Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nem igaz az a beállítás, hogy én összekeverném vagy azonosítanám Európát az Európai Unióval. Annál is inkább nem teszem ezt, mert az Európa szó használata egy sokjelentésű fogalom, és ha valaki Európáról beszél, akkor leginkább mindig az a benyomásom, az illető nem akarja pontosan definiálni, hogy miről akar beszélni, mert Európába annyi minden beleértődik. A fogalomnak sem a politikai, sem a földrajzi, sem az egyéb vonatkozásai nem világosak, és ez a beszélő számára egyfajta menekülő pályát jelent. Én természetesen az Európai Unióról beszélek.

Továbbra is szeretném hangsúlyozni, hogy bármilyen politikai, de nyugodtan mondhatnám, hogy köznapi vitában is ha az egyik fél úgy köszön be, hogy a másik fél szimbólumát égeti, sőt ezt büszkén vállalja, akkor az tulajdonképpen azt üzeni, hogy nem vagyok vitaképes. Mert egyébként az emberi érintkezésnek vannak olyan szabályai, írott és íratlan szabályai, amelyektől ha eltekintek, akkor lehet tudni, hogy mi a helyzet. Gondolom, a jobbikosok is úgy vannak vele, hogy ha egy beszélgetés úgy kezdődik, hogy az egyik partner köszönés helyett jól arcon vágja a másikat, akkor azt nem a békés vitára való felszólításnak gondolják. Márpedig az, hogy a jobbikos képviselőtársak bátran vállalják az Európai Uniót jelképező zászló égetését, az azt jelenti, hogy úgy gondolják, hogy ez a beköszöntő. Innentől tényleg nincs miről beszélni.

Az persze látszik, hogy a dolog természetesen sokkal bonyolultabb. A zászló nagyon sok mindent jelképez, mint ahogy az Európai Unió maga is egy rendkívül összetett jelenség. Természetesen nem volt mindig Európai Unió, és miután volt eleje, esetleg azt is vélelmezhetjük, hogy lehet neki vége is. De az Európai Unió rengeteg mindent jelent számunkra is. Egy ilyen kérdésnél vajon mire gondolt Novák Előd? Arra, hogy elutasítja azt a lehetőséget, hogy az Európai Unióban való közös tagság a saját nemzettestvéreinkkel való akadálytalan kapcsolattartást teszi lehetővé? Hiszen az Európai Unió ezt is jelenti. Azt, hogy Felvidékre, Horvátországba, Romániába lényegében akadálytalanul tudok menni. Sőt, az Európai Unió által lehetővé tett tőke szabad mozgása, a munkaerő szabad mozgása, a tőkebefektetések védelme azt is lehetővé teszi, hogy olyan gazdasági kapcsolatokat építsünk ki a bennünket körülvevő országokkal, ami például segíti az ottani kisebbséget is. Ez is az Európai Unió, és még nagyon sok minden más.

Persze igaz, számunkra is fáj, hogy az Európai Unió azt is jelenti, hogy van olyan európai uniós tagország, amelyik ma is a hatályos joganyagában tartja a magyarokat kollektív bűnösként megbélyegző jogszabályt. Ez ellen fel kell lépni! De ha összességében megnézzük, akkor azt gondoljuk, az Európai Unióban lévő tagságunk mindenképpen azt jelenti, hogy összességében az európai uniós előnyök Magyarország és a magyar nemzet számára nagyobbak, számosabbak, mint a hátrányok. Ez nem jelenti azt, hogy azt gondolná valaki, hogy az Európai Unióval eljött a szép új világ. Lehet, hogy az Európai Unió Parlamentjében politizál néhány politikustársunk, akiket magunk is zavaros, inkább utcai hőbörgőkre emlékeztető politikusnak tartunk ‑ mert ott is kezdték a karrierjüket ‑, mint komolyan veendő tényezőnek, de azért nagyon sokféle az európai politika, az Európai Unió, nagyon bonyolult viszonyok vannak; nem kell vele egyetérteni. Sőt, ami a mi érdekeinket sérti, azok ellen rendszeresen fel kell lépni.

