fejlesztéseket tudunk végrehajtani és hasonlókat.

Csak azt nem vesszük észre, hogy lehet, hogy nagyon szép egy főtér. Önnek nem kell mondanom volt polgármesterként, hogy milyen szép az, amikor megépül egy főtér, vagy megépül egy tér vagy egy szökőkút.

(16.40)

Nem akarom támadni önöket, most direkt ezért mondok játszótereket, mert tudjuk, hogy az európai uniós, fideszes játszóterek környékén voltak problémák meg gondok folyamatosan. Az is szép, csak nem biztos, hogy ennek az országnak most fejlesztési pénzekből erre lenne szüksége. Lehet, hogy olyan gazdaságélénkítő programokra lenne inkább szüksége, amelyekkel Magyarország gazdasága fel tudna zárkózni.

Azt is elmondta, hogy soha nem látott ‑ hogy is mondta? ‑ jóléti rendszer épült ki Európában. Csak ezt ne mondja már el itt Magyarországon az embereknek, mert ők ezt nem érzik! Tudja, lehet, hogy Németországban meg Franciaországban ezt érzik, de ha Magyarországon, amikor tíz éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, kimegy, és azt mondja az embereknek, hogy örüljetek neki, mert itt egy soha nem látott jóléti rendszer alakult ki, akkor lehet, hogy ki fogják nevetni, vagy nem ki fogják nevetni, hanem elsírják magukat, mert ők pontosan tudják, hogyan élnek, pontosan tudják, hogy Magyarországon jelen pillanatban ezek az európai uniós állampolgárok ‑ mert ők állítólag ugyanolyan jogú állampolgárok, mint a németek, a franciák vagy az angolok ‑ mennyit keresnek ugyannyi munkával, mondjuk, mint a németek; mi a különbség a német és a magyar életszínvonal között; mit tud megvásárolni ugyanolyan árak mellett Magyarországon, amikor bemegy a boltba, és mit tud megvásárolni Németországban, mondjuk, adott esetben a fizetéséből. Hát, ezek azok a nagy különbségek, amelyekről azt mondom, hogy óriási hátrányok.

Tehát tényleg, valóban ‑ elnézést kérek ‑ ez nem egy vitanap, igaza van, de mi nagyon szeretnénk, hogy legyen egy európai uniós vitanap, üljünk le, lehetőleg minél nagyobb létszámban vegyen részt rajta a Fidesz-KDNP is és mindenki, aki fontosnak érzi ezt a kérdést, és vitassuk meg. Mi azt szeretnénk egyébként, ha ebben a kérdésben is, az Európai Unióval való kapcsolatunk kérdésében olyan közös álláspontra tudnánk jutni, ahol nem lennének különbségek, és ahol teljesen mindegy lenne adott esetben, hogy éppen ki kormányozza az országot. A parlament ezekben a kérdésekben ‑ a magyar érdekek védelmében, a termőföld védelmében, a különböző ilyen „építsük fel a mezőgazdaságot”, „építsük fel a feldolgozóipart” és minden olyan rendelkezésben és minden olyan intézkedésben, ami az ország hasznára válik és a magyar emberek hasznára válik ‑ egyöntetűen egyetértene, és közös erővel próbálnánk meg ebbe az irányba elmenni; ez lehetne a cél.

Sajnos, én egy kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatosan pont a szavak és a tettek miatt, de reméljük, egyszer eljön ez a világ is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)