Ilyenkor van az, hogy az Európai Bizottság, a Parlament és mások elítélik az országot, kötelezettségszegési eljárást indítanak vele szemben, meg egy csomó minden mást. Ezek normális viták, le kell őket folytatni. Ez nem jelenti azt, hogy az első adandó alkalommal el kell tagadni azt az indíttatásunkat, hogy a mi Európa-koncepciónk ‑ úgy értem, a Fideszé és a KDNP-é ‑ merőben és radikálisan különbözik például az európai baloldal Európa-koncepciójától. Mi például azt gondoljuk, hogy a nemzeti szuverenitásnak egy sor részét nem szabad átengedni sem a Bizottságnak, sem a Parlamentnek. Erre irányuló javaslatokat teszünk az asztalra.

Persze az Unió ellen lehet hőbörögni, zászlót égetni, kiabálni, behozni laptopot, hogy „mi nem leszünk gyarmat”. Mintha azt úgy egyébként ki lehetne bontani, hogy ennek mi az értelme, mert ha felidézzük a valóban gyarmati státusban lévő országok anyaországgal való kapcsolatrendszerét, az egyáltalán nem emlékeztet az Európai Unióban meglévő viszonyrendszerre. De szlogennek jó, csak aztán nem jelent semmit, mert nem lehet érteni, hogy pontosan miről van szó, hiszen biztos, hogy nem vagyunk gyarmat. De nem vagyunk olyan ország sem, amelyik befogja a száját, és a Fidesz-KDNP-kormányt végképp nem az jellemzi, mint az előző szocialista kormányzatot, amelyik akkor, amikor még meg sem volt a lisszaboni szerződés magyar fordítása, már hozta a parlament elé megszavazni.

Feltettük a kérdést, hogy a baloldali kormánypárti képviselők vajon miből tájékozódtak (Dr. Lukács László György: Aztán ti miből tájékozódtok?), és nem is szavaztuk meg, azt mondtuk, hogy ezt nem így kell csinálni.

Tehát az Európai Unió egészét tekintve továbbra is azt gondoljuk, hogy a mi koncepciónk egy nemzetek Európája; mi azt gondoljuk, hogy a nemzetek Európájában az egymás nemzeti érdekeit tiszteletben tartó, védő és megbecsülő országok lépnek egymással szövetségre, és nem gondoljuk azt, hogy valamifajta Brüsszelből irányított szuperhatalom van készülőben. Egyébként legyen szabad megjegyeznem, hogy az Európai Unió költségvetési oldalról nyomokban sem emlékeztet azokra az országokra, amelyek valamilyen szövetségi rendszerben valóban szövetségi országként épülnek fel ‑ nézzék majd meg! ‑, például azért, mert a szövetségi formában működő országokra az jellemző, hogy az össznemzeti jövedelem-központosításnak durván a 25 százalékát legalább beteszik szövetségi költségvetésbe, szemben az Európai Unió 1-2 százalékával.

Furcsa a helyzet, mert ha valaki valóban megnézi a számokat és a tényeket, akkor könnyen arra a következtetésre juthat, hogy ha az Európai Unió valóban úgy működne, mint például a Német Szövetségi Köztársaság, illetve Németország vagy az Egyesült Államok ‑ és vannak még a világnak ilyen szövetségi alapon működő országai, ahol az egyes tagországok nagy önállósággal bírnak, széles önállósági körrel ‑, meg kell nézni, hogy ott a jövedelem-központosításnak a nagyobbik része marad helyben, de az össz-szövetségiből pont a fejletlen területek támogatását valósítják meg, azért, hogy a jövedelemkülönbségek ne nőjenek akkorára, hogy a szövetségi rendszert szétfeszítsék.

(16.30)

Ennek egyébként Magyarország priméren a nyertese lenne a jelenlegi fejlettségi viszonyok mellett. Nézzék meg az Egyesült Államok vagy Németország együttműködési modelljét! Tehát az a vicc, hogy amikor a jobbikos képviselők ez ellen ágálnak, akkor nincsenek tudatában annak, hogy egyébként a valós számok és a való világ más összefüggést mutat. Ezzel együtt egyébként nem gondolom azt, hogy szövetségi rendszerben kéne működnie az Európai Uniónak, mert az a nemzeti szuverenitásnak egy olyan fokú átalakítását jelenti a központi szuverenitáshoz képest, ami megítélésünk szerint Magyarország számára nem előnyös.

De az kétségtelen, hogy egy sor kérdésben, és igaza van Firtl képviselőtársamnak, az együttműködés egy sor gyakorlati kérdés megvalósítását is jelenti. Ekkor egyébként akár minden egyes kérdésben, tehát mondjuk, a zöld színű zöldségtermelés produktumainak a keretjellemzőit meghatározó szabályozásban, ez az uborka hajlásszöge bonyolultan, ezeknek az akceptálásakor is lehet mindig visszamenni a gyökerekig, és elölről kezdeni a római szerződést, hogy az Unió miért jött létre. Mégiscsak az Európai Uniónak az is az előnye, hogy például szemmel láthatóan megszüntette a francia-német folyamatos európai szembenállás miatti állandó háborús fenyegetést, ezért Európa egy soha nem látott jóléti korszakot, ezek mellett is egy soha nem látott jóléti korszakot tud maga mögött, de nem kell mindig visszamenni ehhez szerintem; vagy vissza lehet, csak sose végzünk. Az biztos, hogy amit a jobbikos képviselőtársaim most elmondtak ‑ egyébként az irodámban be van kapcsolva a tévé, tehát nyomon tudom követni a parlamenti vitát, mert a mai kor fejlettsége mellett olyan fantasztikus készülékek vannak feltalálva, hogy nem kell fizikailag jelen lenni ahhoz, hogy valaki nyomon tudja követni, hogy mi történik a világban ‑, de egyébként való igaz, az érvelésük tényleg abba az irányba mutat, hogy folytassuk le a pártos politikai vitát most. Amit minden egyes alkalommal meg lehet tenni, mert ezt nem tiltja a házszabály, csak sose fogunk ezekkel végezni.

Én csak egyvalamit szeretnék mondani, visszatérve mégis arra az alapgondolatra, ami nagyon tetszett, amit Szilágyi úr volt szíves elmondani, hogy a tettek számítanak. Szövegelni mindig lehet bármit, a tettek számítanak. De azért, ha a Jobbiknak egy-két szimbolikus tettét megnézzük, akkor legalábbis csodálkozásra ad okot.

Például, hogy a manóba’ van az, hogy a Jobbik nem győzi hangsúlyozni a magyar nemzeti összetartozást, az elszakított nemzetrészekkel való kapcsolattartás fontosságát, s a többi, s a többi, és mégis, amikor a magyar parlamentben a kettős állampolgárság intézményének a megszavazása történt, akkor szimbolikusan a Jobbik elnöke nem vett részt a szavazásban. Ne mondják azt nekem, hogy a büfében volt, vagy fontosabb dolga volt annál, mint ami a trianoni békediktátum után egyik legfontosabb közjogi és törvényi lépés volt a nemzet újraegyesítése szempontjából! És Vona Gábor nem vette a fáradságot magának. Biztos dolga volt. Így alakult. Csak értik, hogy mit jelentenek a tettek egy ilyen ügyben! Hogy Gyurcsány Ferenc nem volt jelen, azt még értem, de hogy Vona Gábor nem volt jelen, az mégiscsak azt jelenti, hogy gyerekek, lárifári, a tett, az beszél! Lábbal szavazott Vona Gábor, nem vette magának a fáradságot, hogy eljöjjön ide, és megnyomja az igen gombot. Fontos dolga volt. Nem akarta, hogy kihűljön a kávé a büfében, biztos egy nagyon fontos interjút adott a kuruc.infónak. A bánat sem tudja, hogy miért. De a tény az tény.

Erre mondom, hogy amikor ezeket a tényeket a maguk szimbolikájában is összevetjük a Jobbik szövegével, akkor én azt mondom, igaza van Szilágyi úrnak, nekem ez tetszett: a tények beszélnek. Vona Gábor a Jobbik számára legfontosabb ügy szavazásánál, a nemzet számára az egyik legfontosabb ügy szavazásánál nem volt jelen. Gyurcsány Ferenc társaságában. Nyilván nem együtt voltak, de konkrétan Gyurcsány Ferenc sem volt itt. A Gyurcsányt politikailag értem, az majd egyszer, az annalesekből kiderül, hogy Vona Gábor mit mond, hogy mi volt a dolga akkor, ami fontosabbnak tűnt, mint a kettős állampolgárság megszavazása.

De igaza van Szilágyi úrnak, a tettek beszélnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)